Kilenc kacsa kultúrsokkot kapott
A francia műszaki egyetemista elitet a Stratorg minden évben elküldi egy Kacsa-rally-ra Európán keresztül. Idén júliusban a keleti féltekét is megjárták kilenc negyvenéves Citroënnel, sőt Budapestet is érintették, a missziójuk pedig az volt, hogy némileg megértsék azokat a vidékeket, ahol megvetik a lábukat.
"Félsz Magyarországon újságíróként élni?" – kérdezte Yoann Tardy, mikor a Francia Intézet előtt találkoztunk. A francia egyetemista egyike annak a harmincötnek, akik június 30-án kilenc 2CV-vel, azaz – ahogy itthon ismerjük – kacsával útrakeltek Párizsból, hogy megismerjék Európát. A huszonéves mérnökhallgatók kilenc neves francia műszaki egyetemet képviselnek. A turnénak a bulin túl még tiszteletreméltó missziója is van: pontosabb képet kapni a felkeresett országokról, egy épp aktuális vagy legalább annak tűnő problematikán keresztül. Az ecoles-ok csapatainak a Stratorg nevű tanácsadó vállalat immáron három éve biztosítja az indítókulcsot.
A fiatalok becsületes, háromezer eurós (kb. 807 ezer forintos) zsebpénzt kaptak a szervezőktől az egy hónapos túrára. Igaz, nem fejenként, hanem autónként, melyben hárman vagy négyen ülnek. Ebből a teljes ellátást kell maguknak biztosítani, azaz kosztot, kvártélyt kilenc országon át. De vannak, akik maguk is felhajtottak némi költőpénzt. Matthieu a Mines St-Etienne egyetem csapatából például elárulta, hogy szponzoroktól további 4200 eurót sikerült összetarhálniuk, majdnem veteránnak számító kacsájukon ezért cserébe ott díszeleg a BNP Paribas logója. A négyes fiúcsapat (az egész pereputtyban csupán öt diáklány kapott helyet) így kicsit jobban elereszthette magát, mint a másik nyolc kacsastáb, ám bevallásuk szerint a végén ők is várhatóan nullára fognak kijönni. "Mivel ez az utolsó közös iskolai élményünk a diploma előtt, nem az a legfontosabb, hogy marad-e a büdzséből" - meséli Mathieu. - "Ebből a pluszból legfeljebb arra futja, hogy ne kelljen annyiszor sátoroznunk, mint a többieknek".
Nem luxuskiruccanás inkább túlélőtábor tehát a körút, a műszaki ismereteiket pedig kénytelenek próbára tenni, ha egy-egy kacsa lerobban. Ez pedig igen gyakran előfordul, a modern, agyonelektronizált autókhoz képest a Citroëneken mindig van mit bütykölni, és ez külön kihívás a napi betevő, az esti sör és a megfelelő fekhely felkutatása mellett.
A konvoj ezért összetart, legalábbis az utakon, amint egy városba megérkeznek, szabad a pálya. Nem kell együtt maradniuk, mindenki mehet, amerre lát. És van mit, a legtöbben ugyanis nem jártak Európa keleti csücskeiben, az otthoni kép pedig igencsak torzít. "Azt hittük, hogy Romániában és Magyarországon sokkal nagyobb a nyomor, és arra számítottunk, hogy épp ezért nem fognak túl szívélyesen fogadni minket" - szól a fura logika. Nyilván, a keleti országok nyugati sajtóvisszhangja is számít valamit. Így nem csoda, ha Budapestre érkezve kissé zavarban volt a társaság. A külföldi cikkek és egyéb homályosan leszűrt információik szerint leginkább egy katonai diktatúrát vártak hazánkba érkezve, de a román és moldáv kalandtól is tartottak az utazók. Az ingoványos talajon aztán kellemes meglepetések érték őket, például, amikor egy román meghívta őket sátorozni a birtokára. A kedvesség és az idegenekkel szembeni nyitottság tűnt fel leginkább a franciáknak.
Nem történik más ezekkel a fiatalokkal, mint azokkal, akik például az európai Erasmus egyetemi program segítségével csöppennek be a misztikusnak tűnő régi keleti blokkba. Megismerve néhány embert, szembesülve néhány hétköznapi problémával, egész más kép kezd felderengeni előttük, mint amit tapasztalás hiányában festettek. Ám, hogy a fekete-fehér helyett valóban teljes színskálában látják-e a három nap alatt kipipált országokat? Erre választ kaptunk, amikor Yoannal felvettük a kapcsolatot 72 órányi Budapest, két éjszaka Gödör és Morrisons2 és két interjú után, melyhez a francia szervezők szerveztek szakértőket, az MSZP-s Kovács Lászlót és a Népszava külpolitikai rovatvezetőjét.
A "soros" magyarügy – mi más – a médiatörvény volt, a projekt címe pedig Magyarország: ahol a sajtószabadság a vége felé jár? Ennek feltárása érdekében rövid interjúkat tartottak, hogy hazatérve dolgozatban számolhassanak be nagy magyar helyzetről. Kérdésünk az volt a francia csoport vezetőjéhez, hogy vajon tiszta vizet öntöttek-e a pohárba az "illetékesek". Yoann zavartan reagált : "Előtte volt elképzelésünk arról, hogy mi a helyzet, most azonban csak azt tudjuk biztosra, hogy minden nemzet más, és máshogy illeszkednek Európába". Úgy tűnik, a diskurzus a fejesekkel nem tett jót az élményeknek, egy következtetést azonban még levontak: "Az EU-elnökség alatt sokmindent eltakart a magyar kormány, a következő hónapok fejleményei majd megmutatják, tényleg van-e félnivalójuk a magyar újságíróknak."
A kacsák július 29-én érnek vissza Párizsba.
