Érdekes az az ambivalencia, ahogy pontosan száz éve a Révai Nagy Lexikona írt a balkezességről. Egyrészt a „balkezűség (sutaság, balogság), a balkéznek a jobbkéz helyett való rendszeres használata; rendellenesség, amely az embereknek körülbelül 2-4 százalékánál fordul elő. Állítólag nők, gonosztevők, szellemileg elmaradottak, civilizálatlan népek között a balkezűség sűrűbben fordul elő. (…) Vannak azonban egyének, akiknek balkezűségre való diszpozíciója oly nagy és erős, hogy minden nevelés, szoktatás dacára is megmaradnak balogoknak. (…) Nincs értelme, hogy ellene erélyesen küzdjünk, annál kevésbé, mert az egyénre semmiféle hátránnyal nem jár, sőt ha erőszakkal a jobb kéz használatára szorítjuk őket, megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy valamely esetleg vele született kézügyességét kifejlessze”.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a szemlélet az elmúlt száz évben semmit sem változott, de úgy tűnik: az előítéletek nem tűntek el teljesen. A 2004-ben alakult Magyarországi Balkezesek Egyesületének (MBE) elnöknője, Kiss Erzsébet következetesen fordított emileyt használt, így: (-:. Egy honlapon látta, és most már rááll a keze. A cikk folytatásáért kattintson!