szerző:
life-style.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bár az utóbbi évtizedekben, többek között Vekerdy Tamásnak köszönhetően, sokat változott a szülői hozzáállás, a...

Bár az utóbbi évtizedekben, többek között Vekerdy Tamásnak köszönhetően, sokat változott a szülői hozzáállás, a mindennapi mese fontosságát még mindig nem lehet eléggé hangsúlyozni. "Mesét hallani a gyerek számára minden nap, nélkülözhetetlen a belső kép készítés szempontjából. A gyermeknek rengeteg feldolgozni valója van, ezért rengeteg a belső kép éhsége. Az alaklélektan kimutatta: az egyik alak könnyen változik át a másikká, a mese ritmusa és melódiája könnyen alakul át képpé, figurává a gyermek számára. A redundáns előadás, mely ritmushoz és melódiához kötött, a legalkalmasabb a belső kép felidézéséhez. A belső kép fiziológiai változásokat idéz elő a gyerekben. Az tud jól olvasni, aki spontán tud belső képeket létrehozni. A változások, melyek a szervezetünkben zajlanak olvasás közben elmélyítik az érzelmi azonosulást. Belső kép nélkül az olvasás unalmas, érdektelen. A hallott mesével indul az olvasóvá nevelés. Nem lesz jó olvasó az, aki nem hallgatott elég mesét." - írja egy helyen Vekerdy. Mese közben minden gyerek sárkányölő királyfi vagy borsószem hercegkisasszony lehet - bármi lehetséges.

Körkérdésünkben olyan szülőtársakat, ismerősötket kérdeztünk a témáról, akikről tudjuk, hogy rendszeres és hűséges meseolvasók.

Mióta olvastok a gyerekeiteknek?

Edit, két kisfiú meseolvasója: Olyan két évesek lehetettek, amikor először engedték, hogy elolvassam a szöveget a képek mellett és ne csak a képeket nézzük százmillióezredjére. Nem emlékszem pontosan, de valamikor egy éves kor körül már nézegettünk könyveket, történeteket később, fokozatosan emelve a terhelést, a háromévesemnek már simán megy egy-egy rövidebb mese.

Ági, szintén két kisfiú felolvasója: Marcinak kb. 1 éves kora óta, az első szava egyébként a "lapo" volt, azaz lapozz! Barnusnak pedig már gyakorlatilag születése óta, mert hallgatta szopi közben, míg Marcinak ment a mese.

Márta, háromszoros olvasó: Az első két gyereknél 1-2 éves korban kezdtük, de a harmadikkal már 7 hónapos kortól nézegettünk könyveket és közben beszéltünk neki a képekről, én ezt is mesének tartom.


Mivel kezdtétek?

Edit: Nem emlékszem, fokozatosan haladtunk, az biztos, először felolvastuk a képek mellől a történeteket és úgy mentünk az egyre hosszabb sztorik irányába. Peti volt az a két gyerekemből, aki kifejezetten hamar elkezdett érdeklődni a történetek iránt, neki három éves korában már olvastam a Négyszögletű kerekerdőt. Berci lassabban bootolt be. De mindkét gyereknél a sok kép, kevés szöveg intézményrendszerrel indultunk és gyakorlatilag észrevétlenül csökkent a kép mennyisége és nőtt a szövegé.

Zsuzsa, négy gyerekes olvasó: Eleinte nagyrészt a napi eseményeket meséltük el, rövid tőmondatokban, vagy velük, a családdal kapcsolatos rövid történetet mondtunk, érthetőbbé téve a napi dolgokat, utazásokat, eseményeket. Ha mégis mese, akkor főleg leporellok, amik 5-10 mondatból álltak, ez esetben nagyon fontos volt, hogy együtt nézegettük a képeket.

Ági: Marci nagy kedvencei voltak az állatos kiskönyvek, természetesen hangutánzó aláfestéssel előadva. Barnus inkább az autós, fiúsabb könyveket szerette, de itt is fontos volt, hogy kellő verbális túlzásokkal adjuk elő, a figyelemfelkeltés érdekében. A vonat például pöfékelt, az autó meg dudált. Szerették még azokat a könyveket is, ahol ők választhattak a képek közül. Volt egy kajás pl., na azt nagyon csípték. Ki mit eszik? Ezerszer megbeszéltük, hogy a spaghetti finom ugyan, de a gyümölcs mennyivel egészségesebb!

Milyen könyvek voltak a ti kedvenceitek a gyerek óvodás korában?

Edit: Kisóvodás korban Berg Judit Tündérvárosai az én személyes kedvencem. Jók a rajzok, kellemesek a történetek, nincsen bennük különösen nagy tanulság, senki nem hasznos, nem gonosz, nem jó, csak úgy aranyos, ahogy van. Nagyóvodásban pedig a Rumini a családi kedvenc, szintén Berg Judit, de azt már a férjem olvasta fel a gyereknek, ő is nagyon szerette. Nekem bejött még a Kip-kop sorozat is a kicsiknek, meg a
Mazsola, meg más ilyen klasszikusok.

Zsuzsa.: Csiribi és Panka pl. jó volt, mert fejezetenként mesélt egy-egy szakmáról, tanított az elesettek segítésére.  Amit majdnem végig sírtam, az a Bogármese volt, ez őket is meghatotta. Szerettem még a Négyszögletű kerekerdőt, nagyon jó emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat, jó olvasni, mert sok szereplős és kiélhetem az igazi felolvasás örömét, a hangok váltogatását. Berg Judit Hisztimesék könyve pedig a példa miatt volt hasznos.

©

És mit szerettek a gyerekek óvodás korukban?

Edit: Szerették azt, amit én szerettem, hiszen arra mindig jobban vevő voltam, hogy olvassam. De nagy kedvenc volt mindkettőnek még az Anna
és Peti sorozat, a Tesz-vesz város,  Bercinek egy szerszámokról szóló Marék Veronika által íródott rémálom. A férjem ilyen szempontból
olyan, mint egy vascövek, ő bármit elolvasott nekik, csak ne legyen túl hosszú. Úgyhogy nála sündörögtek, ha pl. Tesz-Vesz várost kívántak, mert én arra ránézni se tudtam egy idő után. Nem azért, mert hülyeségnek találtam, csupán meguntam. (Egy életre.)

Lucia, kétfiús versenyző: Az én kedvenceim a népmesék voltak, valószínűleg még a saját gyerekkoromból megmaradt rajongásként, a nagyobbik fiamnak nem annyira, de szívesen hallgatta ezeket is. A Kipp-kopp sorozat, a Thomas könyvek, Vidám mesék, A világ leggazdagabb verebe jutnak most eszembe, de ennél sokkal szélesebb volt a paletta. A fiam imádta az ismeretterjesztő könyveket, a Pókok, skorpiók búvárkönyv az egyik kedvenc volt (de ezt szigorúan az apja olvasta fel neki, mert nekem rémálmaim voltak tőle.) Aztán persze a csillagászatos, űrhajós, vonatos, autós könyvek, minden mennyiségben.

Márta: A Boribon sorozat egyértelműen nyerő volt, Tesz-Vesz minden kötete és sajnos Bartos Erika is bekerült a lakásba. Anna és Petit egy idő után csak a gyerek apja olvasta már, én olyan ideges lettem tőle, de a gyerek évekig imádta.

Mikor kezdtetek el komolyabb könyvet olvasni a gyereknek?

Edit: Valahogy négy és öt éves között lehetett Peti, amikor az első regényt kezdtük el neki, de már korábban is olvastunk persze olyat, mint pl. a Mazsola vagy a Négyszögletű kerek erdő, ilyesmi, szóval olyan történeteket, amelyek nem voltak összefüggőek, hanem külön-külön is megállta egy-egy történet a helyét. Berci is itt tart még. Most hogy így végiggondolom, talán a Rumini volt Petinek az első igazi regény.

Lucia: A fiam 7-8 évesen hallgatta végig Tolkientől a Hobbitot az apjától. Iskoláskorban már több nagyobb lélegzetű, regény vagy regényszerű könyv futotta.

Márta: Nálunk a Harisnyás Pippi sorozat jelentette a legkisebb számára az áttörést, amikor végre képes volt elviselni, hogy másnapig kell várnia a folytatásra. Aztán jött Mary Poppins, Ronja, a rabló lánya és nemrég Philip Pullmant olvastunk már neki, de Roald Dahl is nagy kedvenc.

Szerintetek hány éves korig kell-érdemes-akartok esténként olvasni?

Edit: Nálunk az most a megállapodás, hogy még egy évig lesz esti meseolvasás Petinek (és külön Bercinek) és aztán már csak Bercinek, addigra ő is belenő a rendes regényekbe, és ezt Peti hallgathatja, ha akarja, ha meg nem akarja, akkor olvashat magának, amit akar.

Lucia: Ameddig igény van rá. A nagyobbik fiam prímán olvas, mégis igényli, hogy felolvassak neki.

Zsuzsa: Janka 10 éves mindjárt, Samu nyolc volt, és még mindig mesélek, igénylik eszeveszett módon, ha kimarad, nagy balhé van.

Ági: Remélem, még sokáig igénylik majd, mert nekünk is nagy élmény. Érdekes, ahogy egymást formálgatjuk, én próbálom terelgetni őket egy irányba, de nem ráeröltetve. Ők meg engem tesznek befogadóbbá a "kortárs" dolgok iránt (mint pl. Ben10 képregény). Igyekszem hagyni, hogy maguk döntsék el, mi tetszik nekik, mi az, ami kikapcsolja, szórakoztatja őket, de teszek azért javaslatokat, csúsztatok oda könyveket. Ahogy annak idején apukám is nekem.

Nektek mik voltak a kedvenc, legmeghatározóbb olvasványaitok kicsi korotokban?

Edit: Nekem nem olvasott anyukám, így az én első meghatározó olvasmányom nem mese volt, hanem 10 éves koromban az Egri csillagok. Az volt az első igazi olvasmányélményem, gyakorlatilag letaglózott, imádtam. :)

Lucia: Én a népmeséket, Grimm meséket faltam, de regényekből a Két Lotti volt az első és nagy kedvenc.

Zsuzsa: Grimm és Andersen mesék (a Kis gyufaárus lányon órákat bőgtem), majd később a Delfin sorozat (Timur és csapata - iszonyatosan irigyeltem a bandájukat és hősnek képzeltem őket), A két lotti, Tűzpiros üveggömb, stb.

Ági: Mazsola és Tádé, Frakk, az utcák réme, Pöttyös Panni sorozat - kedves, egyszerű történetek, kifejező rajzokkal. A Pöttyös Pannit különösen szerettem, nagyon beleéltem magam a sztorikba, például én is ovis koromban voltam bárányhimlős, hasonló volt a balatoni nyaralásom is.

Tulajdonképpen miért meséltek?

Edit: Én ezen igazán nem gondolkodtam még, nem is tudom. Biztos olyanok miatt is, hogy szeresse a könyveket, hogy fejlődjön a szókincse, hogy megismerjen történeteket, amelyek pszichológiai szempontból segítségére lehetnek. Szóval azért olvasok, mert kell, de persze leginkább azért olvasok, mert jó. Mert olvasni sokkal jobb, mint kockákat egymásra pakolni, szeretem, ha mellém fészkelődnek, ha tudom szagolgatni őket közben. De amúgy nálunk esti mesét konkrétan a férjem olvas, úgy gondolom, hogy azért, mert keveset van amúgy a gyerekekkel és ez egy olyan helyzet, ami neki való, úgy intim, hogy neki nem kell sokat fáradnia, szereti is a sztorikat, szóval ez nála nagyon bejön, mint apa-fia kapcsolatépítés.

Zsuzsa: Mesét olvasni jó, főleg, ha érdekel engem, ha élvezem, ha tetszik. Meghittséget ad, összebújás, lezárása a napnak, megnyugvás, elcsendesedés, a mese tovább szövése álmukban. A tudatos, konkrét hatásokon kívűl (fejlesztés, szókincs bővítés, memória, stb).

Ági: Itt lehetne magasrötű gondolatokat írni, de az egyszerű magyarázata az összebújás, az együttlét, a "teljes szimbiózis" érzése. Nem csak testi, hanem gondolati síkon is. Öröm, ha tudom, hogy a szép álmát, a biztonságérzetét vagy akár a jókedvét megalapozom egy-egy olvasmánnyal. Imádom a közben feltett kérdéseiket, a csillogó szemeket, összeráncolt homlokokat, önfeledt kacagásokat.

A pasitok-férjetek szokott mesélni?

Zsuzsa: Igen, szokott, ritkán, az adott könyv új fejezetét olvassa, folytatja, amit elkezdtünk.

Ági: Rövideket! Nálunk a pasi-szokás az, hogy előre limitál (mondjuk 1 fejezet Rumini ) és ha utána még reklamálnak, inkább sötétben magától mesél. Egyébként általában felváltva mesélünk, egyik nap egyikünk, másik nap a másik. Korábban volt, hogy külön-külön, az eltérő érdeklődés miatt. A közös mesélések jobbak, a maguk kis kompromisszumaival.

Márta: Igen, minden nap és őt sokkal könnyebb rávenni egy kis túlteljesítésre, ha épp nagyon izgalmas a történet.

A jövő héttől több országból is karanténkötelezettség nélkül lehet beutazni Angliába

A jövő héttől több országból is karanténkötelezettség nélkül lehet beutazni Angliába

Több új funkciót kapott a WhatsApp, tényleg jönnek az animált matricák is

Több új funkciót kapott a WhatsApp, tényleg jönnek az animált matricák is

Trükkök és TEQnikák otthoni és szabadtéri mozgáshoz

Trükkök és TEQnikák otthoni és szabadtéri mozgáshoz