A konzervet Hans Feldmeier, egy német férfi kapta Rostock közelében még diákként 1948-ban amerikai segélycsomagban. Azóta őrizte, mert nem volt szíve kidobni. A 87 éves, egyébként vegyész férfi kíváncsi volt, hogy ehető-e még a disznózsír. Nem merte otthon megkóstolni, ezért elvitte az élelmiszer-biztonsági hivatalba, ahol megállapították, hogy a zsír ugyan valamelyest veszített illatából, zamatából, és látványra sem tűnik frissnek, állaga meg a betonhoz közelít, de mindent egybevéve kielégítő minőségű, emberi fogyasztásra alkalmas - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.