A Nature Geoscience című folyóiratban közölt eredményeikkel a szakemberek felülírták a tengerkutatás egyik központi tételeként számon tartott Redfield-arányt. A híres oceanográfus, Alfred Redfield 1934-ben publikálta felfedezését, amely szerint az óceánok felszíni vizeitől kezdve egészen a hideg, sötétebb mélységekig a planktonokban és az általuk kiválasztott anyagokban viszonylag állandó, 106:16:1 arányban oszlik meg a szén, a nitrogén és a foszfor.
Az új tanulmány szerzői azonban jelentősen eltérő tápanyagarányokat észleltek a planktonokban a Föld különböző vízterületeiről gyűjtött mintákban, és kimutatták, hogy nem a mélység, hanem sokkal inkább a földrajzi szélesség a meghatározó tényező az arányok alakulásában. A kutatók sokkal magasabb szén-dioxidszintet (195:28:1) észleltek az egyenlítő melletti meleg, tápanyagban szegény területeken, mint a tápanyagban gazdag, sarki övezetekben (78:13:1).
"A tanulmányunk egyértelműen kimutatta, hogy a planktonszervezetek szén-nitrogén-foszfor aránya nem állandó - húzta alá Adam Martiny, a tanulmány vezető szerzője, a Kaliforniai Egyetem (UC, Irvine) munkatársa. - Megfigyeléseink szerint a planktonszervezetekben lévő tápanyagarány a földrajzi szélességhez kötődő mintát mutat."
A kutatócsoport hét expedíciót indított egyebek között a Bering-tengerre, az Atlanti-óceán északi részére és a Karib-tengerre, hogy hatalmas tartályokba gyűjtsenek vízmintákat, amelyeket még a hajó fedélzetén alapos - molekuláris szintű - vizsgálat alá vontak. Az eredményeket emellett tizennyolc másik tengeri expedíció hozzáférhető eredményeivel is összevetették a szakemberek - adta hírül a tanulmányt kivonatosan ismertető ScienceDaily című hírportál.
