Amikor Tomsky egy-egy szállodai szoba ajtaján benyitott, gyakran lett kínos helyzetek szemtanúja: ruhátlan, máshol gátlástalanul zokogó, esetleg kalandra vágyó vendégre bukkant. "Egyesek épp arra vártak, hogy valaki benyisson, mások magát a gondolatot is merő horrornak tartották" – írja Tomsky Aki bejelentkezik, elveszett című regényében.

Állítja, minden ajtó mögött maga a sűrű élet lüktet. Látott már a szállodai szobákban válásuk miatt síró férfiakat, találka közben meglepett, vagy éppen a falból kihúzott törülközőtartóhoz bőrbilincselt vendéget. "Az utóbbinál kínosabb helyzet tényleg nem fordult elő" – állította a portás.

A 34 éves stuttgarti férfi hosszú utat járt be a recepciós pultig. Parkőrként kezdte, majd előléptették és végül eljutott a recepcióvezetői posztig, így dönthetett arról, ki kapjon ingyen magasabb kategóriájú szobát és ki leshesse ablakából a hátsó udvart.

Számtalan extra szolgáltatásra tartottak igényt a vendégek: volt, aki négy egészalakos tükröt, tökéletesen besötétített szobát, húsz extra párnát, öt mikrohullámú sütőt igényelt – és a hírességeknek minden kérését teljesíteni kellett. Egyikük vudubábut óhajtott a szobájába azonnal, ezért sem nézhetett rá senki ferdén – írja a portás.

Nemzetiség szerint is eltértek az igények: az angoloknak a fürdőkád volt fontos, a japánok gyakran kértek a kétszemélyes ágy helyett két egyszemélyest. A németek "könnyen kezelhetőek" voltak, szinte csak a hatékonyság érdekelte őket.

"Nem is gondolnánk, hogy drog, öngyilkosság vagy természetes okok milyen gyakran vezetnek halálhoz épp a hotelszobákban. Erről a személyzetnek mélyen kell hallgatnia" – áll Tomsky könyvében.

A szerző mindig is az írásból szeretett volna élni, most azonban visszavágyik az "ötcsillagos őrületbe", mert megszerette az emberek kiszolgálását, és bármelyik szállodába szívesen visszamenne, ha hívnák.