Szabó M. István: Tisztes döntetlen góllal

Estére bemelegszik az ír lokomotív. És mivel a "C"-csoport másik meccsének, az olasz-spanyolnak az eredménye addigra közkinccsé válik, a füstokádó pöfögés mellett a gépezet azt is tudni fogja, hogy a két alaptaktika (úgy mint: csak védekezünk, illetve: többnyire védekezünk, de kontrában könyörtelenek leszünk) közül melyikből lehet a horvátok ellen a lehető legjobban az első nettó 90 percnek nekikezdeni.

A 200 euróért - vagy feketén 450-ért – vett belépőjegyért mit várhat el a Lengyelországban az alapjáraton balhés, söráztatta ír szurkoló?

Ha a szívére teszi a kezét, és a lehunyt pillái mögött nem Henry két évvel ezelőtti kezezéses, ír katasztrófát jelentő gólja, hanem a hétfői magyar-ír barátságos bukkan föl, akkor leginkább azt, hogy Trapattoni mesternek most, a három csoportmeccs közül legalább egyszer sikerül valamilyen csodataktikát kifőznie. Ehhez két fontos dolog kell.
 
Egyrészt, hogy az ír válogatott lépjen végre túl azon az egyszerre örömteli és némiképp frusztráló élményen, hogy csak pótselejtezőből került ki a kontinenstornára, és semmi esetre se legyenek megilletődve, hogy egy évtizednyi böjt után ismét nemzetközi porondra léphetnek. Ez a helyünk, csak el kell hinni! Ha így lesz, a csapat lelki egyensúlya végre helyreáll. Kell-e ennél több egy alapvetően védekező focit tudó alakulatnak?

Másrészt viszont, ha Trapattoni északi fiainak a kellő motivációt sikerült desztillálni a görög-lengyel és a dán-holland meccsből (értsd: lám-lám, az eredményességhez nem kell több mint egy csipetnyi eredményes kontratámadás, de azért a győzelemhez a 11-eseket irgalom nélkül be kell tudni rúgni), akkor nem kell majd a labdát keresni a pályán.

A magyarok elleni döcögős nyökögéstől most kegyesen tekintsünk el; akkor is, ha ma este a pályára nagy valószínűséggel ugyanazok lépnek majd, mint hétfőn, Budapesten. Inkább erős ír hittel bízzunk abban, hogy a Shay Given, O'Shea, Dunne, Ledger, Ward, Duff, Andrews, Whelan, McGeady, Keane, Doyle kezdősor az utóbbi napok poznani zártkapus edzésein eddig nem (vagy nem egészében) látott kombinációkat is beépített a játékába. Mert az egyáltalán nem volna baj, ha az izgága csatárokkal és támadó alapállású középpályás sorral vibrálni készülő horvátok ellen egy-két alkalommal ilyenre is futná. Ehhez a karmester Robbie Keane lesz, ez nem titok. Ha a kapitány jól játszik (illetve: hagyják jól játszani), akkor nagy baj már nem lehet. Ha pedig a kockások mégis leveszik őt a pályáról, akkor a kapuban mindent hárító Giventől kap majd tartást a csapat. A tisztes döntetlenhez vagy az 1-0-hoz szükséges gól bekotrása pedig akkor O'Shea-ra hárul. Vagy arra a McGeady-re, akinél nem csak moszkvai klubjában, de egész Európa-bajnokságon nincs senki, aki ízesebben és artikuláltabban képes egy-egy hiba után „Fuck off!”-ot ordítani.

Kósa András: Megyünk előre

Na akkor most kell félgőzzel nyerni, hogy rá lehessen még pihenni a csütörtöki derbire az olaszokkal. Ott már be lehet biztosítani majd a továbbjutást, aztán a spanyolok ellen megint lehet egy kicsit kiengedni, és ikszelni egyet, így is elsők leszünk majd a csoportban hét ponttal, a negyeddöntőben jöhetnek a svédek, őket meg le lehet mosni egy hármassal, és máris ott vagyunk az elődöntőben – a többiről ráérünk majd akkor gondolkodni.
 
Elvégre ki ellen ne nyerjünk félgőzzel, ha pont nem az írek ellen? Az egyik leggyengébbek az egész mezőnyből: nulla-nulla a magyarok ellen? Válogatottság a Los Angeles Galaxyből??? (Keane) Tökutolsó, kiesőkre (Doyle és Ward a Wolwerhamptonból), az angol második liga reménytelen középcsapataiban senyvedőkre (St. Ledger – Leicester City) épülő kezdőcsapattal egy EB-re utazni? Ne vicceljünk már! Hol van ehhez képest Corluka, Mondric (Tottenham), Rakitic (Sevilla), Perisic (Dortmund), Mandzukic (Hamburger Sv)? Na ugye. Egy sima hármas lesz, én mondom. Az íreknek meg úgyis mindegy, hogy miért isznak a meccs után. (Mondjuk a horvátoknak is.)

 Szerintem Bilic is hasonlóan gondolkodik, legalábbis az UEFA.com szerint azt nyilatkozta előzetesen, hogy elsősorban a spanyolokra és az olaszokra koncentrálnak. Egyébként pedig a hangulat nyugodt, a fiúk magabiztosak, és van is mire. „Öt éve folyamatosan ott vagyunk a világranglista első tíz helyezettje között, a függetlenségünk kivívása óta csak két világeseményt hagytunk ki, hatalmas kaland ez egy ilyen kis ország számára” – mondta Bilic, aki udvariasan méltatta Trapattonit is, „Mr Calcio”-nak titulálva a 73 éves mestert. Trapattoni szintén méltatta ellenfelét, mint mondta, nem számít, hogy Bilic akár a fia is lehetne, a horvát kapitány már ennyi idősen is tapasztalt edzőnek számít nemzetközi szinten is.
 
A hangulat ettől függetlenül valószínűleg nem lesz baráti, ahogy a híreket hallani, Poznanban már volt egy kis „előzetes” szombat este, tíz lengyelt, három írt, és egy horvátot vittek el a rendőrök némi üvegdobálásba fulladt eszmecsere után. Az írek biztosan többen lesznek, de a lengyelek remélhetőleg inkább a horvátoknak drukkolnak majd – már csak a szláv testvériség okán is.
 
Az időjárás sajnos az íreknek kedvez majd, jó lett volna egy kis kánikula, azt mi sokkal jobban bírjuk, húsz fok, felhők, esetleg eső is, ez pont a lóheréseknek kedvez. Na de nem azért van éppen tíz hely a két csapat között a FIFA világranglistán (mi a 8., az írek a 18. helyen állnak), hogy ez számítson.
 
Négy éve ötödikként zártunk, illene egy kicsit előrelépni, azt meg hol kezdjük, ha nem éppen ezen a meccsen?