Vajna Tamás: Pro secondo

Tudatos kommunikációs fogásnak gondolják, de voltaképp csak a focista macsizmó megnyilvánulása. Méghozzá taplóbunkó formában. Cassano buzizása, majd az olasz melegszervezetek coming out-olása, a politikailag korrekt és inkorrekt kontrák és rekontrák, a bulvár csámcsogások mind részei a moda di calcio-nak. A focisták ugyanis Olaszországban bő fél évszázada divatikonok. Cesare Maldini (Paolo papája), később Zoff, és sorban a többiek diktálták a trendeket. Nemcsak a pályán voltak kirakatban. Fürdőgatyától az öltönyig a legmenőbb talján divatházak ruházzák fel hosszú idő óta az aranylábúakat. A modell- és dívafeleségek hóbortja is tőlük ered és nem a Beckham gyerektől.

Világraszóló paparazzó karrierek kerekedtek a tengerparton henyélő deli legényekről és cicáikról készült lesifotók nyomán. Kulturális antropológusok kanyarítottak disszertációkat az 1960-as években szárba szökkenő, a tömegtársadalmakat meghatározó testkultuszról, amelyben a focisták a félistenek, akiknek szerelmi élete minden szappanoperánál érdekesebb, tanulságos és követendő. A máig nyomtatott újságokon és a televízión alapuló olasz bulvármédia pedig tobzódik a témában – most épp a melegkérdésről folyik a képekkel gazdagon illusztrált disputa.

AP / Jon Super

Cassanóék mint virtigli futballisták, igazi divatmajmok, a gyep egyszerre hadszíntér és színpadi kifutó – a fülbevalókkal, láncokkal, gyűrűkkel és mindenféle csecsebecsékkel kidekorált fiúk a legújabb férfiideálok. Ebben egyébiránt nincs új a nap alatt. Legyen elég csak a reneszánsz szépségeszményt említeni. Amikor a hadba vonulók is a legújabb szabásvonalú, gazdagságot, hatalmat és erőt demonstráló hacukában csaptak egymásnak, fülben, orrban, nyakban, ujjon viselt nemesfémkészletből komplett hadosztályokat lehtett volna felszerelni. A drágakövekkel ékített fegyverkovács-remekekről már nem is beszélve. De ez a külcsín jól felépített belbecset is jelentett. Így van ez ma is, szerintem. Vagyis van foci is, nemcsak színház.

És, hogy találgassak is ma estére: a mediterrán vircsaftból játék kerekedik, és bár a horvátok fizikailag igencsak össze vannak pakolva, játékban kevesek. A nárcista azzurók életként élik a calciót, annak összes körítésével. Az il metodo ugyanis mindenre kiterjed.

Kósa András: 2-0-ra nyernek a horvátok

Nagy kár, hogy Vajna kolléga nem nézi az Eb-t, csak ír róla. Nem mintha ez szokatlan lenne persze újságíró körökben, köztudott, hogy mi mindig, mindenben szakérteni tudunk ötperces felkészülési idő után, és ebben a tények és a tárgyról alkotott tudás teljes hiánya sem akadályoz minket. Szóval alapvetően nincs azzal baj, hogy valaki csak úgy írogat a horvátokról, például olyanokat, hogy „bár a horvátok fizikailag igencsak össze vannak pakolva, játékban kevesek”, de ebben az esetben azért megvan a rizikója a csúnya pofonnak – sajnos ez történik az olaszokkal ma este. Ők kapják a pofont, de Vajna kollégának is fájni fog. Ugyanis a horvátok éppen játékban fogják felülmúlni ellenfelüket. Szerintem ez olyan evidencia, mint hogy hekket a Balatonnál kapni, nem Gradac alatt a strandon. (Persze ki is lenne az az önsorsrontó, aki Gradac alatt hekket keresne, nem egy fasza tenger gyümölcsei tálat sok kalmárral.)

Elvégre mi volt az a nyögvenyelős iksz a spanyolokkal? Di Natale egyszer jókor volt jó helyen az ötösön belül, aztán három percre rá a fél olasz védelmet úgy elküldték Torresék krumplit kapálni, hogy öröm volt nézni. A mai este meglesz az Eb első biztos továbbjutó csapata, hiszen Bilic mester és tanítványai egy laza kettő nullal letudják a mai meccset, aztán a spanyolok ellen lehet majd pihentetni az ászokat egy kicsit, a negyeddöntőre. A másik meccsen ugyanis az fog történni, hogy az írek egyszer az életben (na jó, ezen a tornán) összekapják magukat, és kiizzadnak egy döntetlent a spanyolok ellen, így az este végére a horvátok lesznek a toronymagas elsők a csoportban hat ponttal. Ez pedig természetesen annyira megdobja a nyilván amúgy sem egészségtelen önbizalmukat, hogy az utolsó meccsen sem kapnak majd ki. Teljesen nyilvánvaló szerintem mindenki számára, leszámítva Vajna kollégát – neki majd úgy este fél tizenegy körül válik azzá.

AP / Darko Bandic

Na jó, ehhez persze az is kell, hogy Corluka ne bizonytalankodjon annyit, és persze Schieldenfeldnek sem lesz könnyű dolga az olasz csatárokkal, de azért nem lesz gond, végső esetben Pletikosa rutinja segít majd. Elöl pedig mandzukic, Jelavic egyszerűen megállíthatatlan lesz, és persze a széleken száguldozó Perisic és Rakitic is az őrületbe kergeti majd szegény olasz védőket.

Aztán pedig jöhet az ünneplés, bevallom, egyelőre kellemes meglepetés, hogy bár 21 ezer horvát van a hírek szerint Lengyelországban, az oroszokkal ellentétben ők még nem balhéztak (pontosabban nem nagyon), pedig hát tudjuk, hogy a Hajduk és a Croatia ultrái között is vannak egyszerű emberkék. Ez azért maradjon is így, még a megnyert döntő után is.