Margit és én csalódottak vagyunk. Nem a csapat játéka miatt, hanem mert a hollandok szégyent hoztak az északi szelekre. Világosan lehetett látni, hogy a németek csak akkor szerezték meg a vezető gólt, amikor már biztosak voltak abban, hogy a hollandok képtelenek összekapni magukat. Angela betartotta az ígéretét. Itt mindenről a hollandok tehetnek. Ilyen körülmények között Európa ma nem biztonságos hely egy dán uralkodó számára.

Biztosak voltunk a sikerben, de tévedtünk. Ahogy Kierkegaard mondta: "Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz."
Ez az állítás pontosan illusztrálja a bundázott meccset figyelő nézők érzelmeit. Mindenki hisz valamiben, de senki sem az igazságban. Aki vereséget szenved, az vonakodik elhinni valamit, ami igaz, aki pedig győztesen távozik, az elhiszi azt, ami nem igaz.

A hollandoknak elfogyott a parafadugójuk. Ez a nagy helyzet. Eladták az országot, elárulták az országot, Európát, elárulták Dániát. És mindezt miért? Parafadugóért!

Én nem akarok többé ilyen világban élni! Én alkalmatlan vagyok arra, hogy tartsam a számat. Alkalmatlan vagyok arra, hogy uralkodó legyek. Szeretem Margitot, de el kell őt engednem. Már mindent megbeszéltünk. Felezni akarta a vagyont, de nekem nincs szükségem pénzre.

Csak egy kis garzont kértem Koppenhágában és a lehetőséget, hogy néha benézhessek a palotába. Van ott az az ukrán bejárónő, akit nem hagynék ki semmi pénzért.

Dánia búcsúzik, és én búcsúzom a tróntól.

Ha Anglia megnyeri a csoportját, akkor francia-német döntő lesz, amit a franciák nyernek.

Ha nem, akkor nem.

Szerintem.