szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A pekingi nyári játékok férfi kalapácsvető-versenyének második és harmadik helyezettje fennakadt az ötkarikás doppingvizsgálaton, emiatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfosztotta őket érmüktől. Mindkét atléta fehérorosz, mindketten az elmúlt évek meghatározó alakjai, s mindkettőjükkel - akárcsak társaikkal - kapcsolatban régóta megfogalmazódott a tiltott eszközök használatának gyanúja.


A 2000-ben egyszer már lebukott és eltiltott Vagyim Gyevjatovszkij, illetve Ivan Tyihon esete külön-külön is okot adhatna kijelenteni, hogy lelepleződött a hosszú ideje sokak által rossz szemmel figyelt fehérorosz edzésmódszerek és versenyeztetés rejtélye. Együtt pedig különösen igaz ez az állítás.

Az ország nehézatlétái igazán a 2000-es években váltak domináns szereplőivé a dobószámoknak, igaz, egy-egy sportolójuk (pl. Igor Asztapkovics) már az 1990-es években is ért el kiemelkedő eredményeket, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a volt szovjet tagországokban nagyon komoly hagyományai vannak a szakágnak.

Ezért sikereik önmagukban még nem is adtak volna okot arra, hogy doppingolással gyanúsítsák, vádolják őket, ám a mód, amiként a nagy világversenyeken a csúcsra, vagy csúcsközelbe kerültek, már igen. A fehéroroszok ugyanis szinte másolták a - ma már szintén jól láthatóan doppingolással fűszerezett (Tanu, Kenterisz, Falkia, stb.) - görög receptet, azaz szinte egész évben a világtól távol, a hazai edzőtáborok zavartalan magányában készültek, a versenyidőszakban pedig az adott világbajnokságig, Európa-bajnokságig vagy olimpiáig - kis túlzással - kizárólag országos versenyeken álltak rajthoz.

A recept működött: míg az 1999-es szabadtéri vb-n például egyetlen érmet sem szereztek a fehéroroszok, a 2000-es olimpián, illetve a 2001-es vb-n is két-két arany és bronz volt a termésük. Majd 2003-ban, a csúcsévben, a párizsi vb-n három arany, egy ezüst és három bronz jött össze! Ráadásul, míg Edmontonban "csak" a két győzelem volt a dobóké, addig Párizsban csupán két bronzot nem a szuperszakág szállított. A párizsi sikert egészen az idei évig nem sikerült megismételni, de a 2004-es athéni játékokon, valamint 2005-ben és 2007-ben is három fehérorosz dobó szerzett érmet a vb-n.

Pekingben ugyanakkor megint éremeső hullott a fehéroroszokra, hiszen Gyevjatovszkij és Tyihon mellett is még volt öt dobogósuk (1 arany, 2 ezüst, 2 bronz), ráadásul egy kivételével valamennyien a dobó szakágból. Noha általánosítani nem szerencsés két pozitív tesztet produkált versenyző ürügyén, eseteik azonban mégis a teljes fehérorosz doboéletre rossz fényt vetnek, hiszen a háromszoros vb-győztes (2003, 2005, 2007) Tyihon és a kétszeres ezüstérmes Gyevjatovszkij zászlóvivői a helyi atlétikának. Honfitársaik hozzájuk hasonlóan "titkos" felkészülések után csak augusztusban bújnak elő Fehéroroszországból, s komoly versenyek nélkül, úgymond hidegen érnek el rendre kiugró eredményeket.

A két kalapácsvető ráadásul nem is az első, aki fennakadt a rostán. Hét éve Andrej Mihnevics súlylökő adott pozitív mintát és tiltották el két évre. Az ő esetének külön pikantériája, hogy szinte napokkal a 2003-as világbajnokság előtt térhetett vissza és meg is nyerte a számot Párizsban, ráadásul most a kínai fővárosban is szerzett egy bronzérmet. Mihnevics dicsőséges visszatérésének éve a női súlylökés sydneyi olimpiai bajnokának, Janyina Karolcsiknak a bukást jelentette. Neki egy 2003 júniusban adott mintájában találtak tiltott anyagot.

A két kalapácsvető mellett idén két másik doppingeset is rontja a fehéroroszok mérlegét, még ha Julija Leanzjuk súlylökő és Irina Bahanuszkaja gátfutó nem is tartozik a legnagyobb sztárjaik közé. Az ugyanakkor szintén elgondolkodtató lehet, hogy a nyáron lebukott Leanzjuk mintájában a kalapácsvetőkhöz hasonlóan - túl sok - tesztoszteront találtak.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!