hvg.hu: Mi járatban a Parlamentben?

Gyarmati Dezső: Négy évig országgyűlési képviselő voltam. Számos barátom, ismerősöm van a képviselők között, jobbról is, balról is – több jobbról, kevesebb balról, de onnét is akad. Bejövök időnként meglátogatni őket, beszélgetek velük.

hvg.hu: Azt hittem, valamilyen kitüntetést vesz át.

Gy. D.: Nem tudok róla. (Nevet.)

hvg.hu: Az 1956-os melbourne-i játékok Hollandia, Spanyolország és Svájc általi bojkottjához elég volt annyi, hogy az olimpián részt vett a magyar szabadságharcot közvetlenül az olimpiát megelőzően vérbefojtó Szovjetunió. Tekintettel arra, hogy Ausztrália nem diktatúra, az úgynevezett népi Kína viszont az, a magyar sportdiplomácia bármely szereplője részéről nem merült föl a tavalyi pekingi olimpia bojkottja?

Gy. D.: Nem vagyok autentikus ebben a kérdésben, mert nem vagyok része a sportdiplomáciának, de nem hallottam arról, hogy ez fölmerült volna.

hvg.hu: Az utóbbi három olimpiát a férfi vízilabda-válogatott zsinórban megnyerte, ugyanakkor a 2004-es döntő óta Szerbiát – illetve akkor még Szerbia és Montenegrót – nem sikerült legyőzni: kilenc vereség és egy döntetlen a mérleg. Ráadásul a kilenc vereségből hat vagy egygólos, vagy hosszabbítás utáni. A júliusi világbajnokságon már a negyeddöntőben elvéreztünk a szerbek ellen. Van valamilyen szerb átok?

Gy. D.: Nem hiszem. Erős a szerb vízilabda, de a montenegrói és a horvát is az. A három délszláv csapat mindig nagyon komoly ellenfelünknek számít. Nagyon kiegyezem azzal, hogy az olimpiák kivételével mindent nyerjen meg valamelyik jugoszláv utódállam, az olimpiákon pedig mi győzzünk.

hvg.hu: Veszítsünk a világ- és az Európa-bajnokságon, a Világkupán és a Világligán, csak az olimpiát nyerjük meg?

Gy. D.: Igen, én olimpiacentrikus vagyok.

hvg.hu: Ön – Benedek Tibor, Biros Péter, Kárpáti György, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Paul Radmilović, Charles Sydney-Smith, Szécsi Zoltán és George Wilkinson társaságában, tizenegyes holtversenyben –, három győzelemmel vezeti a vízilabdázók olimpiai bajnoki örökrangsorát – természetesen nem számítva ide Radmilović úszásban szerzett olimpiai aranyát. Ha esetleg 2012-ben megnyerjük a londoni olimpiát, akkor minden bizonnyal lesz négyszeres olimpiai bajnok pólós, ön pedig nem lesz többet világcsúcstartó. Ez egy kicsit nem fog fájni?

Gy. D.: Nem. (Nevet.) Biztos, hogy nem fog fájni, kívánom, hogy így legyen. De ha a szövetségi kapitányi működésemet – az sem volt egy könnyű föladat – is beleszámítjuk, akkor négyszeres olimpiai bajnok vagyok.

hvg.hu: Így, majdnem három évvel az olimpia előtt, reálisnak tartja a londoni győzelmet?

Gy. D.: A magyar csapat győzelme sosem törvényszerű, de mindig reális. A póló olyan sport, ahol a bíráskodás nagyon el tud dönteni meccseket. Három győzelem után arra föl kell készülnünk, hogy a zsűri, ha nem is szemérmetlenül, de enyhén a magyar válogatott ellen fog ítélkezni.

hvg.hu: Az kijelenthető, hogy kétesélyes a győzelem: vagy a szerbek nyernek, vagy mi?

Gy. D.: Ezt nem merném állítani. Följövőben vannak a spanyolok, az utánpótláscsapataik tarolnak, az olaszok pedig észhez tértek: korlátozták a bajnokságukban játszó külföldiek számát. Az Egyesült Államok tavaly olimpiai döntőt játszott. Ha komoly támogatást kapnak, bármire képesek. Horvátországot és Montenegrót ugyancsak nem szabad félvállról venni.

Szegő Péter