Matthew Knight (középen)

Life

„Gyerekkoromban, amikor kosarazni kezdtem, az volt az álmom, hogy Európában játszhassak – fogalmazott a watoday.co.au oldalon az ausztrál Matthew Knight, aki a 2009/2010-es szezonban a Soproni Kosárlabda Club játékosa volt. – De amikor itthonról, a Perth Wildcats csapatából Magyarországra igazoltam, rájöttem, hogy ez nem az, mint amit korábban akartam.”

„A 2008/2009-es NBL-szezon (Ausztrál Nemzeti Bajnokság) után szerencsésnek éreztem magam, hogy ajánlatot kaptam Magyarországról, a Kecskemét csapatától. Csak három hónapra szólt ugyan, de jó alkalomnak tűnt, hogy megismerkedjem az európai stílussal. Miután itthon vége volt a szezonnak, visszamehettem Magyarországra, az osztrák határ mellett fekvő Sopron kosárlabdacsapatába.”

Knight szeptemberben érkezett meg. A kisvárost hamar sikerült megszoknia, csapattársai hozzállását azonban nem. „Az erdőbe jártunk futni, és ekkor jöttem rá, hogy errefelé nem nagyon szeretik a kemény munkát. A csapat fele csak arra várt, hogy kikerüljünk az edző látóköréből, majd megállt, és megvárta, míg a többiek visszaérnek a futásból. A tréner alapfokon beszélt angolul, ezért nagyon nehéz volt megérteni. Két edzésünk volt naponta, és hihetetlen, de reggel mindössze száz dobást kellett teljesíteni, ebből 50 hárompontost.” Knight beszámolója szerint a dobások után a konditerembe kellett vonulniuk, ahol három feladatot kellett elvégezniük. A délutáni edzés másfél óráig tartott, de egyik tréninget se tartotta túlságosan megerőltetőnek. „Ebben a ritmusban edzettünk hétről hétre.”

Soproni KC

„Fizioterapeutánk egyáltalán nem volt, helyette jött egy fiatal egyetemista masszőrjelölt, akinek fogalma sem volt, hogyan kell például megerősíteni a bokát, ellenben nagyon szeretett fecsegni. Nehéz volt elmagyarázni neki, hogy hol és mit kell masszírozni, mert alig tudott angolul.” Doktor viszont volt, de Knight szerint minden sérülést injekcióval kezelt, majd megnyugtatta páciensét, hogy hamar rendbe jön.

„Azt mondhatnám, hogy ez a fajta profi élet egészen más, mint amit én Ausztráliában megszoktam. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy mindent elkövettek a klubnál, hogy gondoskodjanak rólunk. A szállásom nagyon jó volt, kivéve, amikor megjött a tél és a radiátor nem működött.” A játékos szerint a tél és a hideg elleni küzdelem volt számára a legkeményebb. „Életemben addig sohasem láttam havat. Első héten tetszett, de miután az újdonság varázsa megszűnt, elegem lett belőle. A meccsekre busszal jártunk, és előfordult, hogy az út nyolc óráig tartott. Volt, amikor már tíz órával a meccsünk előtt el kellett indulnunk, hogy a hó miatt biztosan odaérjünk időre. Ez különösen egy vereség után tűnt kimerítőnek.”

Az időjárási és nyelvi nehézségek mellett a fizetés körüli hercehurca már csak apró kellemetlenségnek tűnt. „Mindig nekem kellett futni a pénzem után, és néha csak egy borítékot kaptam ahelyett, hogy egyszerűen a számlámra utalták volna a fizetésemet.” A játékos ezek után úgy döntött, hogy Európát nem neki találták ki. „Gyakran voltam boldogtalan, hiányzott a családom, ezért inkább visszautaztam Ausztráliába. Örülök neki, hogy kipróbáltam magam Európában, de rájöttem, hogy nem nekem való, ezért a közeljövőben biztosan nem akarok oda visszamenni.” Matthew Knight bevallása szerint jelenleg boldog, a Perth Wildcats játékosa.

A KLUB REAKCIÓJA

Az ausztrál játékos kemény szavai után a klubot is megkérdeztük. „Csak pozitív dolgokat tudok mondani Knightról, emberileg és szakmailag egyaránt – mondta a hvg.hu-nak Bokor Ákos, a soproni kosárlabdacsapat ügyvezető igazgatója. – Nagyon jó felépítésű és munkabírású játékos volt, a hozzáállása pedig példaértékű. Nyilván megvan az oka annak, ha kritizál, de a tavalyi szezon után mi szépen váltunk el egymástól. Egy profi sportoló persze tudja, mikor mit kell mondania, de emlékeim szerint jelezte, hogy szívesen visszajönne ide kosarazni az ausztrál bajnokság szünetében, mivel jól érezte magát Sopronban.”   Bokor szerint Knight a távozás fő okaként a hazájától való nagy távoságot jelölte meg, családjához, Tasmániába hazajutni ugyanis legalább 32 óra repülővel. A 204 centiméter magas játékos ugyanakkor Magyarországon centerként szerepelt, holott nem ez az eredeti posztja, inkább erőcsatár. És persze pénzügyi okok is felmerültek. „Mint mondta, itt Magyarországon csak 10-15 év játékkal tudná megkeresni azt a pénzt, ami normális egzisztenciát biztosítana neki. Ráadásul mi legfeljebb egy évvel tudtuk volna meghosszabbítani a szerződését, ő pedig nyilván hosszabb időben gondolkodott.”   Bokor elmondta, nem tud arról, hogy a csapat játékosai ne edzenének rendesen, edzésmódszereik és metodikájuk pedig olyan, mint a többi magyar klubé. Azt azonban elismerte, a gyúróval kapcsolatos kritikák jogosak, ő már nem is dolgozik a klubnál.

Vincze Szabolcs