szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Még csak izgalmas sem volt a 20. női kézilabda-világbajnokság döntője – pedig sokan óriási csatára számítottak. A norvég és a francia válogatott is bukott már el finálét a közelmúltban – a franciák épp a legutóbbi világbajnokságon –, és a háromszor egymás után győztes Oroszország kiesése után hatalmas esélyként élték meg, hogy 60 percre vannak a csúcstól. Végül – 12 év után – Norvégia lett a világbajnok.

Történelmi tettre készült Norvégia: ha regnáló olimpiai és Európa-bajnokként sikerül begyűjteni a vb-aranyat is, felülmúlhatatlan bravúr hajt végre, amit örökre feljegyeznek a krónikákba. Franciaország más szempontból nyerhette volna el a világ hódolatát: egyszerre világbajnok férfi és női csapata a legritkább esetben van a világ egyik legnépszerűbb csapatsportjának, márpedig Karabaticék címvédése után itt volt a nagy esély a „királyi pár” megkoronázására.

Az előjelek a norvégoknak kedveztek, hiszen a gallok (akiknek stábjában hosszú évek óta minden világversenyen ott van Szabó Edina, a Cornexivel 2005-ben EHF Kupát nyerő magyar edző, jelenleg az Érd trénere) két alapemberüket vesztették el a fináléra; közülük a 2009-ben a világ legjobbjának választott Allison Pineau lehet, hogy a londoni olimpiáról is lemarad. Mégis a franciák kezdték jobban a döntőt, Dembele góljaival vezettek, igaz, kettőnél nem volt nagyobb az előnyük.

AP

A többnyire zárt hatos falat védekező norvégok szokott higgadt és főleg atletikus stílusukból azonban nem hagyták magukat kizökkenteni – a hvg.hu-n Siti Beáta a döntő napján beszélt arról, milyen elképesztő kondíciójuk van a skandinávoknak –, az első félidő felénél átvették a vezetést, és innentől már nem is került új csavar a forgatókönybe: a norvég előny előbb lassan, majd egyre tempósabban hízni kezdett. Kristine Lunde a mezőnyben, testvére a kapuban állt a sereg élére, a norvégok játékából előkerültek a vb-n korábban hiányzó egyéni betörések és az addig is jellemző indításgólok. A legbiztosabb lélektani fór, ha a félidő végére alakul ki a legnagyobb különbség egy fináléban; ezúttal is nagyjából így történt (19-13).

Ahol ismeretelen a remegő kéz

Ha valaki, mi magyarok persze jól tudjuk, bármekkora előnyről el lehet veszteni egy vb-döntőt; 2003-ban Zágrábban épp a franciák fordítottak ellenünk mínusz kilencről. De Norvégiában a jelek szerint ismeretlen fogalom a megremegő kéz, a 34. percben már nyolc volt a gólkülönbség, a franciák pedig emberelőnyben sem tudtak veszélyesen közel kerülni ellenfelükhöz. A Győr két világklasszisa, Katrine Lunde Haraldsen és Heidi Löke hozta formáját, aminek nyilván a BL-győzelemre hajtó Audi ETO-nál is örültek. A vége nagyon sima lett: Norvégia-Franciaország 32-24.

A két együttes 1999-ben a sportág történetének egyik legizgalmasabb vb-döntőjét vívta, akkor kétszeri hosszabbítás után tudtak csak nyerni a hazai pályán játszó norvégok. Most szó sem volt drámáról, a francia válogatott „elfogyott” a végére, így sorozatban második vb-döntőjét is elvesztette. Norvégia ellenben mindent vitt, nincs már cím, amit ne birtokolna a válogatottjuk (melyből már visszavonult az előző éra néhány világklasszisa, de úgy fest, a tartalékok kimeríthetetlenek). Klubszinten meg lehet szakítani a norvég dominanciát, erre a Győrnek jó esélye van – sajnos, a válogatottak közül biztosan nem a magyar lesz az, amelyik a következő világversenyen letaszítja őket a trónról.

Mert Brazíliában az is véglegessé vált, hogy a világbajnokság után a 2012-es olimpiát is nélkülünk rendezik.

AP
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!