hvg.hu: Izgultál annál az utolsó hetesnél?

Császár Gábor: Megmondom őszintén, annyira fáradt voltam már, hogy arra sem volt erőm, hogy izguljak. Ilyés Feri jött hozzám oda és csapatkapitányként mondott néhány fontos mondatot rólunk, a csapatunkról. Aztán azon gondolkodtam, mit lőjek, hova helyezzem a labdát, hogy biztosan bemenjen. Majd odaálltam és bedobtam. Kicsit változtattam az előre elgondoltakon, de a jóisten kegyes volt hozzám és szerintem a szurkolók is benne voltak abban, hogy az a labda végül úgy ment, ahogy és gól lett belőle. Aztán összerogytak a lábaim és mire fél pillanattal később felocsúdtam, már ott voltak a csapattársaim és kicsi a rakásban feküdtünk és örvendeztünk a földön. Sok mérkőzést játszottam már pályafutásom során, de ez, a spanyolok elleni, eddigi karrierem egyik legnagyobb élménye.

EHF / Stepane Pillaud

hvg.hu: Pedig elég rosszul indult. Miért?

Császár Gábor: Ebbe a meccsbe úgy mentünk bele, hogy szerettünk volna minél közelebb férkőzni a sikerhez, esetleg egy jó eredményt elérni a vb-3. spanyol válogatott ellen, amelyik minden világversenyen hatalmas eséllyel indul. A mérkőzés elején sok ziccert kihagytunk, ami meg is bosszulta magát, gyorsan 0-3 lett oda. Kicsit aggódtunk is, de az azért érezhető volt, hogy előbb-utóbb betalálunk. Megleptek minket azzal, hogy a kapuban nem Hombrados, az Atletico Madrid kiválósága kezdett, hanem Sierra, akiből talán nem készültünk annyira alaposan. Sok helyzetet kihagytunk. De amikor ezen a bizonytalankodáson túl voltunk, elkezdtük realizálni a helyzeteinket, kicsit feltornáztuk a lövési hatékonyságunkat, és át tudtuk venni a vezetést. És szinte az egész meccsen fej-fej mellett haladtunk. Volt még egy nagy holtpontunk 5 perccel a vége előtt, amikor kettővel mentek a spanyolok, de nagyon nagy erőről tettünk tanúbizonyságot, hogy onnan is fel tudtunk állni és megszereztük az egy pontot. Nem volt nagyon magas színvonalú kézilabda, kicsit fáradt volt mindkét csapat, hiszen a spanyolok is és mi is elég komoly meccset játszottunk előtte. A védekezés dominált, minket pedig a szívünk, az akaratunk és a közönség buzdítása vitt előre.

hvg.hu: Mi járt a fejetekben 5 perccel a vége előtt, amikor kettővel mentek a spanyolok?

Császár Gábor: Az az igazság, hogy akkor már eléggé oxigénhiányos állapotban voltunk a fáradtságtól, vagyis nem nagyon tudtunk gondolkodni, mint mondjuk előtte a mérkőzés elején. Felálltunk védekezni és ahogy egymást és a kapusunkat biztattuk, éreztük, nagyon együtt vagyunk, segítjük egymást, bármi is történjen. És csak rá kellett néznünk a mellettünk állóra, hogy lássuk, ő is ugyanígy áll hozzá a dolgokhoz.

MTI / EPA / Srdjan Suki

hvg.hu: Több párbeszéded is volt a kapus Mikler Rolanddal, miről beszéltetek?

Császár Gábor: Azt tudom, hogy Rolinak mondtam a végén, kell még egy védés és akkor a többit mi megoldjuk, kihozzuk ikszre. Védett egy nagyot, hozzánk került a labda és akkor megint odaszóltam neki: „Rolika, még egy védés kell”. Kicsit telhetetlennek tűnhettem, de rám mosolygott, védett még egyet, mi pedig megoldottuk elől a többit. Jó volt az összhang.

hvg.hu: A franciák ellen hogy készültök?

Császár Gábor: Nagyon bízom benne, hogy kicsit nyugodtabbak leszünk ez után a meccs után, hogy egy ilyen bravúrt sikerült összehoznunk. A franciák egyre jobban játszanak, a 2. meccsük már sokkal jobb volt, mint az első. Felkészülünk belőlük, és egy kicsit jobban forgatva a csapatot, megpróbáljuk a lehetetlent. Azon leszünk, hogy ezt a mérkőzést is hasonlóan kellemes érzésekkel fejezzük be. Mert ezzel a két ponttal elégedettek lehetünk, de nem nyugodhatunk meg.

hvg.hu: Mi az ereje ennek a magyar válogatottnak?

Császár Gábor: Az, hogy nálunk nincsenek akkora sztárok, mint például a franciáknál vagy a spanyoloknál. Mi szorgos kis hangyák vagyunk, nagyon hasznos és jó játékosok. A csapategységben és az összetartásban van a mi erőnk szerintem.