Ezt nézze ma: roncsderbi a bronzért?
Örök kérdés, hogy mi a rosszabb egy világbajnokságon: másodiknak lenni vagy harmadiknak? Előbbi egy lépésre a végcéltól bukik el, utóbbi e lépésig sem jut el, de legalább győzelemmel megy haza. Ezért a vigaszért hajt ma Brazília és Hollandia. Megnéztük, mit is produkáltak eddig, és szerintünk mit tehettek volna másképpen. A hvg.hu szubjektív ajánlója.
„Úgy gondolom, hogy ezt a meccset sosem kéne lejátszani. A legrosszabb az, hogy kikaphatsz zsinórban kétszer egy olyan tornán, ahol egyébként bámulatosan játszottál. Igazi vesztesként mész haza, hiszen lehet, hogy mindkét utolsó meccsedet elbuktad. Ennek a mérkőzésnek nincs keresnivalója a sportban… Mindössze egy díj és kitűntetés van, ami bármennyire számít, az pedig a győzelem.” Így nyilatkozott az előttük álló bronzmeccsről a hollandok szövetségi kapitánya, Louis Van Gaal. És tulajdonképpen nem butaság, amit mond: láttuk, hogy az Oranje nem volt rossz a vb-n, de ha ma kikapnak, évek múlva senki nem fog emlékezni erre, talán még a spanyolok ellen aratott 5-1-es siker is elfelejtődik.
Más kérdés, hogy ha jobban belegondolunk, akkor tényleg nem érdemli meg a finálét Hollandia. Robben ide, Van Persie oda – nem érdemlik meg. Vegyük végig:
- 5-1 a címvédő spanyolok ellen: akkor még egy elképesztően magabiztos csapatot láttunk, bár tegyük hozzá, ehhez a győzelemhez nagyban hozzájárult ellenfelük is.
- 3-2 Ausztrália ellen: itt azért kicsit elgondolkodtunk, és egyre inkább azt mondtuk, hogy az előző meccset a spanyolok vesztették el, nem a hollandok nyerték meg.
- 2-0-ás győzelem a chileiek ellen: ezzel csoportelsők lettek a hollandok, és itt igazán jók voltak.
- A B csoport elsőjeként az A csoport másodikával, Mexikóval találkoztak. A közép-amerikaiak gyakorlatilag végig vezettek a második félidőben, ám a 88. percben Wesley Sneijder gyönyörű góllal egyenlített. Rá hat percre pedig – a hosszabbítás utolsó minutumában – Robben tört a tizenhatoson belülre, átugrott egy becsúszó lábon, ám Rafael Márquezébe valahogy csak-csak belebotlott, így büntetőt lőhettek, melyet Klaas-Jan Huntelaar értékesített is. Nagyon necces volt, megérdemelték volna, ha kiesnek…
- …csakúgy, mint a negyeddöntőben. Védekezhet Costa Rica az egész meccsen, egy holland válogatottnak bármikor meg kell vernie rendes játékidőben. De még a hosszabbításban sem sikerült! Azért – a Costa Rica-i kapus, Keylor Navas ide vagy oda - csak továbbjutottak büntetőkkel, de a bukdácsolás az egyenes kieséses szakaszban már sejtetett valamit.
- Ami korábban csak körvonalazódott, az végül is be is következett. Bár az argentinok sem voltak jók, a hollandok még őket is alulteljesítették, és örülhetnek, hogy büntetőkig kihúzták. Kipukkadt a Robben- és Van Persie-lufi, nem volt Krul-csoda: hihetetlen, mi lett a csoportkör egyik legmagabiztosabb csapatából az elődöntőre.
Szerintünk a legnagyobb gond a jó játékosok hiánya volt. Nem ügyetlenek a fiatal rotterdamiak, amszterdamiak, vagy eindhoveniek, de veszélyes egyből a mélyvízbe dobni őket.
Hasonlóan a mi Pintér Attilánkhoz, Van Gaal is inkább a hazai bajnokság játékosait részesíti előnyben – mondjuk az Eredivisie nem egy NB1. Példa erre az, hogy a rutinos, nyártól a berlini Herthában játszó, de ezt a szezont még a Premier League-ben töltő John Heitingát el sem hozta a menedzser, csakúgy, mint a Stoke Cityben játszó Erik Pieterst. De említhetjük azt is, hogy az angol bajnokságban jónak számító két kapus, Tim Krul (Newcastle) és Michel Vorm (Swansea) csak a kispadon ült, míg az Ajax Amszterdam fiatal hálóőre, Jasper Cillessen védett. Kimaradt a rutinos Rafael Van Der Vaart is, míg a római Kevin Strootman sérülés miatt nem utazhatott, pedig motorja lett volna a csapatnak.
Van Gaal ráadásul – bár például a védelmen sokat rotált – néhány embert túl kevésszer vetett be, pedig szükség lett volna rájuk. Be sem kell mutatnunk Szalai Ádám immár ex-csapattársát, Klaas-Jan Huntelaart, aki a válogatottban 65 meccsen 35-ször talált be, de egyszer sem kezdett ezen a vb-n. Csakúgy, mint az a Memphis Depay, akit négyszer cseréltek be, ám ezt szélső létére két góllal meghálálta. Szerintünk simán befért volna, ha Van Persie középen, Robben a jobb, ő pedig a bal oldalt játszik. De ő mindig a kispadon kezdte a meccseket. Éppen úgy, mint a Premier League játékos Leroy Fer, aki csupán egyszer lépett pályára - akkor is csereként –, de akkor is gólt szerzett, és simán befért volna a hiperagresszív Nigel De Jong helyére.
Szerencséjükre, a hollandok mostani keretében még bőven benne van egy legalább ilyen sikeres vb, ám ott már Robben, Van Persie és Sneijder nélkül kell teljesíteniük.
Úgy gondoljuk, a mai meccsen mindenképpen ők a valamivel esélyesebbek. Nincsenek teljes letargiában, mint a házigazdák, ezt pedig ki kell használniuk. Természetesen sokat változtatna a meccs kimenetelén, ha a braziloknak sikerül valahogy feléleszteni a harci szellemet, és mindenképpen győzelemmel akarnak elköszönni a közönségtől – akkor még akár egy jó párharcot is láthatunk.
Szerintünk:
Ahol ki kellett volna esnie Hollandiának: Mexikó ellen a nyolcaddöntőben.
A hollandok legjobb játékosa: Arjen Robben
A hollandok legrosszabb játékosa: nincs kiemelkedő
A hollandok legnagyobb felfedezettje: Memphis Depay, Daley Blind
A bevezetőben említettük, hogy egyik félnek sincs kedve kiállni a pályára a bronzmeccsen. Ám míg a hollandoknál ezt főleg a menedzser mondogatta, a házigazdáknál ez teljesen másképpen néz ki. A Selecao játékosainak a németektől elszenvedett 7-1-es vereség után nemhogy pályára, még utcára lépni sincs kedvük. Történelmük legnagyobb vereségét szenvedték el, hazai környezetben, abban az országban, ahol a futball mindenek felett áll. Bár tény, az elődöntőig is csak nyögvenyelősen jutottak el, és azzal, hogy két legjobb játékosuk, Neymar és Thiago Silva nem játszhatott, megpecsételődött a sorsuk.
A brazilok elődöntőjéről gyakorlatilag nincs mit mondanunk. Érdekességképpen megnézhetik ezt a weboldalt, amely olyan – folyamatosan frissülő – alternatív eredményt mutat, ami akkor állna fenn, ha folytatták volna a német-brazil meccset, a gólok pedig ugyanolyan ütemben estek volna. De ha ez játék, az tény, hogy volt olyan brazil újság, amely minden hazai játékosnak 0-s értékelést adott. A Metro (Magyarországon Metropol) újság brazíliai kiadása pedig mindössze egy nagyon sötét képet tett a borítóra, melynek alján a stadion kivetítője, azon pedig az 1-7-es végeredmény volt látható. Akik pedig élőben követték a meccset, emlékezhetnek a stadionban búslakodó brazil szurkolók arcára: a síró kisfiúkra és hölgyekre, vagy arra az idősebb úrra, aki szinte könnyezve szorította magához vb-trófeáját.
És a brazilokban egy-egy ilyen vereség nagyon sokáig megmarad – főleg, ha ilyen fontos meccsen kapnak ki. Míg mi elnevetgéltünk a hollandiai 8-1-en, addig Brazíliában ezt tragédiaként élik meg. A játékosok és az edző, Luiz Felipe Scolari már most megkapta a magáét, és már csak hab lenne a tortán a kritikusoknak, ha a kisdöntőt is elvesztenék. Ez azonban azon múlik, hogy állnak oda.
Ugyanis ez a brazil csapat – tudása alapján - még Neymar nélkül is odaférhetne a legjobb háromba: nagyon stabil védelmük, viszonylag jó középpályásaik, gyors szélsőik vannak, meg Fred. Utóbbit leszámítva ez egy nagyon jó csapat, a gond fejben volt (főleg) a németek ellen. Ez pedig nyilván nehezen változik meg egyik meccsről a másikra, de ha elhiszik, hogy tudnak jól játszani, akkor simán bronzérmesek is lehetnek. Vesztenivalójuk minden esetre nincs.
Eddig nagyon görcsösen játszottak, ez pedig látszott szinte mindegyik meccsükön:
- Horvátországot tizenkét emberrel, a játékvezetővel kiegészülve verték meg, a nyitómeccsen döntetlent érdemeltek volna, 3-1-et semmiképpen sem.
- Mexikó ellen viszont már tényleg „x” lett: Guillermo Ochoa és az előtte álló öt védő parádézott, a brazilok pedig teljes görcsben játszottak.
- Kamerun ellen egy 4-1-et hoztak össze, de sok helyen lehetett olvasni bundagyanúról. Végül is csoportelsőként jutottak tovább.
- Chile ellen a nyolcaddöntőben mindenki sima győzelmet várt a kameruniak elleni mérkőzés után, de azt a meccset – hasonlóan az első kettőhöz – zavartan játszották le, egyetlen kapott góljukhoz saját játékosuk, Hulk adott gólpasszt, végül pedig csak a tizenegyesek döntöttek, ahol a kapus, Julio Cesar mentette meg hazáját.
- Kolumbia ellen –a legjobb nyolc között – viszont már mind többen jósolták a brazilok kiesését. Ellenfelük szinte megállíthatatlan volt addig, sztárjátékosuk, James Rodríguez pedig még mindig vezeti a góllövőlistát, annak ellenére, hogy az utolsó két körben nem játszik. Ugyanis Brazília végül csak megverte őket – nem könnyen, 2-1-re - és ezzel bejutott a legjobb négybe. De távolról sem volt teljes a boldogság: legjobb játékosukat, Neymart csigolyatörése miatt elvesztették, legstabilabb hátvédjük, Thiago Silva pedig begyűjtötte második sárgáját, így ki kellett hagynia az elődöntőt.
- Nem hisszük, hogy a fenti két játékos hiányzása döntötte el a meccset. Lehet, hogy 1-2 góllal kevesebbet kapnak, ha van Silva, illetve rúgnak még, ha van Neymar is, de a nagy arányú német győzelem elkerülhetetlennek tűnt.
A brazilok csúfos kieséséért sokan az edzőt, Luiz Felipe Scolarit okolják. Ugyan a szakember 2002-ben megnyerte a vb-t (ugyancsak a Selecaoval), ám 2004 óta (amikor második lett az Eb-n Portugáliával) lefele ível karrierje. És ahogy láttuk eddigi húzásait, volt is miért. Egyszerűen nem lehet, hogy egy edző ennyire ragaszkodjon egy kezdőhöz, és alig változtasson rajta. Főleg akkor, ha lenne mit.
A legnagyobb kérdés Fred és Hulk szerepeltetése volt úgy, hogy utóbbi pótlására például több alternatívát is találunk: WIllian vagy Bernard is tökéletes megoldás lett volna a Zenit szélsőjének kicserélésére.
A másik probléma az ék személye volt. Sem Fred, sem cseréje, Jo nem világverő, de még nem is egy erős közepes a posztján. Scolarinak vagy Neymart kellett volna odaraknia, és egyet a Willian-Bernard párosból a balszélre, vagy egyszerűen elhozhatta volna Alexandre Patot a vb-re, és a probléma meg lett volna oldva. Pato már bizonyított Európában, most ismét Brazíliában játszik, és még nincs 25 éves sem.
Apropó kihagyott játékosok: Scolari másik hatalmas hibája a rotálás megvetése mellett az volt, hogy olyan sztárokat hagyott otthon, akik közül néhányan már rendesen kifelé mennek a karrierjükből, de még mindig megütik a válogatott szintet. Gondolunk ezzel például Ronaldinhora, aki visszatérte óta varázsol Brazíliában, vagy éppen Kakára, aki idén a Milanban játszott, most kölcsönben visszamegy nevelőklubjába, a Sao Paolóba, de mindemellett egyszeres aranylabdás és még mindig egy zseniális játékos. És nem feledkezhetünk meg persze a PSG nagyon fiatal – és nagyon jó – szélsőjéről, Lucas Moura-ról, illetve a liverpooli Philipp Coutinhoról sem: őket sem vitte magával a szövetségi kapitány. Sőt, még az Atletico Madriddal BL-második és La Liga-első Filipe Luis és Miranda sem képviselhette hazáját a tornán, pedig előbbi Maxwellnél, utóbbi pedig Henriquénél sokkal jobb játékos, és ha még csereként is, de sokkal inkább lehetett volna rájuk számítani, mint a PSG és a Napoli védőire.
A brazilok vb-je sajnos leginkább egy játékosról szólt: Neymarról. Ám már ezen a tornán is láttuk azt, hogy az a csapat, amely egy játékosra épít, nem megy sokra. Ott van például Portugália Cristiano Ronaldoval. Pedig a házigazdáknak van olyan keretük, hogy ne csak erre építsenek. Aki kicsit jobban figyelt a meccseken, az láthatta, hogy a Barcelona csatárának nem is volt kijelölt posztja. Mindig a bal szélre volt beírva, de nem egyszer cselezgetett a jobb oldalon, volt arra is példa, hogy Fred helyén várta a labdákat, de néha egyszerűen hátrahúzódott irányítónak, és osztogatta a passzokat. Ilyen szabadon hagyni egy játékost pedig nem mindig szerencsés. Addig szép és jó volt, amíg szerzett négy gólt, (tegyük hozzá, a két leggyengébb ellenfelük, Horvátország és Kamerun ellen) de az egyenes kieséses szakasz meccseire szinte teljesen eltűnt. Hiába cikázott jobbra-balra, helyzeteit rendre kihagyta, az agresszívabb csapatok védői pedig nem féltek kicsit odalépni neki – sajnos ez is lett a veszte. Ha Neymar helyét kicsit behatárolják, talán jobban ment volna a braziloknak is, de sajnos ezt már soha nem tudjuk meg. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki, mert ezt a sérülést ellenségeinknek sem akarnánk. Ráadásul Neymart – ha jó formában van – mindig öröm látni játszani, így a semleges szurkolók is minden bizonnyal várják felépülését.
Összességében ennél többre lettek volna képesek a brazilok, de ha nem hazai rendezésű lenne a vb, nem is csalódtak volna ekkorát. Ennél már csak azt szégyellnék jobban, ha Argentína nyerne: akkor mindkét eddigi megszervezett világversenyükön más dél-amerikai csapat nyert volna, hiszen 1950-ben Uruguay diadalmaskodott.
Szerintünk kikapnak a kisdöntőben, de nem olyan brutálisan, mint a németektől.
Szerintük:
Ahol ki kellett volna esnie Brazíliának: Kolumbia ellen a negyeddöntőben
A brazilok legjobb játékosa: Neymar
A brazilok legrosszabb játékosa: Fred
A brazilok legnagyobb felfedezettje: Oscar (bár a Chelsea játékosa, és ott is alapvetően kezdő)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
