Tauber Zoltán 1945-ben, 11 évesen veszítette el mindkét alkarját, amikor lövedékeket szerelt szét, és egy kézigránát felrobbant a kezében. Egy gyermekotthonban tanult meg pingpongozni, ott vált versenyzővé. Részt vett az 1956-os forradalomban, túlélte a Kossuth téri vérengzést, a kézikocsiján kenyeret szállított a barikádokon harcoló forradalmároknak – idézte fel a sportember halálhíréről tájékoztató Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB).

Tauber 1976-ban, a Torontóban megrendezett V. paralimpiai játékokon nyerte meg Magyarország történetének első paralimpiai aranyérmét: az akkor 42 éves sportoló az egyéni asztalitenisz-versenyen végzett az első helyen.

Az eredményhirdetést követő napokban – szovjet politikai nyomásra – a magyar delegáció elhagyta a paralimpiai falut és hazarepült, így a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) az akkori szabályokra hivatkozva nem ismerte el a magyarok eredményeit, Tauber Zoltán aranyérmén kívül így Oláh József atlétikában szerzett bronzérmét sem.

„A díjátadás után az aranyérmet elrejtettem a zoknimba, hogy ha visszakérnék, azt mondhassam, elvesztettem. Így hoztam haza a medált, amit még ma is megkönnyezek, ha előveszem” – mesélte egy későbbi interjúban a világbajnok, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes sportoló.

Tauber 1970-ben alapítója volt a Halassy Olivér Sport Klubnak, az első hazai mozgássérülteket segítő sportegyesületnek, amelynek alapítási napja (február 22.) 2018 óta minden esztendőben a Magyar Parasport Napja.

Paralimpiai bajnoki címét hivatalosan csak negyven év elteltével kaphatta vissza. 2016. augusztus 28-án, a Nemzeti Színházban rendezett, a riói paralimpiára utazó magyar paralimpiai csapat eskütételi ünnepségén a színpadon vehette át jelképesen ismét.

Tauber Zoltánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Paralimpiai Bizottság, a Magyar Asztalitenisz Szövetség és a Magyar Paralimpiai Bajnokok Klubja is saját halottjának tekinti, temetésének helyét és időpontját később teszik közzé.