„Most már nem lesz második esély, vége van” – így ment csődbe a magyar edző irányította sikercsapat
Nem menekülhetett a végzete elől a háromszoros Bajnokok Ligája-győztes Vipers Kristiansand.
Nehéz szívvel kell bejelentenünk, hogy a Vipers vezetősége úgy döntött, megszünteti a klub működését, és felszámolás alá helyezi. Az elnökség a klub pénzügyi helyzetének alapos felmérése és a további működés lehetőségeinek hiánya után hozta meg a döntést. A döntést kiváltó tényező a jelenlegi szezonra vonatkozó működési garancia hiánya, valamint a likviditás hiánya
– olvasható a norvég női kézilabdacsapat közleményében.
A csapat egyik legnagyobb sztárja, a háromszoros olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok, négyszeres Európa-bajnok, hétszeres Bajnokok Ligája-győztes Katrine Lunde Instagramon posztolt a klub megszűnése után. Ebben azt írta: „nem tudok mit mondani, összetört a rózsaszín szívem (ezzel a klub színére utalt), egy korszak véget ért”. Vilde Jonassen, aki 12 éve játszik a Vipersben, a hír hallatán sokkos állapotba került. „Hihetetlenül elkeserítő. Nehéz feldolgoznom, ami történt” – nyilatkozta a norvég közmédiának. A csapat kapitánya, Mathilde Arnstad nem sokkal karácsony előtt írt alá a klubhoz, most azonban nem tudja, mi lesz ezután. „Szerencsére sokan vannak, akik próbálnak segíteni nekem, én pedig csak itt ülök csendben” – mondta az NRK-nak.
Bár az ügynek voltak előzményei, hiszen tavaly év végén már egyszer csődöt jelentett a Vipers, rá néhány órára azonban úgy tűnt, sikerült megnyugtató megoldást találni, éppen ezért érte villámcsapásként a kézilabda-társadalmat az egyik legeredményesebb klub megszűnése. Hogyan lehetséges, hogy az utóbbi években több sztárcsapat is a megszűnés szélére került már, és mi vezetett oda, hogy rövid időn belül kétszer is csődbe ment a Vipers Kristiansand?
Pokolból a mennybe, majd újabb zuhanás
A talaj 2023 márciusában kezdett el forrósodni a Vipers lába alatt, amikorra több milliós tartozást halmozott fel az együttes, ezért kénytelen volt elküldeni néhány játékosát. Külső szemlékőként ebből mit sem láthattunk, hiszen abban az évben a norvég klub zsinórban harmadszor is megnyerte a Bajnokok Ligáját, miután a négyesdöntőben előbb a Győrt, majd a Ferencvárost is legyőzte.
Tavaly januárban már kézzel fogható jelei is voltak a bajnak, a csapat játékosai pénzgyűjtésbe kezdtek, hogy a hiányzó mintegy 6 millió norvég koronát valahogy összeszedjék. Néhány nappal később aztán újabb elbocsátásokra kényszerültek, majd a játékosok belementek, hogy csökkentsék a fizetésüket annak érdekében, hogy megmentsék a klubot. Úgy tűnt, hogy a Vipers problémái megoldódnak, de ez csak a látszat volt. Újabb anyagi gondok ütötték fel a fejüket, ezért a vezetőség kénytelen volt megválni a csapat legértékesebb játékosától, az olimpiai bajnok, világbajnoki bronz- és Európa-bajnok ezüstérmes orosz klasszistól, Anna Vjahirjevától.
Először nem hittem el. Gondoltam, másképp is meg tudják oldani a problémát, de a hír hallatán rájöttem, hogy komoly a baj. Megdöbbentem. […] Igazából két lehetőségem volt. Vagy távozok, vagy szörnyű anyagi helyzetben hagyom a klubot. Napokig sírtam
– mesélte a norvég VG-nek a 170 ezer eurós rekordösszegért a Brestbe igazoló Vjahirjeva.
A norvég lapnak megszólaló klubelnök, Peter Gitmark pedig arról beszélt, hogy ha nem adták volna el Vjahirjevát, akkor már őszre csődbe mentek volna. „Több pénzt is kaphattunk volna érte, három vevő is volt, de ha már mennie kellett, ragaszkodott egy klubhoz” – tette hozzá.
Nos, az ősz végére így is megtörtént a baj. A rémálom kezdeteként tavaly augusztus 31-én elveszítette 125 meccs óta tartó hazai veretlenségét a Vipers, miután 29–28-ra kikapott a Storhamartól, október közepén pedig robbant a bomba: három nap alatt kell előteremteni 25 millió norvég koronát (850 millió forintot), különben csődbe megy és megszűnik a klub. Összesen hat befektetői csoport (három külföldi és három norvég) jelentkezett a Vipers megmentésére, és olyan hírek is napvilágot láttak, hogy sokkal több pénz is összejöhet a várt összegnél, ám ebből nem kért a vezetőség, és inkább csődöt jelentett, mert nem tartották észszerűnek folytatni a működésüket.
Nem csak ők voltak ezzel így, ezekben a napokban ugyanis számos kritikát kapott a klubvezetés. A VG egyik újságírója, Leif Welhaven például úgy fogalmazott egy véleménycikkben, „eljött az ideje, hogy csődbe menjen a klub, ugyanis kell, hogy legyen határa annak, hogy ilyen amatőr módon vezették az egyesületet”. A legtöbb szakértő egyébként abban látta a Vipers vesztét, hogy kontroll nélkül szórták a pénzt, amelyet aztán nem tudtak kitermelni. A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy bár a Vipers bevételei 2021 és 2023 között 15 millió norvég koronáról 24 millióra emelkedtek – köszönhetően a három BL-győzelemnek és a bajnoki címeknek –, a csapat a féktelen költekezés miatt két év alatt közel tízmilliós veszteséget termelt. A legtöbb pénzt a bérköltségek emésztették fel, ugyanis míg 2021-ben 17,3 millió koronát fizettek ki dolgozóiknak, addig 2023-ban ez az összeg 28,8 millió koronára nőtt.
Azonban csak néhány óra telt el azután, hogy csődöt jelentett a világ egyik legsikeresebb kézilabdacsapata, Peter Gitmark klubelnök egy újabb sajtótájékoztatón bejelentette:
Feltámadtunk!
Mint kiderült, Morten Jörgensen vezetésével helyi befektetők egy csoportja bejelentkezett, hogy átvegye a klub irányítását, így néhány nap múlva Gitmark lemondott, és Magnus Aglen vezérigazgató vezetésével új igazgatóság alakult. Némileg meglepő módon Kristiansand önkormányzatának nem volt olyan fontos, hogy segítse a megszűnés szélén táncoló egyesületet, és 2024 után 2025-ben sem biztosított ingyenes hozzáférést az Aquarama arénához, a csapat otthonához. Egy ilyen csavaros történet esetén felmerülhet a kérdés: van-e még esély, vagy ez volt az utolsó koporsószög?
Hitetlenkedve fogadtam a hírt. Elviselhetetlenül szomorú, hogy rengeteg pénz ment el a semmiért. Most már nem lesz második esély. Vége van
– nyilatkozta a norvég TV2-nek a „megmentő”, Morten Jörgensen, aki úgy tudja, a klub nem igazán tudta gyarapítani azt az összeget, amivel még ő támogatta meg a csapatot tavaly év végén – annak ellenére, hogy elmondása szerint a legutóbbi csőd után anyagilag is stabil megoldást talált a vezetőség.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az 1938-ban alapított klub megszűnik, ezáltal pedig az is biztos, hogy 2018 után először nem a Vipers Kristiansand lesz a norvég bajnok. A felvidéki magyar Hlavaty Tamás irányította sikercsapat története utolsó mérkőzését múlt szombaton játszotta a Bajnokok Ligájában, amelyen 26–20-ra kikapott a montenegrói Budocsnost otthonában. A norvég sajtó úgy tudja, hogy a klub összes játékosa, így Katrine Lunde és Silje Solberg-Østhassel is szabadon igazolhatóvá válik.
Hlavaty a közmédiának arról beszélt, az utolsó napokban is úgy tűnt, „minden oké, és a klub megy tovább, de már egész hétvégén éreztem, hogy valami nem stimmel. Sajnos hétfő reggel felkeltem, és egy sms fogadott, hogy mindekit behív a klub.” A játékosokhoz hasonlóan az edzők is szabadon kereshettek állást keddtől, de Hlavaty „össze-vissza futkározott, nem tudta átgondolni jövőjét”, csak annyi biztos, hogy „szeretne olyan együttesnél dolgozni, amelynél igazi cél van, és mindenki egy irányba megy”.
Azért dolgoztam, hogy vezetőedző legyek a BL-ben. Mindig az volt az álmom, hogy jó csapatnál, jó játékosokkal dolgozhassak, képezni a játékosokat és tanulni tőlük, és érezni a »nagy kézilabdát«, de most a szezon felénél járunk, és nem szeretném, hogy bármelyik edzőkolléga elveszítse a munkáját
– beszélt az egyelőre bizonytalan jövőről az M4 Sportnak.
A Vipers nem tanult elődei hibájából
A Viperséhez hasonló túlköltekezés viszonylag ritka a kézilabdában, a csődközeli helyzet azonban annál kevésbé. Hogy ne menjünk messzire, a norvégok utolsó ellenfele, a kétszeres BL-győztes podgoricai Buducsnost tavaly nyáron szintén hasonló helyzetbe került, miután a főszponzor kihátrált a csapat mögül. A montenegrói klub végül azt a megoldást választotta, hogy szerződést bontott a légiósaival, és csak a hazai játékosaira támaszkodott a folytatásban. A keretet azóta sikerült néhány külföldivel is megerősíteni, de javarészt jelenleg is montenegrói játékosokra építenek. A váltás egyelőre nem tűnik sikeresnek, a BL-ben mindössze három pontot gyűjtött eddig a Buducsnost, éppen a Vipers legyőzése jelentette az első győzelmet, valamint volt még egy Győr elleni döntetlenje is.
Norvégiában sem példátlan, hogy egy nagy hagyományoknak örvendő, sikert sikerre halmozó csapat csődközelbe kerül. Néhány évvel ezelőtt a rekordbajnok Larvik is a szakadék szélén táncolt, a két történet pedig kísértetiesen hasonlít egymásra abból a szempontból, hogy mindkét klub borzalmasan bánt a pénzzel. A vezetőség végül 2019 tavaszán elengedte a játékosokat, és a másodosztályba visszaesve kezdett újjáépítésbe.
Egy évre rá bajnokként került vissza a legjobbak közé, és ismét az európai kupaporondon szerepel. A bajnokságban jelenleg 11 ponttal a negyedik helyen áll, egy egységgel lemaradva a listát jelenleg még vezető Vipers mögött. A Larvik sokáig egyeduralkodó volt a világszinten is erősnek számító norvég bajnokságban, 1999. március 14. és 2017. március 29. közt nem vesztett tétmérkőzést hazai pályán, akkor éppen a trónfosztó Vipers verte meg. A klub 19-szer nyert bajnokságot, 16-szor pedig kupát, és olyan játékosok játszottak ott, mint Nora Mörk, Heidi Löke, Karoline Dyhre Breivang vagy Tonje Larsen.
Zárójelben pedig megemlékezhetünk a nemrég megmenekült Haladásról is, amelynek 55 millió forintos tartozása volt a NAV felé. Ezt végül adományokból sikerült fedezni, többek között a Szombathelyről indult, jelenleg a német élvonalban szereplő Union Berlin és a magyar válogatott középpályásának, Schäfer Andrásnak köszönhetően, aki előbb ötmilliót utalt volt klubjának, aztán még közel tízet, ezzel lett meg a teljes összeg. Ha az NB III-ban szereplő Haladás nem fizette volna be a tartozását, a Magyar Labdarúgó Szövetség visszavonta volna az indulási jogát, így a tavaszi szezonban már nem vehetett volna részt. Arról, hogyan került a Haladás az NB III-ba, és hogy mi köze mindennek ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc lánya elvált a férjétől, itt írtunk részletesebben.
A nagyságrendekkel kisebb költségvetésű kézilabdában továbbra sem tűnik járható útnak, amit a mai labdarúgásban már-már mintaszerűen követnek a tulajdonosok: a lehető legtöbb pénzt beleönteni a csapatba, összevásárolni a legnagyobb sztárokat, az eredmények pedig előbb-utóbb úgyis jönnek.
A Vipers megszűnése egy vörösen izzó felkiáltójel kellene, hogy legyen, amely megálljt parancsol az értelmetlen pénzszórásnak,
de félő, hogy ahogyan a norvég klub tulajdonosai, a következő hasonló sorsa jutó csapat sem fog tanulni ebből a történetből.