A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Cikkünk frissül.
„Áhítatos lelkipásztor, odaadó férj, szerető apa, büszke nagy- és dédnagyapa volt, életét rendíthetetlen hit, alázat és céltudatosság jellemezte” – ezekkel a szavakkal adott hírt a család George Foreman haláláról.
A ringben csak Big George-ként ismert nehézsúlyú ökölvívó legenda 1968-ban olimpiai aranyérmet nyert, és 21 év különbséggel kétszer is megszerezte a nehézsúlyú világbajnoki címet – a második alkalommal 45 évesen ő lett a történelem legidősebb bajnoka. Foreman profi bokszolói karrierje során elképesztő, összesen 76 győzelemmel büszkélkedhetett, köztük 68 kiütéssel.
Foreman 1949. január 10-én született a texasi Marshallban, és hat testvérével együtt az anyja egyedülállóként nevelte fel a szegregált amerikai délen. Az iskolából kimaradt, utcai rablásokba keveredett, míg végül a ring kínált számára kiutat. 19 évesen nehézsúlyú aranyérmet nyert az 1968-as mexikóvárosi olimpián, majd profi bokszoló lett, és 37 egymást követő mérkőzést nyert meg. Pályafutása során mindössze öt mérkőzést veszített el.
1973-ban a jamaicai Kingstonban legyőzte a korábban veretlen bajnok Joe Fraziert, akit az első két menetben hatszor ütött ki. Első címét Muhammad Alival szemben veszítette el a híres Rumble in the Jungle mérkőzésen 1974-ben.
Muhammad Ali és George Foreman
STR / AFP
Később azt mondta, az Ali elleni vereség lett a legjobb dolog, ami valaha történt vele, ez indította el ugyanis a lelkipásztori úton.
Foreman 1987-ben még visszatért a ringbe, hogy pénzt gyűjtsön egy általa alapított ifjúsági központ számára. 24 mérkőzést nyert, mielőtt 1991-ben 12 menet után kikapott Evander Holyfieldtől.
1994-ben Foreman kiütötte a veretlen Michael Moorert, és 45 évesen minden idők legidősebb nehézsúlyú bajnoka lett.
Foreman ötször volt házas. Tizenkét gyereke született, köztük öt fia, akiket mind George-nak hívnak. Mint mondta, azért nevezte el őket saját magáról, hogy „mindig legyen valami közös bennük”.
