A.M. Clark és munkatársai az Applied Physics című tudományos folyóiratban számoltak be róla, hogy a mili-Kelvin fokos tartományban működő, integrált áramkör-morzsákra ráépíthető hűtőeszközt sikerült kifejleszteniük.

Az érzékelők hasznos jelét elfedő termikus zaj a Kelvin fokban mért abszolút hőmérséklet függvénye, ezért már évtizedekkel ezelőtt hűtötték az érzékelőket. (Például már a taljándörögdi óriásparabola szovjet műholdvevőjében is hűtött erősítő volt). Manapság az űrtechnológiában és a félvezetőiparban megszokottak az 1 Kelvin fokon működő érzékelők, a kriogenikus szenzorok, s a kutatók már számítanak a következő generációra, az egytized Kelvin fokra hűtött, még érzékenyebb típusokra.

A jelenlegi hűtési technikákkal igen komplikált és költséges 1 Kelvin fok alá menni, szilárdtest eszközökkel ez nem is volt lehetséges. Ezért jelent áttörést a 25 mikronos kis hűtőgép, amivel az érzékelők kritikus részét 1 Kelvin fok alá lehet hűteni.

Joel Ullom és kollégái a Colorado állambeli Nemzeti Szabvány- és Technológia Intézetben és az Indiana állambeli Notre Dame egyetemen vékonyréteg technológiával építették meg a hűtőgépet: az alsó réteg közönséges fém, a következő réteg szigetelő, a felső réteg pedig szupravezető fém volt. Amikor tápfeszültséget kapcsoltak a szerkezetre, a közönséges fémrétegben található legforróbb elektronok alagút effektussal a szupravezetőbe jutottak, olyasféleképp hűtve a fémet, mint amikor a vízből kilépő legforróbb molekulák párolgással hűtik a vizet.

A bemutatott összeállításnál négy parányi, 25x15 mikronos hűtőgép egy 450x450 mikronos tárgyat 320 mK hőmérsékletről 225 mK-re hűtött. Várható, hogy a viszonylag olcsó hélium-3 technológia és a továbbfejlesztett elektron-alagúteffektust kihasználó hűtők kombinálásával hamarosan centiméteres tárgyakat lehet 100 mK hőmérséklet alá hűteni.