A hagyományos „bámulom az eget” megoldás azonban sajnos igen szűk korlátok közé szorít: konkrétan fekete alapon fehér pöttyöket fogunk látni, és ennyiben ki is merül a dolog. Ha ennél többre vágyunk, s megszemlélnénk például egy nebulát, csillagködöt vagy esetleg a Vénusz felszínét közelről, akkor vagy vásárolnunk kell egy távcsövet (nem olcsó, és érteni is kell hozzá), vagy el kell mennünk planetáriumba. 

Szerencsére van egy kockafej megoldás is: ingyenes, fotelből működik, és nagyon látványos.

A Microsoft ingyenes szoftvere, a WorldWide Telescope minden képanyagot megmutat, amit csak napjaink csillagászai összeszedtek a minket körülvevő világegyetemről. Ingyenes, igényes, látványos és lefagyásmentes Microsoft szoftver – ezt is megértük… Igaz, a projekt a Microsoft Research (Cambridge) égisze alatt jött létre, oktatási célokra, igazából tehát nem sok köze van Redmondhoz.  A szoftver teljes verziója ingyenesen letölthető innen - lássuk, mit tud! (csak Windows verzió van).

A Virtual Telescope egy fantasztikus szoftver, a kezelőfelület annyira egyszerű, hogy bárki képes kezelni: csak kezdjünk el klikkelgetni a világűrön (a bal egérgomb nyomva tartása mellett foroghatunk, a bal kattintás, illetve az egérgörgő nagyít), és máris rázoomolunk a megfelelő csillagra, galaxisra, tejútra, bármire. A nagyítás után egy kis töltögetés következik, és máris nagyfelbontásban láthatjuk a világűr bármelyik szegletét, amennyiben rendelkezésre áll hozzá nagyfelbontású fotó. A szoftver online kapcsolatban van a NASA-val és a Hubble, valamint a Spitzer űrteleszkópokkal, így mindig a legfrissebb és az elérhető legnagyobb felbontású képet kapjuk mindenről. 

A szoftver fejlesztői hihetetlen igényesen integrálták az űrteleszkópok fotóit a környezetbe. Csak nézzük meg az NGC2440-es galaxist (vagy bármit), és láthatjuk, hogy a nagyítás végeztével, milyen szépen „belesimítja” az eredeti nagyfelbontású fotót a környező világűr fotóiból összerakott panorámaképbe. Ha nem tudjuk, mit szeretnénk nézni (persze először mindenki a naprendszert nézi meg alaposan, ez csak természetes), akkor a bal felső menüben levő „Explore” ikon segítségével ajánlatokat kapunk a népszerűbb helyekből: szupernovák, Cassiopeia, fekete lyukak, konstellációk és még sok egyéb finomság. Csak kattintsunk a minket érdeklő ikonra, és a főablak máris odafordul, és ránagyít a megfelelő objektumra. 

Jobb klikkel további információkat tudhatunk meg bármiről a csillagtérképen, ekkor ugyanis előjön a „finder scope”, egy virtuális nagyító. Vigyük ezt a nagyítót bárhová a csillagtérképen, és máris láthatjuk, mi az adott csillag neve, van-e róla nagyfelbontású fotó, hol található, milyen távolságra van tőlünk stb. 

A szoftver adatbázisa (ami tulajdonképpen a NASA publikus adatbázisa, ez év októberig visszamenőleg) 23 Gbájtnyi képet tartalmaz, de persze nem kell megijedni, ezt nem fogjuk mind letölteni, az adatok ugyanis az internetről érkeznek. 

Aki jobban szereti ha el is magyarázzák hogy mit lát a képen annak ideális funkció a „guided tours” menüpont: itt neves csillagászok és szakértők fogják elmondani és megmutatni mindazt ami érdekes és fontos: ezeket az interaktív mozikat is a netről tölti le a szoftver, természetesen angol tudás nem árt ezeknek a túráknak a maximális élvezetéhez. 

A szoftver látványos megoldásaihoz (zoomolás, forgatás, képátmenet effektusok) egy közepesen erős videókártya- és gép szükséges: ha esetleg akadozna a teljesítmény, akkor a „settings” menüben kikapcsolhatunk pár látvány-effektust (pl. smooth-panning, antialiased lines, stb.) Kellemes bámulgatást kivánunk!