Egy évekkel ezelőtt történt gyilkossági ügyben az vezetett a tettes nyomára, hogy a bűnügyi helyszínelők a parketta réseiből tudtak vérnyomot rögzíteni, s ebből DNS-mintát venni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának vezetője, dr. Gárdonyi Gergely százados szerint a bűnügyi helyszínelő munkája olyan, mint egy svájci bicska, vagyis a nyomrögzítés területén belül mindenhez értenie kell.

Tavaly január 1-jével alakították ki a bűnügyi helyszínelők új, a fővárosi régiós felosztáshoz illeszkedő szervezetét. Korábban minden kerületben volt bűnügyi technikai osztály (BTO). A változás után azonban Budapest hat bűnügyi régiója szerint mindegyik területen kialakítottak egy bűnügyi helyszínelői egységet.

Egy helyszínelő a hvg.hu-nak azt mondta, hogy jobbnak találja az új rendszert, mert a kerületekben nem volt igazán „gazdája” a bűnügyi helyszínelésnek. Most viszont olyan emberek irányítják a munkát a régiókban, akik több évet lehúztak ezen a területen. Megjegyezte, a várakozási idő sokszor hosszú, s akad olyan helyszín, ahová 6-7 óra alatt érnek ki, ez annak is köszönhető, hogy a bejelentett esethez először egy járőr megy ki.

Helyszínelőautó csomagtartója - itt minden mintavételhez szükséges eszköz megtalálható © Stiller Ákos

„Nem árt meggyőződni arról, hogy valakinek tényleg ellopták az autóját, és nem csak más hová parkolt le, mint szokott.” Miután kiderül, hogy bűncselekmény történt, azt a járőrök jelzik a központi ügyeletre, ahonnan aztán értesítik a bűnügyi helyszínelőket, hogy hova kell kimenniük. „Helyszíntől függ, hogy mennyi idő alatt végzünk, egy lakásbetörésnél, például ha egy családi házról van szó, akár több órát is várakozhatnak az utcán a lakók, amíg minden nyomot rögzítünk.”

Az öt régióbeli osztályhoz hatodikként csatlakozik a BRFK Bűnügyi Technikai Osztálya (BTO), amelynek dolgozói a fővárosban történő mintegy 120 esetből a kiemelt helyszínekre mennek ki. „Ezek közé tartoznak az emberölési ügyek, a rendkívüli halálesetek és a fegyveres rablások” – sorolta fel a hvg.hu-nak dr. Gárdonyi Gergely százados, a BTO vezetője.

Megjegyezte, minden szemlebizottság egy bizottsági vezetőből és egy technikusból áll össze, de természetesen a nagyobb ügyekhez többen mennek ki. Amennyiben a helyszínen haláleset történt, akkor egy igazságügyi orvosszakértő is tagja a szemlebizottságnak. Többtagú bűnügyi orvosi szolgálat pedig a hazai városok közül csak Budapesten van. „Nehezíti a munkánkat, és felesleges költséget jelent a rendőrség számára, hogy az igazságügyi szakértői munkára vonatkozó törvény három évvel ezelőtt megváltozott. Az új szabályozás szerint a rendőrségnél dolgozó szakértők elfogultságát ki kell védeni, emiatt a bűnügyi technikai osztályon dolgozó szakértők csak szaktanácsadóként járhatnak el egy-egy ügyben.

A munka menetére rámutatva az osztályvezető hangsúlyozta, hogy a nyomok kiválasztásánál, azaz, hogy egy-egy helyszínen mi vezethet a tettes nyomára, verziókat kell felállítaniuk. „Előfordult azonban, hogy a nyomok megtévesztőek voltak. Egy fejsérülés miatt bekövetkező halálesetnél például minden tárgyat megvizsgáltunk, de nem tudtuk, mi okozhatta a végzetes ütést. Csak később, már a gyilkos vallomása alapján derült ki, hogy a zuhanyrózsával követte el az emberölést.”

Dr. Gárdonyi Gergely elmondása szerint gyakori, hogy egy helyszínre többször is ki kell menniük, s ott több száz nyomot rögzítenek, amiből csak néhány lehet alkalmas arra, hogy előbbre vigye a nyomozást. „Akad azért olyan ügy, amelyben a bűnöző maga járul hozzá, hogy a nyomára jussunk. Volt olyan balek, aki a betöréshez használt feszítővasat a helyszínen hagyta. Egy betörő pedig gondosan ügyelt ugyan arra, hogy ne hagyjon nyomot, de a kesztyűcsere között megfogott egy tárgyat, amelyen kiválóan azonosítható ujjnyomot hagyott. Meglepő volt annak a gyilkosnak az esete is, akinek a telefonszámát a helyszínen egy nyitva hagyott naptárban találtuk meg.”

Hozzátette, a helyszínelők munkájától – talán a külföldi sorozatok hatására – túl sokat várnak  a civilek, sőt, még időnként a nyomozók is. Volt ugyanis olyan eset, amikor a rablót egy, az általa a pulton hagyott tenyérnyom alapján sikerült azonosítani és megfogni, vagy egy gyilkost a parketta réseiben hagyott vérnyomok alapján tudtak beazonosítani. Egy, a közelmúltban történt rablásnál pedig az épületben egyetlen egy ujjnyom volt, ami hozzájárult az elkövető kézre kerítéséhez. A helyszínelők és a szakértők a bank ipari kamerájának felvételeit átvizsgálva vették észre, hogy a tettes a biztonsági őrtől megijedve, hirtelen felugorva, majd a földre érkezve letette a kezét a padlóra. A helyszínre visszatérve a kérdéses területen végül egyetlen használható ujjnyomot találtak. Emellett semmi más nem volt, ami lebuktatta volna, mert a bűncselekmény végrehajtására gondosan felkészült, és vigyázott arra, hogy ne hagyjon nyomot.

Mindazonáltal elrugaszkodottnak tartotta az osztályvezető az amerikai helyszínelők munkáján alapuló filmsorozatokat, mert vannak bennük olyan dolgok, amelyek a fantázia világába vezetnek. Megjegyezte, kíváncsiságból belepillantott néhány epizódba, de miután azt tapasztalta, hogy nem felelnek meg a valóságnak, nem érdekelték tovább.

A helyszínelők technikusi táskája (b.), és az ujjlenyomatok felfedéséhez használt készlet (j.) - a helyszínelőknek kicsit minden területhez érteniük kell © BRFK BTO

„Az egyik epizódban a sorozatbeli helyszínelők egy agyagkorsót találtak, amelyen az áldozat egy fapálcával dolgozott, mielőtt megölték. A szakemberek ennek a pálcának a rezgéseit vizsgálták meg az agyagkorsón ejtett lyukban, amelyből – akárcsak egy bakelitlemez esetében – képesek voltak „visszahallgatni” a gyilkosság után elhangzó beszélgetést. Nos ez teljes fikció, az ilyen és ehhez hasonló jelenetek pedig köszönőviszonyban sincsenek a valósággal – tette hozzá Rajczi Gábor rendőrszázados, igazságügyi ujjnyomszakértő.

Az ujjlenyomatok – szaknyelven valójában ujjnyomok – évtizedekig az elkövetők azonosításának leghatékonyabb módjának számítottak. Napjainkban a DNS-nyomok prioritása megnőtt, az ujjnyomok vizsgálata azonban továbbra is a helyszínelők egyik legfontosabb feladata. A helyszíni szemle során a már említett verziók felállítását követően megpróbálják felmérni, rekonstruálni a történteket, s ez alapján keresik az ujjnyomokat. Például, ha egy kihúzott fiókra bukkannak, a fogantyú és a fiók környékén kezdenek keresgélni. Ehhez többféle anyagot – úgynevezett gázkoromport és vasport használnak, illetve a felület színétől függően sötét, vagy világos színű porokat, amelyek kirajzolják a felületen hagyott ujjlenyomatokat. Ezeket egy celluxhoz hasonló ragasztóanyaggal borított lapon rögzítik a további vizsgálatok céljából.

Az ujjlenyomat valójában az ujjakat, illetve a tenyeret borító bőr apró redőiből, az úgynevezett fodorszálakból áll, illetve az ezeket borító verejték (szaknyelven izzadmány) hagy nyomot a különböző felületeken. Az ujjlenyomat teljesen egyedi, még az egypetéjű ikrek ujjnyomai is eltérőek. A megfelelő azonosításhoz a helyszínen talált és a gyanúsított kezéről levett nyomok összehasonlításakor legalább 10 jellegzetes jegynek kell egyeznie, hogy értékelhető bizonyítéknak számítson – legalábbis hazánkban, ez a szám országonként eltérő lehet. Egy-egy ujjpercen 100-150 ilyen sajátosság található (lásd az alábbi ábrát).

Az ujjlenyomatokon a szakemberek olyan sajátosságokra figyelnek, mint a fodorszálak megszakadása (1.), az úgynevezett villák (2.), a fodorszálak két végű megszakadása (3.), a szigetek, vagy szemek (4.), a delták (5.), a magpont (6.), illetve más típusú ujjnyom esetén a hurkok és ívek. © BRFK BTO

Az ujjnyomszakértők nem csak az ujjbegyeket vizsgálják, sok esetben a tenyér, vagy akár az ujjak végének, az úgynevezett ujjtetőnek a lenyomata is hozzásegíthet az elkövető kézrekerítéséhez. Előfordul olyan is, hogy egy holttest ujjnyoma szükséges az eljárás során, ilyenkor – ha például a holttest már szárazabb, az ujjpercek glicerin-oldatos feltöltésével lehet értékelhető ujjnyomokhoz jutni.

Az ujjnyomok mellett napjainkban a DNS-vizsgálat jelenthet komoly segítséget az elkövetők, vagy áldozatok azonosításában, kézrekerítésében.
 
„Amióta bejöttek a szobába és leültek a fotelekbe, annyi mintát hagytak maguk után, amennyiből már remekül lehetne azonosítani önöket” – magyarázta Dr. Lászik András egyetemi adjunktus a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézet DNS-laboratóriumának vezetője. „Nagyon nehéz tehát elkerülni, hogy az elkövető nyomot hagyjon maga után.”
 

A vonalkódhoz hasonló szekvenciák a különböző géncsoportokat jelölik © Stiller Ákos

Dr. Lászik András hozzátette, minden helyszíni szemle által alkalmazott eljárásnak megvan a maga előnye és hátránya. Egy cigarettavégről például kellő mennyiségű örökítőanyagot lehet venni az azonosításhoz, ezt azonban oda is lehet vinni a helyszínre, így nem száz százalék, hogy az illető, akinek a DNS-ét megtalálják, valóban ott járt. Ezért szükség van a többi nyomszakértői vizsgálat eredményére és a megfelelő szakvéleményekre.
 
Sok múlik a körülményeken, hogy a nyomok és minták mennyi ideig és milyen körülmények között maradnak épen. Egy nemi erőszak esetén a hüvelyben lévő DNS-molekulák például 24-48 óra alatt elbomlanak, száraz környezetben azonban akár több évig is megmaradhatnak. A csontba zárt DNS-t pedig akár évszázadok múltán is fel lehet használni, elég például az egyiptomi múmiákra gondolni.
 
Az örökítőanyag, a DNS a szervezet sejtjeinek sejtmagjában található, ez alkalmas az elkövetők azonosítására. Létezik még az úgynevezett mitokondriális DNS – a mitokondrium a sejt egyik „szerve”, amely elsősorban az energia előállításáért és annak raktározásáért felelős – ezt azonban leginkább arra használják, hogy kizárjanak egyes gyanúsítottakat a lehetséges elkövetők sorából. A begyűjtött DNS-mintákat az ujjlenyomatokhoz hasonlóan egy adatbázisban tárolják, az öt évnél súlyosabb börtönbüntetéssel járó bűncselekmények esetében.
 
„Mi úgymond, hozott anyagból dolgozunk, a begyűjtött mintákat ugyanis mi vizsgáljuk meg” – magyarázta Lászik András. „Nagyon fontos, hogy egy DNS-vizsgálat önmagában nem mindig lehet döntő bizonyíték, azonban ezt kiegészítve a különböző egyéb vizsgálatokkal, egyértelműen azonosíthatóvá válik az elkövető. A nyomozók azonban saját maguk döntik el, hogy az adott nyomokkal mit kezdenek, ezek alapján milyen irányban indulnak el. Sokszor előfordul, hogy egy már felvázolt verzió valami miatt nem helytálló, ilyenkor akár az egész folyamatot újra kell gondolni.”

Sperma kimutatása egy ruhadarabról - az indikátor lila színnel jelzi az ondó jelenlétét © Stiller Ákos

Akárcsak az ujjlenyomatok esetében, a DNS-mintáknál sincsenek biztonságban még az egypetéjű ikrek sem, ugyanis az apró eltéréseket, mutációkat nem nehéz kimutatni a mintákból. A levett mintákat először sokszorosítják egy hőálló enzim és egy gép segítségével, majd a DNS speciális, ismétlődő egységeit vizsgálják, ami egyéneként eltérő eredményeket produkál. A DNS molekula vizsgálatával az elkövető életkora, illetve egyéb jellegzetességei is kimutathatóak, a szakember szerint 10-15 év múlva már jóval alaposabb „személyleírást” lehet majd kiolvasni a DNS-mintákból.

A bűncselekmények során használt fegyverek vizsgálata is fontos részét képezik a helyszínelők munkájának. Az igazságügyi fegyverszakértők a helyszíni szemlék folyamán az golyónyomok, töltényhüvelyek, ki-, és bemeneti sérülések alapján próbálják rekonstruálni az eseményeket. A kilőtt lövedékeket és töltényhüvelyeket pedig mikroszkópos vizsgálatnak vetik alá, amellyel meg lehet határozni, azokat a jellegzetességeket, amelyek a konkrét fegyverre jellemzőek. Az egyes puskák, pisztolyok csöve a kilövéskor az ujjlenyomathoz hasonló egyedi nyomot hagy a lövedéken, az ütőszeg pedig a hüvelyen, így a fegyver begyűjtése után egyértelműen eldönthető, hogy azzal tüzeltek-e a bűncselekmény elkövetésekor. A legmodernebb fegyverszakértői laborokban már teljesen komputerizált rendszerrel végzik az úgynevezett próbalövéseket, de van olyan intézmény is, ahol fából készült ládákba helyezett bélésbe lőnek bele.

„A nyugati országokban, például Németországban jól felszerelt laborokban végzik a vizsgálatokat, nálunk sok esetben nincsenek meg ezek a technikai feltételek, így a szakértőknek saját tapasztalatukra és képzettségükre kell támaszkodnia” – magyarázta a hvg.hu által megkérdezett egyik fegyverszakértő. „Ez azonban nem jelent hátrányt, sőt, a nyugati kollégákkal ellentétben sokszor mi előnyben vagyunk, mert magunkra vagyunk utalva, s nem a technikától várjuk a megoldást.”

A szakemberek szerint Magyarországon ritka, hogy modern fegyvereket használnának a bűncselekmények elkövetésekor, jóval gyakoribb, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható gáz-, riasztófegyverek, vagy a szovjet időkből, sőt, akár a második világháború idejéből megmaradt, a padlásokon, pincéken rejtőző régi puskák, pisztolyok kerülnek elő a nézeteltérések rendezése során.

A helyszínelők munkája mint látható, számos terület összekapcsolódásából áll össze. Az ideális munkaerőnek a megfelelő szaktudáson kívül kombinációs készségre, s az apró részletek iránti figyelemre is szüksége van. Emellett persze, a megfelelő idegrendszer sem árt, hiszen a bűncselekmények helyszínén a feldúlt környezet és a zaklatott, aggódó hozzátartozók mellett gyakran az akár több hetes holttestek látványát – és bizony szagát is – el kell viselni. Mint azt dr. Gárdonyi Gergely a munkával kapcsolatban megjegyezte: ahhoz hozzászokni nem egyszerű. „A legkeményebbek azok az ügyek, amelyeknél halottak is vannak. Ez az iszonyú szag mellett nagyon furcsa érzés. Egy idő után ugyan hozzászokik az ember, kivéve a gyerekgyilkosságokat. A legjobban az rázott meg, amikor egy 11 éves gyermeket baltával öltek meg.”

Csikász Brigitta - Andersen Dávid