A Kelet-Mongóliai (Duurling Nars) temetőben kétszáz sírt tártak fel a kínai határhoz közeli ásatásokon - írja a Discovery News. A most felbukkant csontváz DNS-vizsgálata igazolta, hogy egy nyugati férfi maradványait találták meg. (Európai vagy nyugat-ázsiai származású személyről van szó.) A nyugati férfi valószínűleg előkelő pozíciót töltött be a hsziungnu birodalomban - véli Kyung-Yong Kim genetikus, aki a szöuli, dél-koreai Chung-Ang Egyetem munkatársa, és aki kollégáival együtt vizsgálta a leleteket.

A hsziungnuk Kr.e. 209 és Kr.u. 93 között hatalmas területeket birtokoltak a mai Mongóliában és a környező vidékeken. Mindez korábbi ásatásokból és ősi kínai szövegekből is kimutatható. A régészeti leletek szerint etnikailag - és így persze feltehetően nyelvileg is - eltérő kultúrájú nomád törzsek egyesültek a hsziungnu birodalomban. A birodalom egy időben az ázsiai selyemút vonalát is uralma alá hajtotta, így nyugati és kínai hatások is érték a hsziungnuk kultúráját.

Nem ismerjük a nyelvüket, de kevert népcsoport volt

A hsziungnu uralkodók és a politikai elit nyelvét még nem fejtették meg a tudósok, de a mostani leletek szerintük igazolják azt a korábbi hipotézist, hogy a kétezer éve élt nyugati férfi, akárcsak a hsziungnu előkelők, "multietnikus" kultúrát alakítottak ki, azaz többnemzetiségű volt a birodalom vezető rétege. A csontváz esetében pedig egyértelmű az etnikumok keveredése, hiszen azt DNS-vizsgálatnak is alávetették.

Kína a Csin-dinasztia idején - északnyugaton a támadó hsziungnuk (Xiongnu) © Wikipedia

A 2000 éve eltemetett férfi apai ágon - amit az Y-kromoszóma mutációi alapján mutattak ki - indoeurópai nyelvet beszélő ősöktől származhatott, és Kelet-Európában vagy Közép-Ázsiában, esetleg Észak-Indiában élhettek felmenői. Anyai ágon viszont - ezt a mitokondriális genetikai vizsgálatok igazolták - közép-ázsiai származású. Érdekes, hogy anyai ágon is indoeurópai leszármazott a férfi. Egyelőre a kutatók nem tudták megállapítani, hogy a férfi családja már korábban is Mongóliában élt, vagy ő maga jutott el a mai Mongólia területére kétezer évvel ezelőtt - tette hozzá Charles Brenner, egy oaklandi, kaliforniai DNS-elemző.

A férfi maga ugyanakkor előkelőnek számíthatott, hiszen sírja közel fekszik a temetőben megtalált legmagasabb rangú férfi nyughelyéhez. Elképzelhető, hogy az indoeurópai férfi ennek a hsziungnu vezetőnek volt az alárendeltje, esetleg valamilyen magasabb rangú szolgálója. A Kelet-Mongóliában feltárt temető, Duurling Nars (Duurling Narsz) két másik csontváza eltérő származású emberekre utal: a hsziungnuk két másik eltemetett halottja északkelet-ázsiai eredetű volt, Kim kutatócsoportja szerint.

Kik azok a hsziungnuk?

A hsziungnukat a kutatók általában ázsiai hunokként is emlegetik. Ezzel különböztetik meg őket a fehér hunoktól, a heftalitáktól, akik Közép-Ázsiában és Indiában éltek. A hsziungnuk komoly fenyegetést jelentettek a kínaiak számára, ezért emelték ez utóbbiak a híres Nagy Falat. 

Feltételezik azt is bizonyos szakértők, hogy a hsziungnuk voltak az ősei azoknak a törzseknek, amelyek egy része nyugat felé hódított a Római Birodalom hanyatlásakor. E hun törzsek irányítója volt Attila, aki Európában - a mai Közép-Európában is - hatalmas területeket vont ellenőrzése alá. Attila sírját máig sokan keresik, sokan a Tisza folyó környékén sejtik ezt.

A hsziungnuk genetikai rokonsága egyelőre nem teljesen tisztázott. 2003-ban francia kutatók vizsgálódtak Christine Keyser-Tracqui - a strasbourgi Institut de Médecine Légale szakértője - vezetésével egy másik mongóliai temetőben, Egjin Golban (Egyin Gol). Akkor a franciák olyan indoeurópai és ázsiai elemekből összekeveredett népcsoportnak minősítették a hsziungnukat, amelyhez hasonló emberek ma Törökországban élnek. Így a hsziungnu-hun leszármazást kutatók régi hipotézisét erősítették, miszerint a hunok valamiféle törökös (nem pedig mongolos) népcsoport volt.

A mongolok és a törökök rokon nyelveken beszélnek. A mai törökök nem az indoeurópai nyelvcsaládba tartoznak, hanem az altájiba, méghozzá a mongol és a mandzsu-tunguzok nyelvekkel együtt. (Az ural-altáji családba pedig a finn-ugor - köztük a magyar -, a szamojéd és az altáji nyelvek tartoznak együtt.)