szerző:
Szegő Iván Miklós
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Horthy-rendszer kezdetén hozott törvények közül máig a legvitatottabb az egyetemi felvételi keretszámokról szóló numerus clausus, amelyet 1920 szeptemberében, 90 éve fogadtak el. Szövegében nem szerepelt a „zsidó” szó, de a parlamenti vitából egyértelmű, hogy miről szól a jogszabály.

Budapesten 1919 végétől 1920 őszéig a frontról hazatért egyetemisták, diákok alakítottak karhatalmi jellegű alakulatokat, egyetemi zászlóaljakat. Ezek és a később rájuk szerveződő társadalmi szervezetek, például a tudományegyetemi Turul Szövetség és a műegyetemi Hungária egyre nagyobb befolyásra tettek szert. A világháború idején több korosztály kimaradt az egyetemekről, így hihetetlen tömegek zúdultak a magyar felsőoktatásra, amely képtelen volt kezelni az 1919-20-ban hirtelen megnövekedett felvételi igényeket.

Így a jobboldali szervezetek részéről felmerült a nők és a zsidó származásúak (vallásúak) továbbtanulásának korlátozása. A nők felvételét egy 1918-as kormányrendelet visszavonásával korlátozták. Erről Paksa Rudolf írt a Rubicon történelmi folyóiratban idén megjelent, a numerus claususról szóló cikkében. A zsidó származásúak és vallásúak felvételi korlátozása azonban körülbelül egyéves folyamat végén következett be.

Horthy és Teleki aláírása az 1920. szeptember 24-i keltezésű törvényen
©

Erről Paksa így írt: az egyetemi zászlóaljak „felléptek vélt vagy valós forradalmárokkal szemben. Ez a gyakorlatban a Tanácsköztársaság és az őszirózsás forradalom híveinek üldözését és zsidóellenes atrocitásokat jelentett”. Paksa leírja, hogy a numerus clausus törvény megszületése előtt a gyakorlatban már erőszakkal kikényszerítette a felfegyverzett ifjúság a zsidó származású vagy vallású („zsidónak látszó”) diákok kiszorítását az egyetemekről és főiskolákról: „Módszerük egyszerű volt: a zsidónak látszó hallgatók ellen elkövetett atrocitásokkal elérték, hogy vagy csak a radikális ifjúság tanulhasson, vagy felfüggesszék az egyetemi oktatást – miközben buzgón kampányoltak a numerus clausus törvény megszületése mellett. Az 1919. őszi félévben nem tudott megindulni az egyetemi oktatás.”

A politika kiszolgálja az igényeket

Ekkor már a politikának is lépnie kellett, ám a Nemzetgyűlés nem az atrocitásoktól sújtott diákok mellé állt, hanem a felfegyverzett egyetemi zászlóaljak követeléseit támogatta. Jól jellemzi ezt Prohászka Ottokár püspök parlamenti beszéde – őt a Pesti Hírlap 1920. szeptember 17-ei száma idézte -, amelyet a numerus clausus, a felsőoktatásban bevezetendő felvételi keretszámokról szóló törvény vitája során mondott el.

A befolyásos képviselő, székesfehérvári püspök így szólt: „értsük meg ezt az ifjúságot, amelyet a szenvedély, a szenvedés, az elkeseredés belesodort ebbe a politizálásba. Ezzel egy percig sem akarom védeni az erőszakosságokat, de értsük meg ezt a szenvedő, lövészárkokból hazakerült és saját érdekeit itt valamiképpen leszorítva látó ifjúságot, hogy erőszakhoz is nyúlt.”

[[ Oldaltörés (Előterjesztik a javaslatot – ekkor még arányszámok nélkül) ]]

A Nemzetgyűlés ekkor már javában vitatta a numerus clausust, vagyis a „tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdasági-tudománykarra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló törvényjavaslatot”. A javaslatot Usetty Ferenc ismertette a Nemzetgyűlésben. A Pesti Hírlap szeptember 3-ai, másnapi tudósításból kiderül, hogy Usetty szerint „óvakodni kell a szellemi proletariátustól”. Szerinte a hallgatók számát kontingentálni kell, és már eleve tiltakozik, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha ez valamilyen felekezet ellen irányulna. A zsidóság számarányát messze fölülmúló arányban tódul az egyetemekre. A szellemi proletariátus csak forradalmakat fog szítani, mint szított a múltban is.

Horthy: „Nem foglalkoztunk saját fajunk tenyésztésével”
A nemzetgyűlési vitákban a kormányzó Horthy Miklós nem vett részt. Az államfő szerepét betöltő politikus egri látogatásáról azonban a Pesti Hírlap 1920. szeptember másodikán számolt be. Horthy ottani beszédében így fogalmazott: „Olyan gondolatokkal is foglalkoznunk kell ezentúl, amelyekkel eddig nem törődtünk. Foglalkoztunk a ló-, tehén-, sertéstenyésztéssel nem kis sikerrel, de nem foglalkoztunk saját fajunk tenyésztésével. Ha valaki hamisan kártyázott, a törvény rátette a kezét a nyert pénzre, de ha betegek összeházasodtak, kóros ivadékokat neveltek, ezzel senki sem törődött. A faj nemesítése és a vitézi lelkület nevelésének célja késztetett a vitézi rend megalakítására, amely rend örökké őre lesz a nemzeti becsületnek.”

Ekkor a kormány előterjesztésében egyébként még nem szerepeltek olyan kitételek, amelyek egyértelműen a zsidóságra vonatkoztathatók, nem szerepeltek arányszámok, azokat ugyanis majd Bernolák Nándor javaslatára veszik bele a törvénybe.

A kultuszminiszter is igyekszik

Haller István kultuszminiszter Usetty felszólalása után megjegyezte: „Minket abban, amit most törvényben akarunk lefektetni, senki sem előzött meg, de ha egy más nemzettel is az fog történni, ami velünk, az is követni fog bennünket.” Haller egyébként hiába dicsekedett, Oroszországban Paksa Rudolf szerint például már korábban hasonló korlátozások léptek életbe a tanszabadság területén.

Bár Paksa szerint a korábbi vitákban - Bernolákkal és Prohászkával szemben - Haller ellenezte a zsidóságot korlátozó intézkedéseket, a miniszter is igyekezett megfelelni a közhangulatnak. „Nekünk olyan írók kellenek, akik nem magyar nyelven írnak csupán, hanem magyar érzéssel is, és a színpadra a magyar jellemet, és ha kell, a magyar bűnöket és hibákat viszik, de nem úgy, hogy a magyar falut és intelligenciát fenékig romlottnak állítják be” – mondta Haller, aki ezután beszélt az értelmiségi pályákon tanulók túlzott számáról is. „A túlprodukciót maguk az orvosok és az ügyvédek is konstatálják” szerinte, majd ezután statisztikai adatokkal próbálta kimutatni a Pesti Hírlap szerint, „hogy a túlprodukcióban a legerősebb koefficiens a magyarországi zsidóság, s így a korlátozás a zsidóságot érinti legerősebben”.

Józanabb hangok

Voltak persze valamivel józanabb hangok is, szeptember 4-én például a Pesti Hírlap Szádeczky Lajos professzor beszédéről számolt be. „Bár visszariad a tanszabadság megszorításától, a kényszerhelyzet hatása alatt megszavazza a javaslatot, de azzal a fenntartással, hogy mihelyt a kényszerítő okok megszűnnek, visszaállítjuk a teljes tanszabadságot hazánk és a kultúra javára.” Szádeczky előrelátása helyesnek is bizonyult, 1928-ban ugyanis eltörölték a zsidókat korlátozó passzust a törvényből.

Szintén a Pesti Hírlap idézi Vasadi-Balogh Györgyöt, aki arról beszélt, hogy ha valakinek kifogása van a javaslat ellen, „az még nem jelenti azt, hogy a liberális sajtó vagy liberális körök vállveregetésére pályázik”. „Nyakunkon az ellenség, körös-körül megszállva Magyarország nagy területe, az élő húst szaggatják le testünkről, s mi zsidót kiabálva akarjuk megmenteni az országot, ahelyett, hogy minden erőnket arra koncentrálnók, hogy helyreállítsuk a terület egységét, megteremtsük a nemzeti élet lehetőségét” – mondta keményen a képviselő. Vasadi-Balogh már akkor látta, „a numerus clausus olyanokat fog kirekeszteni, akik tehetségüknél fogva hasznára válhattak volna az országnak”.

[[ Oldaltörés (Bernolák „arányszámos” javaslata) ]]

Vasadi-Balogh után szólalt fel Bernolák Nándor, aki Hallerrel szembemenve, de a Turul Szövetséggel és Prohászkával egyetértésben keményebb megfogalmazást javasolt a törvénybe. Ötven társával együtt javaslatot tett az egyetemi felvételiknél követendő irányelvekről. Eszerint „az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérőknek szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilentized részét.”

Ez volt az a kitétel, amely a zsidóságot hátrányosan érintette, és a népességbeli százalékos arányukhoz kötötte felvételi keretszámaikat. A nemzetgyűlés végül ezzel a Bernolák-féle javaslattal együtt fogadta el a törvényt. Bernolák egyébként a vitában úgy vélte, hogy „ezzel a kérdéssel maga a zsidóság is foglalkozott már 1911-ben, mert megérezte, hogy nem egészséges állapot, hogy pl. az orvosi fakultáson 45 százalékkal szerepeljen, s hogy itt az ellenszenv olyan mértékben fog kitörni, ami rájuk nézve nem kívánatos.”

Prohászka: „Ez nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem”

Prohászka Ottokár
©

Ehhez a véleményhez kapcsolódott szeptember közepén felszólalva Prohászka Ottokár is. Már idézett parlamenti beszédéből a Pesti Hírlap szeptember 17-ei száma kiemelte: „A numerus clausus gondolata nem idegen a mi világunkban. Már régebben elhangzott az a kívánság, hogy legyen numerus clausus, felekezetekre és nemzetiségekre való tekintet nélkül. Miért? Mert a jogászság olyan óriási árama a magyar közéletnek, hogy simpliciter egyáltalában nem boldogul. A magyar orvosok nemzeti szövetsége is rámutatott arra, hogy mi lesz, ha majd három év múlva újabb háromezer orvost dobnak ki a közéletbe anélkül, hogy kenyérhez juthatnának.”

Mindebből még nem következne, hogy Prohászka a zsidósággal szemben javasolná a numerus clausust, ez később tűnik ki beszédéből: „A mi problémánk nem abban áll, hogy a gentry tönkrement, hanem abban, hogy a helyét nem a magyar parasztságból felszívódott középosztály, hanem a zsidóság foglalta el. Tehát mi nem azt hibáztatjuk, hogy a zsidóság megteremtette a maga kereskedelmét, nem is tagadjuk azt, és a magyar nép nem is volt sohasem antiszemita. (…) abban van a hiba, hogy túlsúlyba került, a minket leszorító része lett. A mi egész nemzeti problémánk ebben áll. Ez nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem. Zsidó polgártársaim, ne vegyék ezt gyűlölködésnek, ne vegyék faji üldözésnek.”

Végül a püspök így zárta beszédét: „Én tisztelem-becsülöm a zsidók szerencséjét. Szerencsés nép. Tisztelem becsülöm a zsidó géniuszt és a zsidó hatalmat, amennyiben az a szellemnek a hatalma, de amennyiben a magyar nemzet géniuszát valamiképpen letöri, vagy pedig meghamisítja, állok elébe, és meg vagyok győződve, hogy velem együtt sokan. A Pesti Hírlap szerint ezután „hosszantartó élénk éljenzés és taps” következett, „a Nemzetgyűlés tagjai felállnak”. 

Végül a nemzetgyűlés Bernolák javaslataival együtt fogadta el a törvényt. Ez volt térségünkben – Paksa Rudolf szerint Oroszországot és Romániát leszámítva - az első olyan jogszabály, amely az ország lakosait faji-nemzetiségi, illetve vallási szempontból különböztette meg egymástól a modern korban.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szegő Iván Miklós Tech

Mementó Trianon: három magyar kormányfő vitája

Egy szétesett ország töredékein vitatkoztak egymással a Nemzetgyűlésbe az év elején bejutott, addigra már lemondott miniszterelnökök, továbbá egy „majdnem-miniszterelnök” és a hatalmon lévő kormányfő 1920 májusának végén, néhány nappal a trianoni békeszerződés aláírása előtt. A téma a háborús felelősség és a békediktátum volt.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1920: a botbüntetéssel feltámadt a középkor

Középkori rituális büntetési formát vezettek be 1920-ban Magyarországon, amikor a nemzetgyűlés kilencven évvel ezelőtt megszavazta a botbüntetést. Ezt a fenyítést végül nem alkalmazták, de a törvény parlamenti vitája jól illusztrálja a korszak hangulatát. A vitában egyébként „a szemet szemért, fogat fogért” ókori elve is felmerült.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó: se Rákosi, se Horthy nem szerette március 15-ét

Kevés ünnepünk annyira közös és egyöntetűen elfogadott, mint március 15., mégis egy évszázadon át csak ímmel-ámmal emlékeztek meg róla hivatalosan. A nyíltan ellenforradalmi Horthy-rendszer 1920-ban nem lelkesedhetett semmiféle revolúcióért, a Rákosi-rendszerben pedig a szabadságeszményekkel gyűlt meg az ideológusok baja. Éppen ezért mindkét kor megpróbálta elsősorban ifjúsági és irodalmi ünnepnek beállítani az emléknapot, a szabad sajtó ünnepén pedig zavaros magyarázatokat adtak arra, hogy nálunk miért olyan a sajtószabadság, amilyen…

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1920: az egypárti uralom születése

Mementó-sorozatunk e részét történelmi visszatekintéssel kezdjük a hazai „egypártok” őseiről, az Osztrák-Magyar Monarchia kormányzópártjairól. Összeállításunkban korabeli sajtóhírek alapján ezután részletesen felidézzük azt is, miként született meg a Horthy-rendszer „egypártja” 1920-ban, kilencven évvel ezelőtt.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó Trianon: bankostrom, tüntetés, revolverlövések

Óriási volt a nyugtalanság az országban a Trianon előtti napokban, 1920. június elején. Egy bankot is majdnem megostromoltak Pesten, tiltakozás volt az osztrák konzulátus előtt, és az egyik demonstráción revolverlövések is dördültek. Közben osztrák, csehszlovák, szerb és román diplomáciai jegyzékek fenyegették vagy vádolták a magyar kormányt.

Szegő Iván Miklós Tech

Felajánlotta-e szolgálatait Horthy Kun Bélának?

Az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek jelentős részéhez hasonlóan Horthy Miklós is felajánlhatta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, Kun Béla azonban nem tartott igényt rá – legalábbis a volt népbiztos így emlékezett vissza 1919-re, amikor tizenhárom évvel később Moszkvában írt erről. A kutatások jelenlegi állása szerint nem dönthető el, hihetünk-e Kun Bélának.

Robert De Niro húsz év után elválik feleségétől

Robert De Niro húsz év után elválik feleségétől

Párzó jegesmedvékkel kívánt boldog karácsonyt egy brit bevásárlóközpont

Párzó jegesmedvékkel kívánt boldog karácsonyt egy brit bevásárlóközpont

Kirúgták a 80 milliós luxusautóval közlekedő volt bécsi nagykövetet

Kirúgták a 80 milliós luxusautóval közlekedő volt bécsi nagykövetet

Tátva marad a szája, ha meglátja, mennyire élethű maszkokat készít ez a japán vállalat – videó

Tátva marad a szája, ha meglátja, mennyire élethű maszkokat készít ez a japán vállalat – videó

Így talán még sosem látta a Mátrát és Galyatetőt – Nagyítás-fotógaléria

Így talán még sosem látta a Mátrát és Galyatetőt – Nagyítás-fotógaléria

Jegyezze fel a dátumot: három új Nokia-telefon is érkezhet, köztük egy 5 kamerás

Jegyezze fel a dátumot: három új Nokia-telefon is érkezhet, köztük egy 5 kamerás