SMS-ben röviden kell fogalmazni – könnyű lenne most egy legyintéssel elintézni a dolgot, és áthárítani a fiatalokra a rövid szöveges üzenetekben kifejlődött „SMS-nyelv” kialakulásának felelősségét, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. SMS-ben röviden kell fogalmaznunk, mivel egész egyszerűen nem áll rendelkezésünkre túl sok hely (karakter). Vagy kevesebbet írunk, vagy leleményesen fogalmazunk, vagy nem használjuk az SMS-t. A legtöbb (és főleg fiatal) felhasználó a második megoldást választotta, és leleményesen fogalmaz, illetve rövidít. Így jöttek létre azok a rövidítéses és tipók, amelyeket látva az idősebb – és főleg a nyelvhelyességre érzékeny – generáció sikítozva takarja el szemét és a fülét. Müxik, naon, nm (nincs mit), RösN (erősen), valszeg és a hírhedt „vok” (vagyok). Károsak, mókásak, esetleg egész egyszerűen csak a nyelvi fejlődés új hajtásai? Segít a fiatalok olvasás- és íráskészségén az SMS és a csetelés, vagy inkább rongálja azt?

Furcsa rövidítések... Káros? Hasznos? Természetes?

A Coventry University kutatói ezt a jelenséget vizsgálták. Hivatalos neve „texting”, és a legtöbb szülő és pedagógus szerint egyenesen az ördögtől való, káros jelenség.

A kutatás kontrollcsoportját 114 kilenc-tízéves, elemi iskolás fiatal képezte – a statisztikák szerint ebben a korban kezdik el művelni a „textinget” a fiatalok; a buzgó SMS- és chat-őrület azután egészen 17-19 évis korig megmarad.  A kontrollcsoport két részből állt össze: a gyerekek egyik fele megszállott mobilfelhasználó és SMS-ező volt, a csoport többi tagja nem használt mobileszközöket. A kutatók tíz héten keresztül követték figyelemmel a két részre osztott csoportot, még arra is figyeltek, hogy a csoportokban mindenkinek egyforma IQ-ja legyen.

A kutatás érdekes eredménnyel zárult (jövő hónapban lesz olvasható a teljes publikáció, a Journal of Computer Assisted Learning kiadványában): a tízhetes megfigyelési szakasz után a két csoport résztvevői nyelvtani és irodalmi teszteket töltöttek ki. A tíz héten át SMS-ező és mobilozó fiatalok szignifikánsan jobb eredménnyel szerepeltek a teszteken.

SMS és tinédzserek - mindent lerövidítenek...

Prof. Clare Wood a kutatás vezetője szerint a jelenség oka az, hogy a mobiltelefon- és SMS-használat erősíti az úgynevezett „alphabetic awareness” képességet (durván „betűérzékenységnek” tudnánk fordítani). Annak ellenére, hogy a gyerekek rövidítenek, és magánjellegű cseteléseket folytatnak, közben mégiscsak írnak és olvasnak. A mobillal rendelkező kontrollcsoport tagjai napi több órát töltöttek „betűk között”, míg másik csoportban lévő társaik inkább játékokkal, tévézéssel múlatták az időt.

Szintén érdekes eredmény, hogy a mobilozós gyerekek a szókincset és a szókészletet célzó tesztekben is jobban szerepeltek társaiknál.. A kutató szerint ennek oka az lehet, hogy bár az SMS-ekben már a rövidített, „csonkított” szavakat használják a fiatalok, ennek azonban előfeltétele az, hogy tudják, hogy mit rövidítenek, ismerniük kell tehát az eredeti kifejezést és annak írásmódját is. Sőt sokszor ők maguk találják ki a rövidítéseket, ehhez pedig szintén ismerni, sőt jól kell ismerni az eredeti szavakat, szóösszetételeket. Ahhoz tehát, hogy valaki azt írja, hogy „1Sület”, ismernie, tudnia kell az „egyesület” szót.

Betűk és szavak között töltik szabadidejüket...

Ráadásul a sokat textingelő fiatalok hajlamosabbak voltak könyvek, újságok és mindenféle nyomtatott szöveg iránt érdeklődést tanúsítani, akár önállóan is. Hogy a rövidítések és az SMS-szleng mennyire káros a nyelvtanra, arra a kutatásnak nem sikerült választ adnia: mindkét kontrollcsoport tagjai azonos eredménnyel végeztek a helyesírást vizsgáló teszteken, így Prof. Wood szerint „jelen kutatást alapul véve, nem mutatható ki összefüggés a mobilhasználat és a nyelvtan romlása; esetleg javulása között.”

Lássuk, mit gondol az olvasó – káros vagy hasznos a texting?