A Neptunusz Naprendszerünk nyolcadik planétája, és a jelenlegi besorolás szerint – amikor is a Plutót már nem számítják a bolygók közé -, a legkülsőbb bolygónak számít. A Wikipedia szerint az első ember, aki egyértelmű utalást tett egy Uránuszon túli bolygó létezésére, egy brit amatőr csillagász, Hussey tiszteletes volt. 1834-ben írt G. B. Airy cambridge-i professzornak, aki 1835-től királyi csillagász lett. Airy azonban kételkedett Hussey ötletében, így ezt az első próbálkozást ugyanolyan sikeresen „hárította”, mint a másodikat, amely már John Couch Adams angol matematikus nevéhez fűződik, sőt harmadszorra is lemaradt a Neptunusz felfedezéséről.

A Neptunusz bolygó

AP/Nasa

A hetedik és a nyolcadik bolygó

A Naprendszer hetedik bolygóját, az Uránuszt 1781-ben fedezte fel William Herschel. Az új bolygónak azonban sehogy sem sikerült pontosan kiszámolni a pályáját, sokszor nem találták a bolygót azon a helyen, „ahová kiszámolták”. Egyre valószínűbb volt, hogy nem mérési, számítási hibák játszanak szerepet ebben, hanem egy ismeretlen tényező befolyásolja az Uránusz furcsa mozgását. Thomas J. Hussey 1834-ben ezért vetette fel annak a lehetőségét, hogy talán egy eddig ismeretlen bolygó zavaró hatása lehet a jelenség mögött. 1821-22-ben a két bolygó tényleg elég közel került egymáshoz, és ekkor – pontosabban utólag – jobban kimutatható volt (gravitációs) kölcsönhatásuk.

Ám Hussey ötletét elutasította Sir George Biddel Airy, a nagybecsű csillagász, aki végül Angliát „sikeresen” megfosztotta a Neptunusz felfedezésének dicsőségétől.

A matematikus John Couch Adams 1841-ben tehát szintén hiába határozta el, hogy az Uránusz „pályaháborgásait” felhasználva kiszámítja egy lehetséges új bolygó koordinátáit. 1845-ben számításai eredményeit elküldte Airy-nek, de az megint nem vette figyelembe a számításokat. Amúgy nemcsak Airy hagyta cserben Adamst: James Challis csillagászprofesszor sem törődött vele, de ő legalább nem utasította el – hanem Airyhez küldte a matematikust.

Mindeközben Adamshoz hasonló számításokat végzett a francia Urbain Jean Joseph Le Verrier. Ő már 1845-ben publikálta első közleményét az új bolygó várható pozíciójáról. 1846 júniusában már a második közleménye jelent meg ugyanerről a témáról. A francia egyébként szintén Airyvel vette fel a kapcsolatot – mondhatjuk, nem túl szerencsésen –, aki viszont ezúttal Challisra delegálta a feladatot – a két brit persze megint elmulasztotta a távcsöves vizsgálatokat.

Mindezek után Le Verrier nem adta fel: megkereste a párizsi obszervatóriumot is, de ott sem járt sikerrel. Ezután fordult a berlini obszervatóriumban dolgozó Johann Gottfried Galléhoz, aki aztán a Neptunuszt először figyelte meg. Jellemző a német csillagászra, hogy a francia tudós levelének kézhezvétele napján, tehát már aznap nekikezdett Heinrich d’Arrest  észlelővel együtt a vizsgálatnak, és éjfél előtt egy órával megtalálta a Neptunuszt. Galle azonosította a bolygót, s mindezt Le Verrier számításai szerint az Uránusz mozgásából levezetett perturbációk alapján tette, 1846. szeptember 23-án. Másnap leellenőrizte a felfedezést, és látta, hogy a bolygó a számításoknak megfelelően mozdult el, így szeptember 25-én levelet írt Le Verrier-nek, amelyben gratulált a felfedezéshez – mindezt Illés Erzsébet idézi fel.

NASA

Azóta viszont kiderült, hogy Galileo Galilei már 1613 januárjában észlelte a bolygót, amikor az a Jupiterhez igen közel látszott, és sikerült két egymást követő éjszakán is megfigyelnie. A Wikipedián ismertetett jegyzeteiből kitűnik, hogy január 28-án észrevette a Neptunusz elmozdulását egy háttércsillaghoz képest, és január 6-án is utólag bejelölt egy pontot a Neptunusz akkori pozíciójában, azaz korábbi jegyzeteiben valószínűleg átnézte a környezetre vonatkozó korábbi észleléseit. Galilei Neptunusz megfigyelései 1980-óta ismeretesek, amikor is C. T. Kowal és S. Drake kutatásaik közben felfedezték őket.