Az emberben gyakran felmerül a kérdés, hogy ha az ókori rómaiak képesek voltak olyan utakat és épületeket építeni, melyek még (két)ezer év múltán is állnak, akkor miért kell a mai épületeket és utakat néhány év után felújítani? Ez a kérdés foglalkoztatta a Utah-i Egyetem kutatóit is, akik nemrég alapos vizsgálatnak vetették alá a római kori betont, ami kapcsán igen érdekes felfedezést tettek.

A kutatók Marie Jackson professzor vezetésével az olaszországi Orbetellóban található, körülbelül 2000 éve épített mólót vették górcső alá. A csapat egy nagy teljesítményű röntgensugár segítségével vizsgálta az építményt, hogy megtudják, milyen szerkezetnek köszönhető, hogy az építmény maradványa még ma is egyben van.

J. P. Oleson

A tudósok EurekAlerten közzétett beszámolója szerint a vizsgálatok eredménye, hogy az ókori beton a benne talált timsós tobermorit nevű anyag kristályainak köszönhetően lett rendkívül masszív. Ugyanezeket a kristályokat figyelhették meg az 1960-as években keletkezett vulkanikus sziget, Surtsey kőzeteiben is. Éppen ezért úgy gondolták, hogy a létrejöttéhez rendkívül magas hőmérsékletre van szükség.

A római kori beton az eddigi ismereteink szerint mészből, vulkáni hamuból és sós tengervízből állt, ám a pontos "recept" a birodalom bukásával elveszett. A kutatók szerint azért is lenne hasznos kitalálni a pontos elkészítési módot és keverési arányt, mert a modern beton készítése az üvegházhatású gázok 5 százalékát juttatja a levegőbe.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.