Egymillióan ugrottak rá a játékra, amiben Lewis Hamilton segít nyerni a versenyeket
Valósághű grafika és valódi vezetési élményen alapuló kezelhetőség – két jellemző, amely miatt százezrek imádják a Gran Turismo szériát. A japán autósjáték legfrissebb változata több ponton is újít, a csapásirány viszont a régi: padlógáz és realisztikus száguldás a négy fal között. Leteszteltük a VR-élménnyel és F1-pilóták tanácsaival is megáldott GT Sportot.
Az autószimulátorok egyik (talán) legfontosabb jellemzője a reálist gyakran elég jól reprezentálni képes játékélmény, amely szinte mágnesként vonzza a vezetés szerelmeseit. De ez önmagában aligha lehet szempont, hiszen egy alapvetően száguldásra kihegyezett programtól joggal várja el az ember, hogy olyasmi érzetet keltsen, mintha valóban egy dollárok tízezreibe kerülő autóban repesztene. Aztán ott vannak az olyan apró részletek is, mint a motorháztetőn megcsillanó napfény vagy a durvább fékezés során leszakadó és a szélvédőre csapódó gumidarabkák, amelyek valóban fokozni tudják a versenyek alatti lüktetést.
Mindezeket számos program igyekezett a lehető leghihetőbb módon prezentálni az elmúlt évek során, de csak néhány olyan akadt, amely komolyságával valóban képes volt magát bevésetni a benzingőzzel álmodó játékosok tudatába. Jelen tesztalanyunk is részese e kiváltságos gárdának: kipróbáltuk a már a bétateszt során is egymilliós érdeklődést kiváltó Gran Turismo Sportot, ami a széria történetének eddigi talán legnagyobb fejlesztésén esett át.
Már-már történelem
A japán Polyphony Digital által fejlesztett Gran Turismo első darabja az ezredforduló környékén, 1997-ben került a boltok polcaira, rekord fejlesztői munka eredményeként: öt évig készítették, mire a széles publikum számára is játszható verzió lett belőle. A siker nem maradt el, rövid idő alatt a PlayStation egyik legnépszerűbb és legjobban fogyó címét is sikerült begyűjteni. A szaklapok szinte messiásként tekintettek a ma már inkább megmosolyogtató, mintsem szemkápráztató grafikát felvonultató legelső programra. De hát érthető: húsz éve még mást jelentett az "elképesztő grafika".
A kezdeti sikerek után hamar egyértelművé vált, hogy a Gran Turismo bizony további folytatásokért kiált, így nem is alakulhatott volna másképp: az alfejezeteket és a frissen megjelent változatot is számba véve tizenhárom epizódot köszönhetünk a japán gyártónak, melyekből – a mostani, Sport nevű verziót nem számolva – összességében több mint 10 millió darabot adtak el világszerte a legutoljára, 2013-ban publikált adatok szerint.
A Gran Turismo azonban jóval több, mint egy mezei szimulátor, hiszen születése nagyjából azonos időre tehető a Sony még első generációs PlayStationjével. Így nem véletlen, hogy a konzol és a játék mára csaknem egybeforrt és egymástól elválaszthatatlan produktummá váltak, olyannak, mint a kóla és a hamburger, vagy mint Starsky és Hutch.
A frissen megjelent, Sport néven hirdetett változat szám szerint a tizenharmadik a sorban, amely a széria megálmodója, Kazunori Yamauchi elmondása szerint a GT-játékok egy teljesen új érájába kalauzolja a játékost. Hogy ez mennyire igaz vagy sem, rövidesen kiderül, előzetesnek legyen elég annyi: az első kritikusi megjegyzések alapján az idei Gran Turismóra még biztosan sokáig emlékezni fogunk.
Száguldás, Porsche ,no meg a szerelem
Autóversenyzős játék lévén – a beállítások sokaságán átverekedve – igazán pulzusemelkedő manőverrel kezdünk az első betöltés alkalmával: egy Hyundai Genesis képében kézhez kapjuk első kincsünket, mely természetesen csak egy, a megannyi gépcsodát felvonultató repertoárból. Az új epizódban bár lényegesen kevesebb, a hivatalos információk szerint még így is 177 különböző és megszerezhető (a teljes lista itt érhető el) fenevad várja, hogy magunkévá tegyük, melyeket természetesen – a sorozat védjegyének számító aprólékos módosítások révén – tetszés szerint alakíthatjuk, nagyjából minden szempontból: a legapróbb részletekig változtatható az autók külleme, és persze a motorháztető alatti alkatrészeket is gondosan finomra hangolhatjuk, hogy a vezetési stílusunkhoz leginkább passzoló formában gyűrjük a kilométereket.
Nem túlzunk: az autók kidolgozása szinte hibátlan, még nagyítóval se nagyon találnánk kivetni valót a digitálisan újra alkotott járművekben, olyannyira gondos munkát végeztek a készítők. A fényszórók, az alváz, a szélek és a sarkok is mind-mind hihetetlen precíz munka eredményét sugallják. Keresni sem kell más okot, már pusztán ezekért érdemes minden megszerzett autót egy kicsit jobban szemügyre venni, mielőtt élesben is tesztelnénk.
Ha már teszt: noha első járgányunkra pár perc után szert teszünk, az első, komolyabb kilométerek megtétele előtt érdemes időt szánni a felkínált (és a kezdők számára amúgy nagyon is ajánlott) gyakorló módra, hogy képet kapjunk a sikeres manőverekhez szükséges vezetési technikáról. Ahogy a legtöbb hasonló tematikájú játék esetében, itt is megadhatjuk, hogy a vas minden különösebb erőfeszítés nélkül, automatán, vagy a felhasználóra bízva váltson az egyes sebességhatárok között. Érdemes kísérletezni, kinek melyik jön be, de jól gondoljuk meg: a váltogatás csak egy a sok közül, a fékekre, a stabilitásra és a különféle szelepek működésére is kényesen ügyelnünk kell.
Sólyomként, kéklő hegyeken át
Mindezekhez a lehető legtetszetősebb közeg társul, összesen 17 helyszín 40 pályáján tesztelhetjük járgányainkat és persze tudásunkat, kezdve Japántól a mexikói határral bezárólag. A Gran Turismo egyik ékessége – az autók realisztikus viselkedésén túl – a versenypályák valódisága, azok ugyanis éppúgy megtalálhatók a való életben, mint ahogy digitálisan lemodellezett testvériek.
A készítők a korábbi epizódok népszerű helyszíneit sem hagyták ki, így az olyan régi kedvencek is visszatértek, mint a Nürburgring Nordschleife. Természetesen számos újdonsággal ebben az epizódban találkozhatnak majd először az önjelölt pilóták.
Fájó pont viszont a dinamikusan változó napszakok ismételt hiánya. Némi gyógyír azért jár a pénzünkért: minden megkezdett verseny előtt hangulatunknak megfelelően variálhatók a napszakok, ezek viszont inkább nehezítő körülményként, mintsem a program amúgy is korrekt megjelenését javítani hivatott grafikai eszközként vannak jelen. Vezethetünk pirkadatkor és napnyugta idején is, ahogy az éjszakai versenyzés is jó pár alkalommal próbára teszi majd türelmünket. Mi nagyjából minden alkalommal ugyanazt tapasztaltuk: korom sötétben szinte kínszenvedés végigautózni egy-egy húzósabb pályaszakaszt, hiba nélkül legalábbis; a napkelte viszont, ahogy a fénylő korong kibújik a hegyek mögül, szinte kivétel nélkül az örökzöld Cserháti-Charlie koprodukció dúdolását kényszerítette ki belőlünk. (Na, jó, igazából magunktól kezdtünk rá.)
A pályák próbálgatása közben amúgy nem egyszer azt éreztük: mintha a grafika némileg visszamaradottabb lenne, az autók lemodellezéséhez képest legalábbis mindenképp. Néhol már szinte fájdalmasan szembeötlő volt a hanyagság: a lelátón ücsörgő közönség nevetségesen gyengének tűnt, mozgásuk pedig mindenre hasonlított, csak emberére nem. Apró szőrszálhasogatásnak tűnhet, hiszen egy autósjátékban mégis ki az, aki a nézőket vizslatja? Senki. Mi sem tettük volna, ha nem lett volna ennyire zavaró. Szerencsére minden más nagyon rendben van, úgyhogy ennyi fiaskó talán belefér.
VR-rel (is) megtámogatva
Az idei Gran Turismo-t szokatlan módon egykori és jelenleg is aktív F1-pilótákkal népszerűsítik, a jól álcázott marketinghadjárat mögött azonban valódi munka bújik meg: a négyszeres világbajnok, Lewis Hamilton például a játék kezdeti stádiuma óta részt vett a program kínálta vezetési élmény tökéletesre csiszolásában, s nem csak a tanácsadó szerepét öltötte magára, tesztelte is a már késznek mondható részeket. Az F1-klasszis mindemellett valódi szereplőként is föltűnik a játékban, sőt, versenyezhetünk is ellene, az általa beállított pályacsúcsok ugyanis a végleges játékba is bekerültek.
De nem csak Hamilton jelenléte az egyetlen sokat mondó újítás: a Gran Turismo Sport az első a szériában, amely a mai igényeknek megfelelően (de finoman adagolt, vagyis nem mindenhol érzékelhető) VR-támogatást kapott, ahogy a konzol fontosabb grafikai paramétereire vonatkozó turbók sem maradtak ki.
Van itt kérem 4K és HDR támogatás is, de ez utóbbiak csak az arra alkalmas megjelenítőn és kizárólag a PS4 Pro változatán tesztelhetők maradéktalanul. Csakúgy, mint a virtuális valóságra kihegyezett opció, az sem működik a megfelelő eszköz csatlakoztatása, vagyis a sisak/szemüveg nélkül. Utóbbit ugyan nem volt módunkban letesztelni, de az eddigi beszámolók alapján talán nem is baj, a legtöbb fórumon egyébként is a HDR-t istenítik.
És ha már képek: nem mehetünk el szó nélkül a bépített fotómód mellett sem, amellyel profi körülmények között, valódi helyszíneken készíthetünk tetszetős felvételeket.
A játékélmény
A Gran Turismo Sport gerincét alapvetően három szekció, a Sport, az Arcade, valamint a kampány mód adja, de online résszel is bíró program révén akár az interneten is volán mögé pattanhatunk, ha hús-vér ellenfelekkel szemben kísérelnénk meg bizonyítani. Online bajnokságok esetén országunkat vagy kedvenc gyártónkat is képviselhetjük, de mivel a program a Nemzetközi Automobil Szövetséggel (FIA) együttműködve készült, szinte biztos, hogy más hivatalos versenyekre is számíthatunk majd – csak győzzük kitapasztalni és szükség esetén elsajátítani az egyes autók igényelte technikákat. Ezt leszámítva amúgy nagyjából mindenkinek ajánlható; ugyanúgy szórakoztató tud lenni egy 3 körös verseny alatt, mint azok számára is, akik egy komplett hétvégét áldoznának a száguldásra, mindkét tábor számára maximálisan kiszolgálja az igényeket.
Ugyancsak dicséret illeti a készítőket az irányításért felelős gombkiosztás változtathatóságért, így ha valaki nem ragaszkodik a hasonló programokban tapasztalt (vagy inkább erőltetett) kombinációkhoz, gond nélkül átlovagolhat más alternatívára. Némi keserűség azért mutatkozik ebben is: a billentyűk variálhatósága erősen korlátozott, ugyanis csak a játék által felkínált opciókra szorítkozhatunk.
Az igazi fekete leves azonban még hátra van, már ha valóban hibának tudjunk felróni azt, hogy az autók szinte semmilyen sérülést nem képesek elszenvedni. Annyira nem, hogy egy 120 km/óránál történő falba csapódás se nagyon kottyan meg a karosszériának, de tulajdonképpen más se. A festés majdhogynem ugyanúgy megmarad, csak itt-ott látszódik egy lehorzsolt vagy lekopott rész, minden más viszont csillog-villog, miközben épp most próbálunk felocsúdni egy jókora csattanásból. Akármelyik autósjáték esetében még feledhető hiányosságról lenne szó, de annál, amelyik a valódi vezetési élmény szimulációját hangsúlyozza, már kevésbé.
Verdikt
Mindent egybevetve a Gran Turismo Sport továbbra is egy remek videojáték, amelynél – konzolos közegben legalábbis – nem nagyon van minőségibb termék. A korábbi epizódokat is előszeretettel nyüstölők minden bizonnyal most sem fognak csalódni benne, ahogy a pilótaiskola alapjaival csak most ismerkedőknek is legalább olyan hosszantartó szórakozást lesz képes nyújtani, mint tapasztaltabb társaiknak.
Pluszpont a játék által támogatott VR-élmény, amely – ha csak nyomokban is –, de ott van, sok más programmal ellentétben nem további fizettség fejében beszerezhető extráról, hanem alapból, egyszeri vásárlást követően elérhető funkcióról van szó. Ez a fajta fejlesztői hozzáállás pedig ritka kincs manapság.
10-ből 7 pontra értékeltük. Autóőrülteknek gyakorlatilag kihagyhatatlan vétel, de aki nem teljesen fanatikus, annak nem kötelező darab.
A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
