Betelepülési stop: nem kapkodnak Navracsics törvénye után az önkormányzatok
Egyelőre nincs jele annak, hogy önkormányzatok sora készülne mielőbb bevetni az új „fegyvert”, amellyel fékezhetik a lakosságszámuk növekedését.
Bő egy évvel ezelőtt, 2016 októberében egy igen furcsa felfedezést tett a ProPublica nevű nonprofit szervezet: bár a Facebook az irányelvei szerint nem lehet közzétenni rasszista vagy diszkriminatív hirdetést a közösségi oldalon, a valóság mást mutat. A ProPublica szakemberei szerint ugyanis a feladott hirdetéseket lehet úgy targetálni (vagyis meghatározni a célközönségét), hogy az bizonyos vallási, etinikai vagy faji csoportoknak ne jelenjen meg.
A fejlesztők akkor azt ígérték, bezárják a meglehetősen aggályos kiskaput. A ProPublica azonban 2017 novemberében ismét megvizsgálta a Facebookot, majd megállapították, hogy a dolog azóta sem változott. A német Max Planck Intézethálózat, valamint az amerikai Northeastern Egyetem kutatói ugyanakkor kitaláltak egy megoldást, amellyel egyszer és mindenkkorra le lehetne számolni a diszkriminatav hirdetésekkel – számolt be róla a The Verge.
2thetopdesign
Az elképzelés minden félnek jó lenne, hiszen így senkit sem diszkriminálna egyetlen hirdetés sem, a Facebook pedig megszabadulna a törvénysértő reklámoktól. A helyzet azonban mégsem ennyire egyszerű. A kutatóknak ugyanis tudniuk kellene, hogy az anti-diszkriminációs megoldás hány sértő reklámot tiltana le a közösségi oldalon – ez azonban a Facebook adatvédelmi irányelvei miatt lehetetlen. Azt ugyanis csak a Facebook tudja, hogy a célközönség eléréshez rendelkezésre álló eszközöket hogyan használják a hirdetők.
Mindez a probléma jóval túlmutat önmagán, hiszen az már az amerikai elnökválasztás kapcsán is kiderült, hogy az oroszok az álhíreket hirdetéseken keresztül is terjesztették a közösségi oldalon. A Facebook azonban elzárja a hirdetők targetálására vonatkozó adatokat, így a szakemberek szerint azt sem tudni, hogy a közösségi oldal valójában milyen mértékben képes befolyásolni a társadalmat.
A The Verge beszámolója szerint a Twitterrel ellentétben a Facebook szinte zárt rendszerként működik, így még azt is jóval nehezebb kutatni, hogy hogyan terjednek rajta az álhírek. A hírfolyamot kezelő algoritmus folyamatos változtatása pedig tovább nehezíti a kutatást. Ennek köszönhetően egy vírusként terjedő álhírt ugyan fel lehet fedezni, de, hogy mi vezetett oda, hogy ennyire felkapott lett, azt nem lehet megállapítani.
Pixabay / geralt
Nemrég az ENSZ képviselői azt mondták, a Facebooknak is szerepe lehetett a mianmari rohingya népirtásban – ami az eddigi legsúlyosabb vád lenne, ha beigazolódna. A rohingya-ellenes hangok ugyanis a közösségi oldalon terjedhettek el, így mindennél fontosabb lenne megvizsgálni azt, hogy mindez pontosan hogyan történt. Ez nemcsak felmethetné a Facebookot, de a változtatásra is rá tudna mutatni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
