A globális felmelegedés nem most kezdődött. Hosszú évtizedek óta tart, csak eddig valamiért senki, vagy csak nagyon kevesen hallották meg a tudósok vészjósló jelzéseit. Az elmúlt három évtizedben viszont annyira súlyos lett a helyzet, hogy mostanra a Jeges-tengert borító legrégebbi és legvastagabb jégpáncél 95 százaléka eltűnt – derült ki az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) legfrissebb jelentéséből.

A The Washington Post beszámolója szerint a kutatók úgy látják, mindez már nemcsak az ott élő fajok (jegesmedvék, rozmárok) életére van hatással, a globális felmelegedés ütemére is. A legrégebbi jégtakaró ugyanis ragasztóként tartja egyben az Északi-sarkot, és képes azt hidegen tartani még a hosszú nyarak ideje alatt is. Don Perovich, az amerikai Dartmouth Egyetem tudósa szerint minél fiatalabb, annál vékonyabb a jég, így annál könnyebben tűnhet el. Márpedig ez igen súlyos probléma, hiszen ahelyett, hogy a hosszú nyár alatt a jég visszaverné, a víz elnyeli a napsugarak jelentős részét, ezzel gyorsítva fel az óceánok felmelegedését.

NASA/Jeremy Harbeck

Márciusban a NASA az Operation IceBridge nevű misszió keretében térképezte fel Grönland északi partjait, ahol igen súlyos kép tárult eléjük. A vastag jég helyett csupán vékony jeget találtak, ami összekötötte a vastagabb "jégcsíkokat". A kutatók úgy vélik, ebben a régióban a jég feltöredezését egy néhány száz mérfölddel délebbre fújó szél okozta, vagyis egylőre nem biztos, hogy ezért (is) a globális felmelegedés tehető felelőssé. A jég sérülékenységét viszont jól mutatja a fenti helyzet.

Bár a vékony jég a tél beálltával ismét nagyobb területet foglalhat el magának, ez valójában nem sok mindent befolyásol, ez ugyanis a nyár beköszöntével újra elolvadhat. Vagyis nem nyújt igazi megoldást, és nem pótolja a régebbi, vastagabb jégpáncélt.

NASA

A felmérések szerint a teljes jég mennyisége a szeptemberi hónapban (ez az a hónap, amikor a legkevesebb jég van a térségben) elképesztő, 78 százalékos mértékben csökkent 1979 és 2012 között. Bár a jég mennyisége azóta valamelyest visszaállt, ám ha a teljes jégmennyiségről beszélünk, nem pedig a felületi változásról, akkor továbbra is igen súlyos a helyzet. Összességében ugyanis elvesztették a jeges felület és a vastagság felét is, így pedig összesen 75 százalékkal csökkent a jég mennyisége.

A kutatók szerint 1979-ben még 15 000 milliárd tonna jég borította a Jeges-tengert, addig ez 2012 szeptemberére 3500 milliárd tonnára zsugorodott. 2018 szeptemberében átlagosan 4600 milliárd tonna volt a jég a térségben.

A NOAA egy 1985-ös tanulmánya megállapította, hogy a Jeges-tenger 16 százalékát borítja a legöregebb jégtakaró (ez 4 éves, vagy annál is régebbi). Ehhez képest márciusra ez az arány már csupán 1 százalék volt, ami összességében 95 százalékos veszteséget jelent a jégből. Ugyanakkor a fiatal (egy éves) jég aránya az 1980-as évekbeli 55 százalékról 77 százalékra nőtt.

Ez a folyamat azt mutatja, hogy egyre inkább közelítünk afelé, hogy a Jeges-tengert teljes egészében csak a fiatal jég borítsa. Ha ez bekövetkezik, akkor elérünk egy kritikus pontot: a nyár folyamán jégmentessé válik a Jeges-tenger.

Hogy ez mikor következhet be, egyelőre nem tudni. A kutatók szerint ha a globális felmelegedés eléri a 2 Celsius-fokot, akkor 10 évente egyszer, ha sikerül 1,5 Celsius-fokon tartani, akkor 100 évente egyszer. Jelenleg 1 Celsius-fokon állunk. A 1,5 Celsius-fokos globális hőmérséklet-változást viszont néhány évtizeden belül elérhetjük, onnantól kezdve pedig egyre nagyobb lesz az esély a jégmentes Jeges-tengerre.

A Jeges-tenger jegének eltűnése a szakemberek szerint olyan, mintha 250 milliárd tonna szén-dioxidot engedtünk volna a levegőbe. Ez hatévnyi globális szennyezésnek felel meg. Ha a jég teljesen eltűnik a térségből, az további 0,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedést eredményezhet. Ennek pedig katasztrofális végeredménye lenne.

Van, aki szerint már most sürgős beavatkozásra lenne szükség. Az Ice911 nevű csoport – amit az amerikai Stanford Egyetem oktatója, Leslie Fields alapított – szerint a geoengineering lenne a megoldás, vagyis be kellene avatkozni a folyamatba. A megoldás az lehet, ha a fiatal jég felületére szilícium-dioxid részecskéket visznek fel: ezek képesek visszaverni a napsugárzást, így segítve a jégnek túlélni az első nyarat.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.