A választás napján elég behelyezni a személyazonosító igazolványt a számítógép kártyaolvasójába, néhány kattintással később pedig már készen is vagyunk a voksolással. Ilyen lehet majd a jövő országgyűlési vagy épp önkormányzati választása, a népszavazás vagy – bizonyos esetekben – akár a törvényalkotás is. A technológiai fejlődést tekintve és konkrét nemzetközi példák alapján valószínűnek tűnik, hogy a digitalizáció által egyre jobban áthatott társadalom és a demokrácia egyik fontos alappillérét az elektronikus választási rendszer alkalmazása jelentheti.
A világ számos országában – mások mellett az Egyesült Államokban, Kanadában, Brazíliában és Indiában – már használnak valamilyen elektronikus voksolássegítő megoldást. A technológia alkalmazásában egyértelműen Észtország áll az élen: az országban 2005 óta lehet interneten keresztül voksolni a parlamenti választásokon, legutóbb, 2014-ben már a szavazók közel harmada, 31,1 százaléka élt ezzel a lehetőséggel.
Magyarországon is felmerült már
„Több országban is kipróbálták és bevezették már azt a hibrid megoldást, amelyben a választónak el kell mennie a szavazásra kijelölt helyiségbe, és ott az azonosítás után egy erre a célra felállított terminálon keresztül adhatja le a voksát ahelyett, hogy papíron húzná be az x-et” – magyarázza Ormós Zoltán internetjogász. A fejlettebb rendszer pedig már arra is lehetőséget ad, hogy távolról, interneten keresztül azonosítsuk magunkat, majd a megfelelő felületre belépve éljünk az alkotmányos jogunkkal. Ormós szerint ez utóbbi jóval előremutatóbb, nemcsak technikailag, hanem a demokrácia szempontjából is. Jelentősen növelheti ugyanis a részvételi arányt, hiszen a választópolgár rossz időben vagy nagyobb távolságból is kényelmesen szavazhat.
Egy ilyen rendszer hazai bevezetésének ötletével 2016 augusztusában állt elő a Magyar Liberális Párt. A szervezet szerint az elektronikus voksolással olcsóbb lehetne az országgyűlési választások lebonyolítása, a részvételi arány pedig nőne. Ráadásul a rendszer a jelenlegi, papíralapú megoldásnál jóval igazságosabb lenne a külföldön élő magyarok számára is: senkinek nem kellene több száz kilométert utaznia azért, hogy leadhassa szavazatát.
Az internetalapú választási rendszert még a demokrácia fejlesztéséhez is használhatnánk. Ormós Zoltán szerint az erre a célra kialakított infrastruktúrával bizonyos esetekben még az ország működésébe is közvetlenül bele lehetne szólni. „Ha havonta néhány kérdésben közvetlenül az állampolgárok dönthetnének, nem pedig a képviselőik, akkor a kormánynak csak a fontosabb ügyekkel kellene foglalkoznia.”
Az elektronikus szavazórendszerekkel kapcsolatban kulcskérdés, hogy mennyire biztonságos az infrastruktúra. Miután az Egyesült Államokban 2016 októberében, vagyis egy hónappal az elnökválasztás előtt hackerek többször is megpróbáltak hozzáférni a rendszerhez, az akkori belbiztonsági miniszter, Jeh Johnson azt hangoztatta: az elektronikus választói rendszert is a kritikus infrastruktúrák közé kellene sorolni. Ahogy például az elektromos hálózatot is oda sorolják.
A szavazás biztonsága mellett a szavazóké is kérdéses
E rendszerekben alapvetés, hogy minden állampolgárnak legyen egy egyedi kulcsa – ilyen lehet például a chippel ellátott e-személyi –, amellyel képes a rendszerbe lépés során egyértelműen és kizárólagosan azonosítani magát. De akár egyetlen adat is lehet ez a kulcs: a szavazásra jogosult személy biometrikus azonosítással, tehát például ujjlenyomatának megadásával vagy megfelelően részletes arcazonosítás után is beléphet a voksoláshoz kialakított felületre. Utóbbi megoldás még praktikusabb is lehet, mint a fizikai kulccsal történő azonosítás, az igazolványt ugyanis elveszíthetjük. Éppen ezért döntött az ujjlenyomat-leolvasó technológia bevezetése mellett Zimbabwe is. Az afrikai országban július 30-ára kiírt elnök- és parlamenti választásokon az amerikai Ipsidy által szállított biometrikus rendszert fogják használni a választópolgárok azonosításához.
De nemcsak a szavazás biztonsága kritikus pont, hanem az illegális adatgyűjtés veszélye is. A rendszernek ugyanis – a későbbi ellenőrizhetőség kedvéért – természetesen el kell tárolnia, hogy ki melyik pártra és melyik jelöltre szavazott. Ez pedig még egy stabil demokráciában is nyugtalanító eshetőségeket vet fel, hát még a képlékenyebb társadalmakban. Éppen ezért a kétlépcsős folyamat lehet ideális. Első körben csak az azonosítás történik meg – vagyis a rendszer azt ellenőrzi, hogy az adott személy valóban jogosult-e a szavazásra –, és ennek alapján dönt arról, hogy továbbmehet-e a második körbe a felhasználó. Zöld jelzés esetén az azonosítószoftver „átadja” az állampolgárt a második rendszernek, amely viszont semmit nem tud a felhasználó személyéről, attól eltekintve, hogy rendelkezik szavazati joggal, és az aktuális választáson még nem élt vele. Elképzelhető biztonsági elem lehetne az is, hogy független megfigyelők mellett akár a pártok által delegált informatikai szakemberek is rálássanak az infrastruktúrát működtető forráskódra vagy a rendszer (anonimizált) működési folyamataira is.
Bár a biztonsági kérdéseket az általunk megkérdezett szakember szerint is komolyan kell venni, Ormós Zoltán véleménye szerint az elektronikus szisztéma kijátszhatóságának veszélye nem nagyobb, mint a hagyományos, papíros rendszeré. Hiszen a szavazatok feldolgozása már így is hosszú évek óta informatikai módszerekkel történik, amelyek biztonsága fölött szintén folyamatosan őrködni kell.
Egy elektronikus szavazórendszer hazai bevezetésére Ormós egyelőre csak a távoli jövőben lát esélyt. A szakjogász szerint egy hibrid megoldás – amelyben a szavazókörben azonosítjuk magunkat, majd gépen adjuk le a voksot – akár már néhány éven belül is megjelenhet. Az észtországihoz hasonló internetes szavazási rendszerre azonban 10–20 évet is várnunk kell még, egyebek mellett azért, mert idehaza még messze nem mindenkinek van chipkártyás személyi igazolványa.
| Budapest Analytica? |
Etikailag megkérdőjelezhető adatgyűjtés a hagyományos választáslebonyolító rendszerek használata esetén is folytatható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Facebook közelmúltban kirobbant adatgyűjtési botránya. A közösségi oldal üzemeltetőinek hanyagsága miatt éveken át lehetőség volt arra, hogy külső fejlesztők ne csak azok személyes adataihoz férjenek hozzá, akik ebbe beleegyeztek. Amikor valaki használni kezdett egy facebookos alkalmazást, akkor annak fejlesztője a felhasználó – erről mit sem sejtő – ismerőseinek bizonyos adataihoz is hozzájuthatott. A Cambridge Analytica nevű brit–amerikai vállalat, ahogy múlt heti lapszámunkban megírtuk, meg is tette ezt, és politikai fegyvert kovácsolt az így begyűjtött információból. Egy ilyen „fegyver” precíziós manipulálásra használható. Az elemzőcégek ugyanis olyan mintázatokat vehetnek észre az adott esetben több millió felhasználó preferenciáit és facebookos kedveléseit tartalmazó adathalmazban, melyek ismeretében tűpontosan tudják célozni a nagy hatékonyságú politikai hirdetéseket a Facebookon. Kiderülhet például, hogy a 24–41 év közötti, kosárlabdacsapatok oldalait követő nők zöme érzékeny a bevándorlással kapcsolatos kérdésekre. Ennek tudatában a megfelelő információval rendelkező pártnak lehetősége van arra, hogy a közösségi oldal érdeklődési körök szerinti célzást is biztosító rendszerében beállítsa a kosárlabdát, a női nemet és a 24–41 éves életkort, így kifejezetten ennek a csoportnak mutasson a migráció kérdését összetettebben látó politikusokat lejárató hirdetéseket. Ez persze csak egyetlen példa, szinte minden ügy mentén beazonosíthatók ilyen, finomhangolt felhasználói csoportok – ha valaki elég sok facebookozó elég sok adatával rendelkezik. A hazai helyzetet nézve ettől ma még nem kell tartanunk. Részben információhiány miatt, részben pedig azért, mert a magyarországi politikai szerveződések még láthatóan nem fedezték fel az újkori internetben lévő potenciált. A pártok és a kormányközeli propagandát újabban fizetett facebookos reklámként is terjesztő oldalak hirdetéseit megvizsgálva megállapítható: targetálásuk olyannyira nem kifinomult, hogy ugyanazokkal a reklámokkal bombáznak minden választókorban lévő, Magyarországon élő vagy valaha itt élt Facebook-felhasználót. |
A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/14. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
