Gécs Dániel
Gécs Dániel
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Ghost Recon a videojátékok egyik legrégebbi címe, szinte minden évben készül hozzá új rész, egy kicsivel az előzőnél is valósághűbbé téve a virtuális kommandósdit. Az pedig idén valószínűleg a csúcsra ért: a Breakpointban minden korábbinál kegyetlenebb katonák lehetünk, ha nem ragaszkodunk néhány alapfunkcióhoz.

Azt senki nem vetheti a francia Ubisoft szemére, hogy ne próbálna újdonságokat csempészni készülő játékaiba. A stúdió egyik legismertebb munkája, a Ghost Recon tavalyelőtt megjelent epizódjában például akkora szabadságot kaptak a játékosok, amilyen nem igazán jellemző ebben a műfajban: egy óriási, ellenségekkel teli világ várta, hogy felfedezzék, ehhez pedig különféle járműveket, és társas kikapcsolódást (azaz: kooperatív élményt) is biztosítottak a készítők.

Bár a Wildlands valamelyest nagyobb sikert tudott elkönyvelni, így sem ez a kiadás lett a 2001 óta létező széria legjobbja. A fejlesztők idén ezért még realisztikusabb játékmenetet alkottak, még nagyobb bejárható területtel, tömérdek új fegyverrel, és szinte zavaróan sok kiegészítővel, míg a rosszfiú szerepére a The Walking Deadből is ismert Jon Bernthalt választották. Aki hozza is a tőle megszokott színészi munkát, de a Breakpoint kb. egy órányi játék után ellaposodó történetét sem ő, sem a választható dialógusok nem mentik meg. Az élvezeti értéket ugyanis most is a sárban kúszás, a távolról leszedhető ellen, valamint a szájízünk szerint alakítható játékstílus jelenti.

©

A Breakpointra ezért sokkal inkább a 2017-es játék egy erősen továbbfejlesztett verziójaként, de mégis különálló címként lehet hivatkozni.

Sár az arcon

Nincs eltérés abban sem, hogy virtuális katonánkra ezúttal is rengeteg fegyver aggatható, emellett azt is kiválaszthatjuk, milyen ruházatban és arcfestésben induljon harcba (még tetoválást is rakhatunk rá), de a megszerezhető képességeket is saját belátásunk szerint aktiválhatjuk. A kitanulható szakértelmek attól függően változnak, milyen kasztot (Assault, Panther, Field Medic, Sharpshooter) szánunk emberünknek. Ha valaki például a lopakodást preferálja, a Panther vonalon érdemes mozognia, azok viszont, akiket a káosz és a fejetlenség vonz, az Assault stílus felé orientálódjanak.

Érdemes fejben tartani, hogy bármelyiket választjuk, a megszerezhető puskákat is aszerint kell finomhangolni. Egy mesterlövésznek felesleges az aknavető, ahogy a gyorsan mozgó közelharcosnak sincs szüksége távcsöves gépkarabélyra. Bár videojátékról beszélünk, a program annyira van hiteles, hogy a rossz kombinációk gyorsan a katonaélet végét jelenthetik. Ugyanígy a bázisok lerohanása sem feltétlen jó taktika, mert a helyzet könnyen forróvá válhat, ezzel pedig az akció sikerességét kockáztatjuk. (A játék egyébként négy nehézségi fokozatban indítható, de a tapasztalatlanoknak még a kevésbé erős második szint is kihívás lehet.)

A fejlesztők a puskák visszarúgását is a valósághoz közelállóra igazították, így az átlagosnál nagyobb kaliberűvel már célozni sem egyszerű. Ilyenkor praktikus a földön fekve támadást indítani, mert vészhelyzetben elrejtőzni is könnyebb: a karakter ilyenkor az arcát és ruháját bekenve szinte eggyé válik a talajjal. A trükk értelemszerűen a füves, bokros részeken a leghatásosabb (és itt néz ki a legjobban), hiszen a nagyobb levelekkel betakart testet már közelről sem könnyű kiszúrni.

Ha mégis lebukunk, jobb tisztes távolságba kerülve ellencsapásba kezdeni, mert a sérülések a legtöbb játéktól eltérően itt valóban nyomot hagynak karakterünkön: ha túl sok golyót kapunk, Nomad (a történet szerint ez a nevünk) sántítani kezd, az izmosabb puskákat pedig képtelen előkapni. Kötözéssel természetesen javítható a pillanatnyi állapot, de a harc hevében erre gyakorlatilag semmi esély. (Egyébként ez utóbbit is lemodellezték a készítők, a karakter ilyenkor tényleg elkezdi becsavargatni magát.)

A helyszín

Valószínűleg nem kell megmagyarázni, hogy a Breakpoint legfőbb gyengesége nem a játékmenet, hanem a már említett, kliséktől egyáltalán nem mentes sztori: feladatunk egy korábbi Ghost-ügynök elkapása (a Ghost a bevetésre induló speciális egység neve), illetve a hozzá csatlakozott, renegát kommandósokból álló gárda megsemmisítése. Mindehhez természetesen újabb bonyodalmak társulnak, így aztán a játék eleji fő feladat rögtön 15 másikká hízik. Nagy szerencse, hogy a kaland festői környezetben zajlik – a készítők a csendes-óceáni térség egy fiktív szigetére, de állatvilággal nem nagyon rendelkező Aurorára kalauzolják a játékost –, mert az legalább feledtetni tudja a gyakran értelmét vesztő történetvezetést.

A környezet természeti adottságai időnként viszont komoly hátrányt jelentenek: a hóban elcsúszhatunk, a vízben gázolva pedig lelassulunk.

©

A tájra összességében nem lehet panaszkodni, minden elég zöld, tele fákkal és dús aljnövényzettel, melyet felülről és lentről is ugyanolyan jó nézni. Aurórán ugyanis nem csak a két lábunkkal haladhatunk, különféle járművek is rendelkezésünkre állnak. Még helikopter is van, ha valaki a légi megközelítésre esküszik, amelyből aztán ugyanúgy ki lehet ugrani, és ejtőernyővel a rosszfiúk közé ereszkedni, akárcsak a valóságban. Ez utóbbit nagy tömegben mondjuk nem érdemes előadni, mert már az anyaföldhöz közeledve szitává lőhetik a felhasználót. A mesterséges intelligencia nem tökéletes, de egy feltűnően sok fegyverrel érkező karakter azért gyanút kelt az őrségben.

A játékmenet

Egy, az átlagosnál nagyobb játékterű programban bőven akadnak tennivalók, és ez alól a Breakpoint sem kivétel: pár kilométerrel arrébb mindig találni robbantani-, lőni-, kiszabadítani-, ellopni-, lefotózni- vagy megnéznivalót, így a sokszor unalmasnak tűnő főküldetések közt is újabb megbízásokat teljesítünk. A szabadság érzete ugyanakkor egy pillanatra sem vész el: ha egy bunker kipucolása helyett inkább egy faluban tennénk rendet, csak annyi a dolgunk, hogy a kapcsolódó missziót egy időre aktiválatlanul hagyjuk.

©

A Breakpoint szerencsére nem csak a teljesíthető küldetések miatt érdemel figyelmet, ugyanis már a puszta felfedezés is érdekessé teszi. A bejárható terület nagysága miatt egy kisebb autóút után is nagyot változik a táj, mely olyan erővel bír, hogy a felhasználó unszolás nélkül is kiszáll majd a járműből, hogy gyalog folytassa. Mindez csapatban (de maximum négy fővel) egy fokkal még izgalmasabb, habár az élmény sajnos ezzel együtt sem maradandó: a felvehető, azaz nem kötelező feladatok néhány kör után ismétlődnek, így a felfedezés öröme társakkal is csak korlátozott ideig marad újdonság.

A fejlesztő a Breakpoint esetében is tartja magát a szokásához, hogy az alapjáték debütálását követő hónapokban számos új tartalommal bővíti azt – ez mindenképp örömteli hír. Az első év ütemtervét pedig már meg is osztották: az például biztosra vehető, hogy a felhasználók az internetes programoknál jól ismert raidekre (értékes holmikat dobáló, de ellenségekkel teli helyszínekre) is számíthatnak, ahogy új küldetéseket, és játszható kasztot is kapnak. Minden azért nem jár majd ingyen, a főbb dolgokért – ahogy minden más letölthető tartalom (DLC) esetében – fizetni kell.

Aki mellőzné a pénzköltést, kipróbálhatja magát már az alapjátékhoz is elérhető PvP-módban, a Breakpointban ugyanis más játékosok ellen is küzdhet a felhasználó. Ez utóbbi opciót a Call of Duty-éhoz hasonló (online) meccsek jelentik. A készítők érezhetően sok időt öltek a csataterek, és a netes rendszer elkészítésébe, mely több szálon is kapcsolódik az egyszemélyes (PvE) játékmenethez. Azt ugyanis, amit már megszereztünk (a képességeket is beleértve), oda is magunkkal vihetjük. Mindez azt jelenti, hogy az offline módban szerzett puskánk az online világba is elkísér minket.

További plusz, hogy a készítők a fairplay mellett kötelezték el magukat, ami praktikusan annyit takar, hogy egy magasabb szintű játékos nem lesz automatikusan netes hóhér, csak mert több időt ölt a játékba. Abban a világban ugyanis az egyéni képességeken múlik a győzelem,

és nem azon, mennyit sebez a ritka pisztolyunk.

Verdikt

Az eddig látott tartalom egyértelműen túlmutat a széria előző, Wildlands című darabján, és a látvány is sokat fejlődött. A kezdeti lelkesedésünket viszont nagyban rontotta a lassan induló és csak alkalmanként fordulatos sztori, az ismétlődő missziók, és a nem ritkán együgyű mesterséges intelligencia. A netes harcok ugyan vannak annyira izgalmasak, hogy a felhasználó újból bekapcsolja a gépet vagy a konzolt, de ez önmagában nem elég. Mindezek miatt 10-ből 6 pontra értékeljük a játékot. A teszt a PS4-es verzió alapján íródott.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Özil bírálta Kínát – levették az Arsenal-meccset a kínai tévé műsoráról

Özil bírálta Kínát – levették az Arsenal-meccset a kínai tévé műsoráról

Sokáig tartott, de csak rájöttek, mi idegesítette 100 millió éve a dinoszauruszokat

Sokáig tartott, de csak rájöttek, mi idegesítette 100 millió éve a dinoszauruszokat

Ilyen, amikor egy idegen behatol a család wifi-rendszerébe, és a kamera is hozzá kerül

Ilyen, amikor egy idegen behatol a család wifi-rendszerébe, és a kamera is hozzá kerül

Kékestetőn és Dobogókőn már havazik

Kékestetőn és Dobogókőn már havazik

Egyre több a pályázat nélkül odaadott trafik, miközben nagyjából félezer faluban nem árulnak cigit

Egyre több a pályázat nélkül odaadott trafik, miközben nagyjából félezer faluban nem árulnak cigit

"Azt kérdezték, mit látok. Egy leszakadt kezet, válaszoltam"

"Azt kérdezték, mit látok. Egy leszakadt kezet, válaszoltam"