Így vagy úgy, de a PlayStation 4-es korszaknak rövidesen vége, a Sony ugyanis kiadta a konzolra készült (idei) utolsó nagy exkluzívját, a főleg látványban erős Ghost of Tsushimát. Ennél szebben pedig nem is zárulhatna a japán gyártó konzolos sikerszériája.
Néhány év alatt a játékvilág egyik legjobb platformja lett a PlayStation 4, köszönhetően a remek exkluzívoknak, melyek több mint emlékezetessé tették a lassan búcsúzó rendszert. Ahogy ugyanis minden másnak, úgy ennek is vége lesz: a közelgő PlayStation 5 miatt a jelenlegi gépek így vagy úgy, de nyugovóra térnek, a Sony pedig minden energiáját az új generációra helyezi át. (Azért persze a PS4-re is jönnek még újdonságok, de a megszokottnál alighanem kevesebb számban.)
A folyamat lezárásaként, amolyan utolsó akkordként, a japán óriás még egy játékot elérhetővé tett, amely több szempontból is különleges: egyrészt olyan témával foglalkozik, amely a modern videojátékokban eddig nem igazán került elő, de a programot a látványos technikai megvalósítás miatt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A jövevényt Ghost of Tsushimának hívják, és az InFamous-sorozattal ismertté vált Sucker Punch eddigi legnagyobb és legmerészebb vállalkozásaként tekinthetünk rá.
A SP nagyjából négy évvel korábban jelentette be, hogy az antihősös játéka után más vizekre evez, és a feudális Japán témakörében fejleszt (nagyon is valós történelmi alapokra helyezett) szoftvert. Míg azonban a Naughty Dog-féle The Last of Us Part II-t minden létező módon népszerűsítette a Sony és a készítő, a GoT-ról hónapokon át szinte semmi újat nem mutattak vagy mondtak. Pedig igazán lett volna mit. Például azt, hogy a játék hatalmas területei miatt akár hetekre elegendő szórakozást nyújthat. De az sem mellékes, pontosan kinek a bőrében pattanhatunk lóra, és miért.
A játék főhőse egy Dzsin Szakaj nevű szamuráj, aki nagybátyjával, a tekintélyes Simura nagyúrral együtt védelmezi a valóságban is létező japán szigetcsoportot, Cusimát. A szamurájok az oda betörni készülő mongol hordák ellen küzdenek, de a hadjárat megbukik, Dzsin pedig majdnem odavész. A szamuráj megmaradt erejét ezután arra használja, hogy szövetségeseket gyűjtsön az időközben számos területet az ellenőrzése alá vonó mongol hódítók ellen. A 1274-ben játszódó történet érdekessége, hogy a valódi mongol inváziót, illetve legalábbis annak fő vezérszálát igyekszik feldolgozni. Miközben a szamurájok különleges életébe is betekintést enged,
de olyan képi világgal, ami videojátékoktól teljesen szokatlan.
A fejlesztők ehhez Kuroszava Akira, a híres japán filmrendező látásmódját vették kölcsön, aki nagyon gyakran az időjárást is hangsúlyosan jelenítette meg az alkotásaiban. Mivel a művei nagyrészt abban az időszakban készültek, amikor a kamerák kizárólag fekete-fehérben tudtak rögzíteni, a fejlesztők megoldották, hogy a játékot ebben a stílusban is végig lehessen vinni. Az eredmény több mint beszédes, a japán szinkron pedig hatalmasat dob az élményen. (Akinek nem fűlik a foga az ilyesmihez, természetesen hagyományos angol verziót is választhat, illetve ugyanitt szólunk: a feliratok közt a magyar is megtalálható.)
Dzsin utazása önmagában sajnos nem túl érdekes, az azonban, ahogyan egyszerű szamurájból valóságos gyilkológéppé válik, már inkább. A játék egyrészt remekül elmagyarázza, mi fán terem a japán kardforgatók élete, hogy ehhez milyen áldozatot kell néha hozniuk, és melyek azok dolgok, amiket a “házon belüli” törvények miatt egyszerűen nem tehetnek meg. Dzsin ugyanis azon kevés szamurájok egyike, aki szigorúan betartja a kódexében lévő szabályokat. Egy őt is súlyosan érintő probléma miatt azonban rá kell ébredjen, hogy csak szamurájként nem lesz képes győzni.
Ahhoz valami mássá kell válnia.
A történetben felbukkanó többi szereplő ráadásul vastagon hozzájárul Dzsin “hűtlenségéhez”, mivel a legtöbbjük különféle fortélyokra tanítja hősünket. A képességek terén egyébként viszonylag szabad kezet adtak a készítők, így saját preferenciáink szerint is sokat alakíthatunk az eszköztáron. Néhány fórumon a szamurájos Assassin’s Creedként hivatkoznak a játékra, miután Dzsin is hasonló magabiztossággal küzd, lapít, illetve mászik. A program viszont nem csak ebből az alkotásból merít: egy cseppnyi Witcher 3 és Red Dead Redemption 2 is megtalálható benne, de csak visszafogott módon. Utóbbi ékes példája, hogy bár Cusima szigete egészen káprázatos (gyakori a sárguló levéltengerek, majd a zöldellő bambuszerdők váltakozása), sajnos nem rendelkezik olyan mélységgel, mint a fent említett játékok. A lovunkat nem kell például etetni, nem lehet rabolni, a mellénk sodródó karakterekkel pedig nem alakíthatunk ki olyan viszonyt, amely rendkívüli hatással lenne a kibontakozó történetre. A felfedezés öröme viszont ettől függetlenül is megvan:
festői helyszíneken költhetünk haikukat, hegyi forrásokban relaxálhatunk, vagy madarakat követhetünk, hogy eldugott és titkos helyekre jussunk.
A szoftver arra is lehetőséget ad, hogy a szóbeszédek nyomán legendákkal ismerkedjünk meg, az így megszerzett információ pedig kincsvadászatba is átfordulhat: a fejlesztők rengeteg értékes holmit rejtettek el Cusima világában, melyeket nagyon is ajánlott begyűjteni. Főleg, hogy a megszerezhető dolgok közt új, misztikus technikák is vannak, amelyek jól jöhetnek a mongolok elleni harcban. Azt pedig, hogy merre kell menni, nem csak a térkép segíti: a tájékozódáshoz a szél irányát is figyelhetjük.
A GoT egyik fő erénye a minden szempontból remek és autentikus kardcsaták, amelyek az igényes karaktermodellezésnek hála rendkívül látványosak. A harc maga nem a legkönnyebb, de nem is tenyérizzasztóan nehéz – valahol a kettő közt van. Ez persze nagyban függ attól, milyen ellenfelekkel akadunk össze, mivel a pajzsos, buzogányos mongolokat (szemtől szemben legalábbis) nem tudjuk egy csapással levágni. Ugyanakkor Dzsint sem kell félteni: vérbeli szamurájként eleve lapul néhány trükk a tarsolyában, melyek a történet előrehaladtával bővíthetők, sőt fejleszthetők is.
Kellemes ráadás, hogy a hírnevünk növekedésével új harci állásokat és mozdulatokat sajátíthatunk el, egy ponton pedig a felénk repülő nyílvesszőket is képesek leszünk kivédeni. A főhős erejét ruhája és fegyverzete is befolyásolja, így egyáltalán nem mindegy, milyen gúnyában küzdünk. Ezek egyébként szintén tovább fejleszthetők, a néha nehezen megtalált alapanyagokból elkészült új páncél pedig nem csak számszakilag hoz változást: a magasabb szintű holmik értelemszerűen jobban néznek ki. Tárgykészítéssel azonban egyáltalán nem rendelkezik a játék, a felölthető köntösöket minden esetben egy árus gyártja le. Ez nagy kár.
A játék során érdemes azt a specializációt választani, amelyiket a legszimpatikusabbnak találjuk, mivel a képességek nem kirakatszerű megoldások, tényleg szükségünk lesz rájuk. És nem csak a sima csatamezőkön: az egyes részek után komolyabb párbajokat kell vívni. A karakterek ilyenkor egy jól behatárolt körben helyezkednek el, a kamera közelebb jön, a szoftver pedig másfajta nézetre vált. A jelenség kifejezetten jól néz ki, de hibamentesnek azért nem mondható, ilyenkor ugyanis elég gyakran követhetetlenül ugrál a kép. De más problémát is tapasztaltunk: sajnos a korosodó hardver miatt (és ez főleg a sima PS4-re igaz) néhány helyen látványosan kevesebb FPS-ünk lesz. Persze az lenne meglepő, ha a hatéves gép röccenés nélkül vinne egy ilyen szép játékot.
Többen is lehetnek, akik tartottak a GoT-tól, mert úgy vélték, a játék ahhoz esetleg nem lesz elég jó, hogy egy egész korszak záróepizódjaként adja el a Sony. Ilyesmiről azonban egyáltalán nincs szó: a Tsushima nagyon is méltó befejezése a gyártó konzolos sikerszériájának, még ha egy kicsit messze is áll tökéletestől.
A játékot 10-ből 8 pontra értékeltük, ajánljuk!
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
Soha ennyi ígéret nem hangzott el még a pártvezetőtől, mint Nagykanizsán. A részletek ugyan még homályban maradtak, de kiderült, hogyan készülnek a forró őszre Magyar Péterék.
Ha a politikai ellenfelét cigányozva, zsidózva bélyegzi meg valaki, okkal felháborodást vált ki. Ha a fogyatékkal élőkhöz hasonlítja, nincs tiltakozás. Hogy éli meg ezt az, aki tényleg fogyatékkal él?
Az egészségügyi államtitkár anyja egyszer megpofozta Gyurcsányt.
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
