A The Last of Us 2013-ban jelent meg világszerte, akkor még PlayStation 3-as exkluzívként, rövid időn belül óriási rajongótábort építve maga köré. A nemzetközi szaklapok dicsérték a tárgyak kombinálásával előállítható fegyvereket, az érzelmes narratívát, a választásra lehetőséget adó játékmenetet, és a környezet kialakítását is. A szoftver olyannyira jól sikerült, hogy negyvenkét videojátékos magazin maximális, tökéletes értékelést adott neki, jelentős elismerést hozva ezzel a történetért és a világért felelős Naughty Dognak.

A jövő pénteken, vagyis június 19-én debütáló folytatásra több mint hét évet kellett várniuk a játékosoknak. Ráadásul nem csak a csapatra jellemző aprólékos, ezért hihetetlenül lassú munkamenet miatt. A szoftvert az időközben pandémiává alakult koronavírus-járvány miatt is elhalasztották, mert az azzal jött logisztikai gondok lehetetlenné tették a fizikai példányok kiszállítását. Márpedig anélkül nem sok értelme lenne megtartani egy eleve nagy költségvetésű program premierjét. Az egyébként sem rózsás helyzetet pedig egy szivárgás is nehezítette.

Mostanra azonban minden gond elhárult, és tényleg csak napokra vagyunk attól, amire milliók várnak. Alighanem ezt a rövid időszakot lesz a legnehezebb kibírni, mert a Last of Us 2 olyan élményt nyújt, amire csak nagyon kevés videojáték képes: itt-ott káprázatos, néhol humoros, máskor pedig feszült és lüktetően izgalmas. A Naughty Dog úgy jellemzi a munkát, mint fennállása legnagyobb vállalkozását,

és ebben egy szemernyi nagyotmondás sincs.

Sztori, világ, minőség

A Sony által már korábban megosztott információk szerint öt évvel járunk az első játék eseményei után. A világ nem sokat változott, a Cordyceps gombafajtól megfertőződött, zombiszerű egyedek most is ugyanolyan veszélyesek, és ugyanúgy akadnak ellenséges (emberi) csoportok, akik saját kommunájuk bővítése helyett inkább lerohanják a gyengébbeket. A főszereplő természetesen még mindig Ellie és Joel, akik ma már egy túlélőkkel teli, virágzó közösségben tengetik mindennapjaikat a wyomingi Jacksonban, amely egyben igazi menedék is számukra. Az idilli békét azonban rövid idő után bosszúszomjas hadjárat váltja fel, mi pedig az első sorból nézhetjük végig ennek érzelmi és fizikai következményeit.

Sony Interactive Entertainment/Naughty Dog

A Naughty Dog eddig is ügyesen egyensúlyozott a humoros, érzelmes, máskor viszont brutális és félelmetes játékmenet között. Ez a folytatásban sem változik (a hátrányára legalábbis semmiképp), az azonban, ahogy megéljük, annál inkább. Ez elsősorban a festői környezetnek, illetve a sokkal kidolgozottabb karaktermodelleknek köszönhető, amelyek egészen szokatlan minőséget tesznek befogadhatóvá a PlayStation 4-es rendszereken, vagyis még egy többéves masinán is. Tesztünk elkészítéséhez a PS4 alapkiadását használtuk, de ezen sem tapasztaltunk lassulást, akadást vagy más technikai gondot.

A játék gyönyörűen futott, és akkor is élvezet volt nézni, amikor csak mentünk előre.

Kellemes újítás az is, hogy a megnőtt, de túl nagynak azért továbbra sem nevezhető játéktér tele van felfedezésre váró pontokkal és összegyűjthető csecsebecsékkel. A barangolás ugyanakkor egyáltalán nem veszélytelen időtöltés, mivel az egyes pontokat nagyon gyakran most is válogatott ellenségek őrzik. Akiket (illetve amiket) a legjobb esetben is egyesével, aprólékos taktika segítségével fogunk tudni levadászni. A fejlettebb karaktermodellezés másik újdonsága is itt érzékelhető: az összecsapások során az arcokon nagyon sokszor grimasz, undor vagy erőlködés, illetve szenvedés jelei láthatók, de nem úgy, ahogy a legtöbb videojátékban – az itteni látvány szokatlanul fejlett. Az ellenfelek karaktermodelljei azonban 4-5 embertípus cserélgetésében kimerülnek.

Sony Interactive Entertainment/Naughty Dog

A Naughty arra is tudott energiát szánni, hogy különféle, de nem túl nehéz fejtörőket, finom kikancsitásokat és apró meglepetéseket csempésszen szoftverébe. Minimális pluszok ezek, melyekre a kiadók többsége egyáltalán nem feccöl időt. A Naughty Dog névjegye viszont garancia rá, hogy az eladott program nemcsak kikapcsolja a felhasználót, hanem élményt is nyújt a számára, többségében az ilyen elejtett finomságok révén.

Túlélés

A Last of Us műfaját tekintve túlélőhorror (azon belül is váll fölött zajló), de az akció- és kalandjátékok jól ismert elemei is megtalálhatók benne. A folytatás egyik jelentős tulajdonsága, hogy e három paramétert sokkal erőteljesebben jeleníti meg: az akciójelenetek véresebbek, kegyetlenebbek, és az ijesztőbb részekből is több jut. Ellie ugyanakkor felkészültebben vág neki az újabb tortúrának, hiszen korából adódóan is sokkal rátermettebb leányzóvá vált. Ez praktikusan azt jelenti, hogy kislányból félig felnőtt lett, aki a kézifegyverek mellett puskákkal, íjjal, késsel és gránátokkal is remekül boldogul, ezen kívül lopakodni és (végre) úszni is képes. Sőt. Ha a szükség úgy hozza, egy pillanat alatt hasra veti magát.

Sony Interactive Entertainment/Naughty Dog

Az új holmikat most is nagyrészt a hátizsákunkba elrakható, guberált tárgyak segítségével állíthatjuk elő, és ugyanitt tárolhatjuk a gyógyításhoz szükséges matériát. Ez utóbbi konkrétan egy alkohollal átitatott rongydarab, amelyet a főhős magára is teker, hogy fájdalmát csillapítsa. Ellie most is megtanulhat különféle képességeket, hogy edzettebb legyen a harcban, és ezúttal is adott a távoli hallgatózás lehetősége: a kontroller egyik gombjával kifülelhetjük, ki jár a közelünkben.

A játék első néhány órája remekül megtanítja az alapokat, miközben fokozatosan el is engedi a kezünket. A jól összerakott, sejtelmes forgatókönyv azonban gondoskodik róla, hogy a történet egy pillanatra se üljön le, és mindig adódjon valami, amiért a homlokunkhoz kaphatunk. Mindezt csak fokozza a nagyszerű színészi játék (Troy Baker és Ashley Johnson fenomenálisat alakítanak), a filmszerű látvány, továbbá a fantasztikus hang és zenei háttér. A szoftver mindemellett és története a látás- vagy hallássérült játékosok számára is megismerhető, miután a Naughty számos kisegítő funkcióval látta el termékét,

ami teljesen új, de maximálisan követendő jelenség.

A játékmenet

Bár a második részben lényegesen nagyobb területen mozgunk, továbbra is csőszerű pályákon haladunk végig, egyetlen cél által vezérelve: mindenkinek, aki csak él és mozog, meg kell halnia. Az utazás egyik fontos következménye Ellie szemünk előtt zajló jellemfejlődése és a megélt pillanatok felidézése, melyek nem csak a történet szempontjából lényegesek. A Naughty sok időt töltött azzal is, hogy a karakterek közt zajló párbeszédek ne üres, semmitmondó szövegek legyenek, hanem valódi tartalommal rendelkezzenek. Épp ezért érdemes nagy figyelemmel követni azt, amit az egyik ember mond vagy mesél, és azt is, ahogyan reagálunk ezekre. A magyar nyelvű lokalizációnak köszönhetően mindezt pedig azok is érteni fogják, akik nem beszélnek idegen nyelveket.

Az értékes párbeszéd ugyanakkor csak egy apró mozzanata a játéknak, hiszen akció-kaland lévén az időnk nagy részét továbbra sem ez fogja kitenni. Hanem az, hogy próbálunk nem meghalni. A játék nehézsége (legalábbis közepes beállítások mellett) érzésre nem sokat változott, habár a ránk támadók valamivel okosabbak és pontosabbak is, ha lőni kell. A pusztakezes harc során pedig keményebbeket ütnek. A csapások és úgy általában a mozgások kapcsán érdemes kiemelni, hogy a munkára nagy hatással volt a Naughty előző dobása, az Uncharted 4, aminek tulajdonságai több esetben is visszaköszönnek,

de csakis pozitív értelemben.

A már ismerős elemeket lehámozva viszont bőven találni újdonságokat is: a fegyverek kezelése, a lövések sokkal finomabbak, valószerűbbek, az időnként felbukkanó munkapadokon pedig most át is alakíthatjuk őket, ám részletesebben, mint azelőtt. A fejlesztéseket még mindig a folyamatos előrehaladással szerzett csavarokkal végezhetjük el, és ugyanígy bukkanunk majd rá a kapszulákra is, melyekkel a már említett képességeket feloldhatjuk.

A játék egyik érdekesebb újdonsága Ellie kecsessége, ami egyben hősünk legnagyobb gyengesége is: bár fürgébbek vagyunk, több mindent elbírunk, ahhoz még továbbra sem vagyunk elég erősek, hogy a monstrumnyi ellenfeleket, Joelhez hasonlóan, egy csapással elintézzük. A Naughty ezt egy kitéréses manőverrel próbálta érzékelhetővé tenni, amellyel a gombokat (időben) lenyomva hátrébb/oldalra szökkenhetünk, hogy aztán gyors ellentámadásba lendüljünk. Az ilyenkor érkező halálos csapást Ellie bicskája jelenti, amely a többi eszközzel ellentétben soha nem veszít az értékéből.

Sony Interactive Entertainment/Naughty Dog

Az biztos, hogy a Last of Us 2 komplexitása túlmutat a kiadó eddigi munkáján, mivel szinte minden részen érzékelni valamilyen extra kedvességet, és odafigyelést, amik összességében hatalmas szakadékot vájnak a Naughty Dog és a többi, szintén nagyköltségvetésű stúdió közé. Ezzel nem azt mondjuk, hogy kizárólag Neil Druckmannék tudnak jó videojátékot készíteni, csak azt, hogy ha nyomasztó, lüktető, és a világát nézve sajátos elemeket alkalmazó szoftvert kell csinálni, akkor bennük nagyon is lehet bízni.

Erre pedig épp a Last of Us 2 az egyik legjobb példa.

Verdikt

Elképesztően hosszú időbe telt, mire kézbe vehettük, de a türelem, mondják, rózsát terem. Ez a játék viszont nem rózsa. Egy valóságos virágbolt, benne a legtökéletesebb és legszebb növényekkel, amiket nem elég nézni. Ezt jelentette számunkra a Last of Us 2, amelyet minden következményével együtt örökre a szívünkbe zártunk.

A játékot 10-ből 10 pontra értékeltük, de ha tehetnénk, 11-et adnánk neki. Az év eddig magasan legjobban sikerült szoftvere, ami minden PS-tulajnak megismerésre kötelező darab.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.