Április végén vált hivatalossá, hogy az őszi játékdömping során új Assassin’s Creedet is kapnak a játékosok, mely a széria történetében most először az északi mondavilágra építkezik. Ennek megfelelően a helyszín és a főhős is más: a Valhalla című alrészben egy Eivor nevű könyörtelen vikinget alakítunk, aki klánjával együtt nem csak Norvégiában, de a 9. századi Angliában is szívesen terjeszkedne – miközben persze rengeteg bonyodalom adódik, ahogy azt már a sorozatban számtalan alkalommal megtapasztalhattuk.
A Valhalla azonban több szempontból is kiemelkedik az elődök közül, amit részben épp a témaválasztásnak köszönhetünk. A Ubisoft egyrészt sem a hős, sem a vikingekre jellemző közeg megalkotásakor nem finomkodott, és egy valóban brutális epizódot adott ki a kezéből. Nem túlzunk: az új AC a széria eddigi legvéresebb és legkegyetlenebb része, amit – nagyon helyesen – a szoftver egyéb funkciói is tovább erősítenek. Ennek ugyanakkor bizonyos hátránya is van: a lopakodás és úgy általában a másik hátba szúrása szinte felesleges extrának tűnik.
Fagyból a késő nyárba
A Valhalla egyik érdekességét a kétféle világ, a fagyos Norvégia és az ősz felé haladó Anglia találkozása jelenti. Eivort az északi világ kemény harcosaként ismerjük meg, de hogy férfiként vagy nőként, az már rajtunk áll. Mi több: a döntést a széria védjegyének számító Animusra is rábízhatjuk (Ez az a gép, amely az alany genetikai adattárát használva a régi időkbe segít visszarepíteni.) De ha a választást mégsem tartjuk szimpatikusnak, úgy akár menet közben is felülírhatjuk korábbi döntésünket. Ez azt jelenti, hogy a játék egyik felében játszhatunk például csak férfiként, míg a másodikban pedig nőként – vagy fordítva.
Viking harcosunkat a korábbiaknál is jobban testre szabhatjuk, a repertoárban már tetoválások is vannak. Utóbbiakból pedig nem csak a gép által felkínáltak érhetők el, a paletta az egyes helyszíneken összegyűjtött röpiratok segítségével bővíthető is. Valószínűleg már ennyiből is érzékelhető lesz, hogy az új AC ugyancsak az Origins által lefektetett RPG-s (role-playing game, magyarul szerepjátékos) vonalat követi. Ennek konkrét gyakorlati hatása, hogy a hős mit sem ér a pályán megszerezhető holmik nélkül, melyekből most is rengetegfélét gyártottak a Ubisoft grafikusai. Fontos különbség azonban, hogy a felvehető kardok, pajzsok, sisakok és vértek száma a Valhallában erősen leredukálódott, de igen lényeges okból:
a begyűjtött holmik értéke még nagyobb, így még jobban meg kell őket becsülni, ahogy a fejlesztésük is sokkal hangsúlyosabb feladat.
Ubisoft
A történet első óráiban még a zord északon kalandozunk, de ez különféle cselekmények hatására viszonylag gyorsan megváltozik. A pontos okokat nem magyaráznánk, már csak a nehezen elkerülhető spoilerek miatt is. Annyit azonban érdemes tudni, hogy Eivor és klánja nem elégszenek meg a hófödte területekkel, útjuk pedig az angol földek felé viszi őket. A folyón felfelé hajózva (utóbbi közlekedési formának most is kitüntetett szerep jut) viszont nemcsak egy ismeretlen helyszínre, hanem új ellenségekre és otthonra is bukkanunk, mely idővel szintén bővítésre/fejlesztésre szorul. A Valhallában így aztán nem kizárólag klasszikus sztorimissziókat találunk, bizonyos értelemben bázismenedzselős feladatokat is végzünk. A funkció érdekes, de nem nyújt olyannyira mély élményt.
A következő megálló: Wessex
A Ubisoft hálistennek abban is következetes volt, hogy a kezdőterületnek számító Norvégiát csak akkor hagyhassuk el, ha már teljesen kipucoltuk. Ez a területen megtalálható értékeket, érdekességeket, illetve misztikus helyszíneket is magában foglalja. A három dolgot háromféle színnel, sárgával, fehérrel és kékkel jelöli a térkép, de hogy melyiket milyen sorrendben érjük el, teljesen egyénfüggő. A játék open world (nyílt világ) jellege miatt gyakorlatilag bármerre indulhatunk, sőt két főküldetés közt akár szünetet is tarthatunk és felfedezhetjük az egyik szomszédos falut. Eivornak most is van légi támogatása: egy Synin nevű holló is vele tart, akit a hőssel együtt irányítunk, és elsősorban a tájékozódásban, az ismeretlen területek felmérésében van szerepe.
A Valhalla világa összességében tele van veszéllyel, de nem csak az ellenséges erők miatt: bármelyik tájon is kalandozzunk, valamilyen állat mindig ránk akar rontani. (Ez abból a szempontból nem hátrány, hogy a holmik fejlesztéséhez bőrre is szükség van, amit éppen a legyakott farkasokból vagy szarvasokból a legkönnyebb kinyerni.) De a legtöbbször úgyis valamilyen magát erősnek gondoló katonával kell elbánjunk. Utóbbi a Valhalla egyik legfőbb erőssége, és a már említett brutalitás forrása is. A csaták elképesztően jól néznek ki, szinte minden ütéskor hallani, ahogy törik, roppan a csont. A konkrét ellenfél legyőzése pedig általában egy látványosabb mozdulattal ér véget. Van például olyan, amikor a két kalapácsunkkal csapunk az illető állkapcsára, így összezúzva a fogazatát. Kegyetlenül hangzik, ugye?
Pedig ez még egy könnyedebb kivégzésfajta.
Ubisoft
A norvég földeken játszódó prológus nem a legerősebb, de viszonylag jól felvezeti az angliai út szükségét és eközben derül fény arra is, miként hoz össze minket a sors a sorozat lényegi szereplőivel, az asszaszinokkal. Elképesztő csavarra persze nem érdemes számítani, a fejlesztők a legolcsóbb trükkel élve hozzák be a szálat. Ugyanakkor a lopakodós gyilkolászásnak a norvégiai felvonásban még szinte semmi haszna, a cselekmény szempontjából is hangsúlyos részekkel a másik oldalon találkozik a felhasználó. Ha már területek: a most bejárható földrészek valamivel kisebbek, és jobban el is különülnek egymástól. Újdonság az is, hogy az egyes helyek nehézségét nem szintek alapján lőtte be a Ubisoft, ezt elsősorban a karakter ereje/befolyása (a játékban Power néven van jelen) határozza meg. Minél több pont sorakozik ezen az attribútumon, annál könnyebb dolgunk lesz az egyes királyságokban.
A tudás fája
A Power mértékét a kellő tapasztalati (XP), illetve az abból nyerhető skill pont növeli, melyből szintenként mindig kettő a jussunk. Ezeket egy szerteágazó képességfán el is költhetjük, hogy tovább erősítsük Eivort. Érdekesség, hogy a képességfa egyes részei egyáltalán nem láthatók, bizonyos szegmensek csak az apróbb bónuszok feloldása után válnak elérhetővé. Az aktív, vagyis a játékos által használható trükköket még bonyolultabb feloldani. A térképen felfedezett helyszíneken könyveket is találhatunk, melyeket “átforgatva” karakterünk új harci tudással gyarapodik. E képességekből 4-4 tárazható be: 4 a távolsági, 4 pedig a közelharci összecsapásokhoz. Ha viszont nem keressük a kódexeket, úgy értelemszerűen nem is lesz mit kitanulni.
Így fordult elő, hogy már javában Angliában fosztogattunk, miközben az aktívan használható fejlesztések száma még mindig kettőt mutatott.
Ubisoft
Érdemes tudni, hogy a csatákban nem lehet mindig csak képességekkel győzni, aminek elsősorban a fogyatkozó adrenalin az oka. Az egyes táborokat pedig nem csak sima katonák őrzik, az átlagnál erősebbeket (úgynevezett minibossokat) is találunk. Ezeket valamelyest nehezebb legyőzni, de cserébe jobb zsákmány jár. A sztori során várostromban is részünk lesz, ha pedig akarjuk, lerohanhatunk idegen falvakat. A megszállások lényege a felhalmazott nyersanyag megkaparintása, melyből saját otthonunkat fejleszthetjük. A raid (így nevezik az ellenséges tábor felszámolását) összességében új ízt ad a játéknak, de a sokadik után már kevésbé tudtuk élvezni. Amin viszont nagyon meglepődtünk, az az egyes főellenségek erőssége: volt olyan harc, amit csak a negyedik-ötödik próbálkozás után sikerült túlélnünk. A történetszálak végi összecsapások azért is lényegesek, mert nem feltétlenül kell eltiporjuk a másikat. Ez a játékba épített dialógusrendszernek köszönhető, mely sokkal több választási lehetőséget kínál. De például a Witcher 3. részében látott megoldástól azért nagyban elmarad.
Assassin’s Creed, csak nem úgy
Különös változás, hogy a Valhallában gyakorlatilag nincs értelme a csendes gyilkolászásnak. A lehetőség természetesen adott, a rejtett penge ezúttal is ott fityeg a karunkon, de a remek képességek miatt egyszerűen felesleges manővernek tűnik, hogy még azt is nyomkodjuk. (Bizonyos küldetéseknél persze rá leszünk kényszerítve.) A Ubisoft nyilván ebbe a történetbe is megpróbálta beleszőni az asszaszinok és esküdt ellenségeik, a templomosok (illetve azok elődjeinek) szemben állását, de ha ez kimaradt volna, hát akkor sem lenne bennünk ürességérzet. A játék ugyanis ezt leszámítva is jó, még akkor is, ha egyszerűen nem esik kézre mindenkit tarkón szúrni.
A fentiek értelmében már a Valhalla sem egy hagyományos Assassin’s Creed játék, ezt a szoftver egyéb funkciói is igazolják. Amikor ugyanis nem csatázunk, hajózunk vagy hegyet mászunk, a meghódított falvakban minijátékokban, például ivó- és korabeli “rapversenyeken” próbálhatjuk ki magunkat. Utóbbi lényege, hogy a másik személyt míves rímekben kell porig alázni, amit a legyőzött ezüstpénzzel honorálhat. Mindemellett részt vehetünk kockajátékokban, és halászhatunk is.
De újítás az is, hogy a főhősnek akár két pajzs is lehet a kezében, hogy azzal verje péppé ellenfeleit.
Tetszett, de
Nehéz ítéletet mondani a Valhalla felett. A szoftver ugyanis bár remek újdonságokkal rendelkezik (a tömérdek tennivaló miatt ráadásul mindig van mit csinálni), az asszaszinos vonal érezhetően tovább fakult, miközben a szerepjátékos elemek még hangsúlyosabbak lettek. A műfaj kedvelői, illetve mindazok, akik az előző részekkel is szimpatizáltak, ezt biztosan értékelhető tulajdonságként könyvelik el, a hithű rajongók viszont annál kevésbé. De azért ők is tegyenek vele egy próbát, szerintünk érdemes.
Az Assassin's Creed Valhalla november 10-én, kedden jelenik meg a főbb platformokra, így PC-re, Xbox One-ra, valamint PlayStation 4-re, továbbá az újgenerációs Xbox Series X-re és a PlayStation 5-re. A játékot 10-ből 8 pontra értékeltük.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
