Gécs Dániel
Gécs Dániel
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az Originsszel megkezdett utat folytatva készítette el új Assassin’s Creed játékát a Ubisoft – mindenféle könyörtelenséget bevállalva, és ezzel a sorozat eddigi legvéresebb epizódját megteremtve. Az északi mitológia világába kalauzoló szoftvert már napok óta nyúzzuk, de egyelőre képtelenek vagyunk megunni.

Április végén vált hivatalossá, hogy az őszi játékdömping során új Assassin’s Creedet is kapnak a játékosok, mely a széria történetében most először az északi mondavilágra építkezik. Ennek megfelelően a helyszín és a főhős is más: a Valhalla című alrészben egy Eivor nevű könyörtelen vikinget alakítunk, aki klánjával együtt nem csak Norvégiában, de a 9. századi Angliában is szívesen terjeszkedne – miközben persze rengeteg bonyodalom adódik, ahogy azt már a sorozatban számtalan alkalommal megtapasztalhattuk.

A Valhalla azonban több szempontból is kiemelkedik az elődök közül, amit részben épp a témaválasztásnak köszönhetünk. A Ubisoft egyrészt sem a hős, sem a vikingekre jellemző közeg megalkotásakor nem finomkodott, és egy valóban brutális epizódot adott ki a kezéből. Nem túlzunk: az új AC a széria eddigi legvéresebb és legkegyetlenebb része, amit – nagyon helyesen – a szoftver egyéb funkciói is tovább erősítenek. Ennek ugyanakkor bizonyos hátránya is van: a lopakodás és úgy általában a másik hátba szúrása szinte felesleges extrának tűnik.

Fagyból a késő nyárba

A Valhalla egyik érdekességét a kétféle világ, a fagyos Norvégia és az ősz felé haladó Anglia találkozása jelenti. Eivort az északi világ kemény harcosaként ismerjük meg, de hogy férfiként vagy nőként, az már rajtunk áll. Mi több: a döntést a széria védjegyének számító Animusra is rábízhatjuk (Ez az a gép, amely az alany genetikai adattárát használva a régi időkbe segít visszarepíteni.) De ha a választást mégsem tartjuk szimpatikusnak, úgy akár menet közben is felülírhatjuk korábbi döntésünket. Ez azt jelenti, hogy a játék egyik felében játszhatunk például csak férfiként, míg a másodikban pedig nőként – vagy fordítva.

Viking harcosunkat a korábbiaknál is jobban testre szabhatjuk, a repertoárban már tetoválások is vannak. Utóbbiakból pedig nem csak a gép által felkínáltak érhetők el, a paletta az egyes helyszíneken összegyűjtött röpiratok segítségével bővíthető is. Valószínűleg már ennyiből is érzékelhető lesz, hogy az új AC ugyancsak az Origins által lefektetett RPG-s (role-playing game, magyarul szerepjátékos) vonalat követi. Ennek konkrét gyakorlati hatása, hogy a hős mit sem ér a pályán megszerezhető holmik nélkül, melyekből most is rengetegfélét gyártottak a Ubisoft grafikusai. Fontos különbség azonban, hogy a felvehető kardok, pajzsok, sisakok és vértek száma a Valhallában erősen leredukálódott, de igen lényeges okból:

a begyűjtött holmik értéke még nagyobb, így még jobban meg kell őket becsülni, ahogy a fejlesztésük is sokkal hangsúlyosabb feladat.

©

A történet első óráiban még a zord északon kalandozunk, de ez különféle cselekmények hatására viszonylag gyorsan megváltozik. A pontos okokat nem magyaráznánk, már csak a nehezen elkerülhető spoilerek miatt is. Annyit azonban érdemes tudni, hogy Eivor és klánja nem elégszenek meg a hófödte területekkel, útjuk pedig az angol földek felé viszi őket. A folyón felfelé hajózva (utóbbi közlekedési formának most is kitüntetett szerep jut) viszont nemcsak egy ismeretlen helyszínre, hanem új ellenségekre és otthonra is bukkanunk, mely idővel szintén bővítésre/fejlesztésre szorul. A Valhallában így aztán nem kizárólag klasszikus sztorimissziókat találunk, bizonyos értelemben bázismenedzselős feladatokat is végzünk. A funkció érdekes, de nem nyújt olyannyira mély élményt.

A következő megálló: Wessex

A Ubisoft hálistennek abban is következetes volt, hogy a kezdőterületnek számító Norvégiát csak akkor hagyhassuk el, ha már teljesen kipucoltuk. Ez a területen megtalálható értékeket, érdekességeket, illetve misztikus helyszíneket is magában foglalja. A három dolgot háromféle színnel, sárgával, fehérrel és kékkel jelöli a térkép, de hogy melyiket milyen sorrendben érjük el, teljesen egyénfüggő. A játék open world (nyílt világ) jellege miatt gyakorlatilag bármerre indulhatunk, sőt két főküldetés közt akár szünetet is tarthatunk és felfedezhetjük az egyik szomszédos falut. Eivornak most is van légi támogatása: egy Synin nevű holló is vele tart, akit a hőssel együtt irányítunk, és elsősorban a tájékozódásban, az ismeretlen területek felmérésében van szerepe.

A Valhalla világa összességében tele van veszéllyel, de nem csak az ellenséges erők miatt: bármelyik tájon is kalandozzunk, valamilyen állat mindig ránk akar rontani. (Ez abból a szempontból nem hátrány, hogy a holmik fejlesztéséhez bőrre is szükség van, amit éppen a legyakott farkasokból vagy szarvasokból a legkönnyebb kinyerni.) De a legtöbbször úgyis valamilyen magát erősnek gondoló katonával kell elbánjunk. Utóbbi a Valhalla egyik legfőbb erőssége, és a már említett brutalitás forrása is. A csaták elképesztően jól néznek ki, szinte minden ütéskor hallani, ahogy törik, roppan a csont. A konkrét ellenfél legyőzése pedig általában egy látványosabb mozdulattal ér véget. Van például olyan, amikor a két kalapácsunkkal csapunk az illető állkapcsára, így összezúzva a fogazatát. Kegyetlenül hangzik, ugye?

Pedig ez még egy könnyedebb kivégzésfajta.

©

A norvég földeken játszódó prológus nem a legerősebb, de viszonylag jól felvezeti az angliai út szükségét és eközben derül fény arra is, miként hoz össze minket a sors a sorozat lényegi szereplőivel, az asszaszinokkal. Elképesztő csavarra persze nem érdemes számítani, a fejlesztők a legolcsóbb trükkel élve hozzák be a szálat. Ugyanakkor a lopakodós gyilkolászásnak a norvégiai felvonásban még szinte semmi haszna, a cselekmény szempontjából is hangsúlyos részekkel a másik oldalon találkozik a felhasználó. Ha már területek: a most bejárható földrészek valamivel kisebbek, és jobban el is különülnek egymástól. Újdonság az is, hogy az egyes helyek nehézségét nem szintek alapján lőtte be a Ubisoft, ezt elsősorban a karakter ereje/befolyása (a játékban Power néven van jelen) határozza meg. Minél több pont sorakozik ezen az attribútumon, annál könnyebb dolgunk lesz az egyes királyságokban.

A tudás fája

A Power mértékét a kellő tapasztalati (XP), illetve az abból nyerhető skill pont növeli, melyből szintenként mindig kettő a jussunk. Ezeket egy szerteágazó képességfán el is költhetjük, hogy tovább erősítsük Eivort. Érdekesség, hogy a képességfa egyes részei egyáltalán nem láthatók, bizonyos szegmensek csak az apróbb bónuszok feloldása után válnak elérhetővé. Az aktív, vagyis a játékos által használható trükköket még bonyolultabb feloldani. A térképen felfedezett helyszíneken könyveket is találhatunk, melyeket “átforgatva” karakterünk új harci tudással gyarapodik. E képességekből 4-4 tárazható be: 4 a távolsági, 4 pedig a közelharci összecsapásokhoz. Ha viszont nem keressük a kódexeket, úgy értelemszerűen nem is lesz mit kitanulni.

Így fordult elő, hogy már javában Angliában fosztogattunk, miközben az aktívan használható fejlesztések száma még mindig kettőt mutatott.

©

Érdemes tudni, hogy a csatákban nem lehet mindig csak képességekkel győzni, aminek elsősorban a fogyatkozó adrenalin az oka. Az egyes táborokat pedig nem csak sima katonák őrzik, az átlagnál erősebbeket (úgynevezett minibossokat) is találunk. Ezeket valamelyest nehezebb legyőzni, de cserébe jobb zsákmány jár. A sztori során várostromban is részünk lesz, ha pedig akarjuk, lerohanhatunk idegen falvakat. A megszállások lényege a felhalmazott nyersanyag megkaparintása, melyből saját otthonunkat fejleszthetjük. A raid (így nevezik az ellenséges tábor felszámolását) összességében új ízt ad a játéknak, de a sokadik után már kevésbé tudtuk élvezni. Amin viszont nagyon meglepődtünk, az az egyes főellenségek erőssége: volt olyan harc, amit csak a negyedik-ötödik próbálkozás után sikerült túlélnünk. A történetszálak végi összecsapások azért is lényegesek, mert nem feltétlenül kell eltiporjuk a másikat. Ez a játékba épített dialógusrendszernek köszönhető, mely sokkal több választási lehetőséget kínál. De például a Witcher 3. részében látott megoldástól azért nagyban elmarad.

Assassin’s Creed, csak nem úgy

Különös változás, hogy a Valhallában gyakorlatilag nincs értelme a csendes gyilkolászásnak. A lehetőség természetesen adott, a rejtett penge ezúttal is ott fityeg a karunkon, de a remek képességek miatt egyszerűen felesleges manővernek tűnik, hogy még azt is nyomkodjuk. (Bizonyos küldetéseknél persze rá leszünk kényszerítve.) A Ubisoft nyilván ebbe a történetbe is megpróbálta beleszőni az asszaszinok és esküdt ellenségeik, a templomosok (illetve azok elődjeinek) szemben állását, de ha ez kimaradt volna, hát akkor sem lenne bennünk ürességérzet. A játék ugyanis ezt leszámítva is jó, még akkor is, ha egyszerűen nem esik kézre mindenkit tarkón szúrni.

A fentiek értelmében már a Valhalla sem egy hagyományos Assassin’s Creed játék, ezt a szoftver egyéb funkciói is igazolják. Amikor ugyanis nem csatázunk, hajózunk vagy hegyet mászunk, a meghódított falvakban minijátékokban, például ivó- és korabeli “rapversenyeken” próbálhatjuk ki magunkat. Utóbbi lényege, hogy a másik személyt míves rímekben kell porig alázni, amit a legyőzött ezüstpénzzel honorálhat. Mindemellett részt vehetünk kockajátékokban, és halászhatunk is.

De újítás az is, hogy a főhősnek akár két pajzs is lehet a kezében, hogy azzal verje péppé ellenfeleit.

Tetszett, de

Nehéz ítéletet mondani a Valhalla felett. A szoftver ugyanis bár remek újdonságokkal rendelkezik (a tömérdek tennivaló miatt ráadásul mindig van mit csinálni), az asszaszinos vonal érezhetően tovább fakult, miközben a szerepjátékos elemek még hangsúlyosabbak lettek. A műfaj kedvelői, illetve mindazok, akik az előző részekkel is szimpatizáltak, ezt biztosan értékelhető tulajdonságként könyvelik el, a hithű rajongók viszont annál kevésbé. De azért ők is tegyenek vele egy próbát, szerintünk érdemes.

Az Assassin's Creed Valhalla november 10-én, kedden jelenik meg a főbb platformokra, így PC-re, Xbox One-ra, valamint PlayStation 4-re, továbbá az újgenerációs Xbox Series X-re és a PlayStation 5-re. A játékot 10-ből 8 pontra értékeltük.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!