A kényszerű bezártság, az egyre elterjedtebbé váló otthoni munka egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy mind több időt töltünk digitális eszközeinkkel. De vajon hol a határa annak, hogy végül ne váljunk képernyőfüggőké?
Közel egy órával nőtt a felnőttek online töltött ideje az Egyesült Királyság tavaszi lezárása alatt az előző évhez képest az Ofcom kommunikációs hatóság szerint – írja a The Conversation. Mivel számos országban is súlyos korlátozások vannak érvényben a koronavírus-járvány miatt, jó esély van arra, hogy a helyzet máshol, így például Magyarországon is hasonló. Felvetődik a kérdés, vajon mennyiben befolyásolja mindennapi jólétünket az, hogy egyre jobban támaszkodunk (kénytelenek vagyunk támaszkodni) a digitális technikára.
Igaz, hogy a digitális eszközök új munkalehetőségeket, oktatást, kapcsolatokat és szórakozást nyújtottak a lezárás során, azonban az ismétlődő használat addiktív mintákká fejlődhet, amelyek viszont már befolyásolhatják a felhasználó életét. A lap annak járt utána, hogyan lehet egészségesebb és produktívabb kapcsolatokat kialakítani a digitális technológiával. A kapott eredmények alkalmazhatók lehetnek mind a digitális függőségben szenvedőkre, mind azokra, akik jó úton vannak efelé.
A digitális függőség a digitális eszközök kényszeres és túlzott használatát jelenti, és a digitális platformok kialakítása is hozzájárulhat a függőséghez. És bár a képernyő előtt töltött idő nyilvánvalóan utalhat a digitális függőségre, jelenleg nincsen semmilyen egyszerű módszer annak meghatározására, hogy mennyi képernyőidő válik problematikussá, más szóval, továbbra sincs megállapodás arról, hogyan kellene mérni a digitális függőséget. Ráadásul egy globális járvány idején, amikor akár a mentális „túlélés” eszköze lehet a Netflix vagy a Skype, a Teams satöbbi, még értelmetlenebb a képernyő előtt töltött idővel mérni a függőséget. Ennek ellenére a digitális függőséggel és megelőzéssel kapcsolatos kutatások némi segítséget nyújtanak ahhoz, hogy egészségesebben viszonyuljunk a digitális technológiákhoz a kényszerű bezárkózás során.
Az egyik legfontosabb eszköz lehet a korlátok meghatározása, persze nemcsak egyszerűen egy olyan elhatározással, hogy kevesebb időt töltök kijelző előtt, hanem konkrét célok felállításával. Ezzel kapcsolatban a The Conversation megemlíti, hogy a korlátok beállításának összhangban kell lennie az öt úgynevezett SMART kritériummal (specific, measurable, attainable, relevant, time-bound), azaz a célnak konkrétnak, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak és időhöz kötöttnek kell lennie. Konkrét cél lehet például, hogy hétköznapokon legfeljebb egy órát nézem a Netflixet.
Kicsit paradoxnak tűnhet, de valójában éppen a szóban forgó technológiával csökkenteni a túlzott képernyőidőt, illetve a digitális túlterhelést. Egy tanulmány megállapította, hogy az online támogató csoportok, ahol az emberek megbeszélhetik a káros technológia használatával kapcsolatos tapasztalataikat, és információkat oszthatnak meg e problémák leküzdéséről, segíthetnek az optimális digitális idő beállításában.
Az addiktív használati szokásokkal kapcsolatos tudatosság is segíthet a digitális használat feletti kontrollban. Érdemes azonosítani az ismételten használt alkalmazásokat, és felismeri azokat a kiváltó okokat, amelyek a túlzott fogyasztást ösztönzik. A The Conversation egy példát is hoz erre: „Ha nem válaszolok azonnal egy csoportos beszélgetésre, akkor elveszítem népszerűségemet” – ez tulajdonképpen egy problémás gondolat, ami megnövelt képernyőidőt eredményez. Az ilyen gondolatok valódiságának átgondolása segíthet megszabadulni a digitális használat addiktív mintáitól.
Az addiktív használati szokásokra vonatkozó tudatosság megszerzése a túlhasználatot kiváló, kielégítetlen igények azonosításában is segíthet. Ha például a stressz az ok, akkor a meditáció segíthet, unalom esetén pedig érdemes offline hobbikat, alternatív szórakozási formákat keresni.
Végül szót kell ejteni a technológiai vállalatok felelősségéről is, nekik kell átláthatóvá tenni azt, hogy miként okozhat kárt a platformjaik kialakítása. Ezeknek a vállalatoknak magyarázatokkal és eszközökkel kell ellátniuk a felhasználókat, hogy megalapozott döntéseket tudjanak hozni digitális médiahasználatukról.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
