A kiborg kifejezés a Star Trek, a Robotzsaru vagy akár a Hatmillió dolláros férfi képeit idézi, és bár egy nap talán eljutunk oda, az első kísérleteink a biohibridek létrehozására sokkal egyszerűbbek, de nem kevésbé lenyűgözőek, mint ahogy azt ez az emberi szívsejtekkel működő robothal is mutatja – írja a Gizmodo.

Ezt a halat robotnak nevezni talán nagyvonalú leírása a képességeinek, de az emberi kar mozgásának ismétlésére gyárban tervezett robotkarokhoz hasonlóan, képes úgy úszni a vízben, mint egy igazi hal, de anélkül, hogy bármilyen intelligencia irányítaná az útját. Az apró halautomatát azonban nem ezért hozták létre. A Harvard és az Emory egyetemek kutatói azért alkották meg ezt az elsőre bizarrnak tűnő robotot, hogy egy jelentős lépést tegyenek a szerves műszívek előállítása felé.

A hal legfontosabb jellemzője a rugalmas farok, amelyet mindkét oldalon szívizomsejtek (őssejtekből származó kardiomiociták) rétege borít. Amikor az egyik oldalon lévő sejtek összehúzódnak, a farok abba az irányba mozdul és vice versa. Ami azonban különösen érdekes ebben a biohibridben, az az, hogy a két izomsejtréteg folyamatosan stimulálja egymást. Amikor az egyik oldal összehúzódik, az a másik oldal megnyúlását okozza, és a nyúlási hatás megnyit egy „mechanoszenzitív fehérjecsatornát”, amely azt az oldalt összehúzódásra készteti, ami viszont megnyújtja a másik oldalt, és a folyamat ismétlődik.

A robot-emberhal egy egyszerű, pacemaker-szerű mechanizmussal is rendelkezik, amely önállóan szabályozza az összehúzódások gyakoriságát és ritmusát, ezáltal a farok a vízben haladáshoz megfelelő oda-vissza mozgást tud végezni. Az izomsejtek így zárt hurokrendszerként működtek, és több mint 100 napig képesek voltak hajtani a halat. Sőt, ahogy a testünkben lévő izmok is fejlődnek az edzés hatására, a biohibrid hal az idő előrehaladtával egyre jobban tudott úszni, míg végül a zebrahalakhoz hasonló sebességgel volt képes haladni a vízben.