Amikor a NASA belevágott a Space Shuttle-programba, egy tervet is kidolgozott arra az esetre, ha az űrhajósokat esetleg ki kellene menteni az űrrepülőgépből. Ez volt a NASA Personal Rescue Enclosure (PRE), amit ugyan tesztelt a szervezet, éles küldetésre azonban soha nem küldött – írja a Universe Today.

A PRE egy nagyjából 90 centiméter átmérőjű szövetlabda, melynek egyetlen kis ablak van. Ebbe kellett volna az űrrepülőgép vészhelyzete esetén beszállnia egy űrhajósnak, hogy aztán a kanadai Canadarm nevű eszköz segítségével egy mentősiklóra helyezzék őt át.

NASA

A PRE mindösszesen 0,33 köbméteres volt, és három szövetrétegből készült: uretánból, kevlárból és egy külső hővédő rétegből. A méretéből adódóan valóban csak egy ember fért volna el benne egyszerre, aki egy zipzárral zárta volna magára a mentőkabint. A PRE rendszere egy órán át lett volna képes megtisztítani a kilélegzett szén-dixodot, így biztosítva oxigént az utas számára.

A rendszert olyan helyzetekre tervezték, amikor nem volt mindenkin szkafander, a Challenger-katasztrófa előtt ugyanis nem viseltek űrruhát az űrhajósok. Így egy baleset esetén, ha lett volna rá elegendő idő, ebbe bújtak volna bele az űrhajósok.

NASA

Ha a Canadarm nem tudta volna mozgatni a mentőkabint, akkor az egyik űrhajós, akinek volt szkafandere, maga vitte volna át a mentőkabint a felmentésre érkezett űrsiklóhoz.

A PRE ötletét végül elvetették, és inkább minden űrhajósnak biztosítottak szkafandert.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.