Azt már régóta tudják a kutatók, hogy a kutya farokcsóválása nem csupán szórakozás, hanem a kommunikációjának egy nagyon fontos eleme. Sőt, egy nemrég elvégzett kutatás szerint az állat mozgásában szinte semmilyen szerepe nincs a végtagnak. A Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet kutatói most szintén ebbe a témába ásták bele magukat, és igen érdekes megállapításra jutottak.

A The Guardian cikke szerint eredményeik azt sugallják, hogy a farok csóválása az állat háziasítása során teljesen általánossá válhatott, méghozzá azért, mert az emberek szeretik a ritmusát.

A tudomány jelenlegi elmélete szerint a kutyákat valamikor 15 000 és 50 000 évvel ezelőtti időszakban háziasította az ember, ami a két faj közötti rendkívül erős kötődéshez vezetett. Azzal kapcsolatban azonban több a kérdés és kevesebb a válasz, hogy miként fejlődött ki a farokcsóválás.

Christophe Gateau / Deutsche Presse-Agentur GmbH / dpa Picture-Alliance via AFP

A Biology Letters című tudományos folyóiratban megjelent publikációban a kutatók számos olyan korábbi tanulmányt ismertetnek, amelyek korábban a farokcsóválással foglalkoztak. Taylor Hersh, a friss irat társszerzője szerint ezekből azt olvasták ki, hogy az ember által nevelt kutyakölykök sokkal gyakrabban csóválják a farkukat, mint az ugyanígy nevelt farkaskölykök. Emellett a kutyák jobbra csóválnak, ha pozitív élmény éri őket – például látják a gazdáikat –, és balra, amikor szeretnének visszavonulót fújni – például egy veszélyes helyzetekben.

A kérdés azonban továbbra is nyitott: miért csóválják a kutyák gyakrabban a farkukat, mint más rokon állatok?

Hersh és csapata szerint az egyik ok a háziasítás lehet. Azt már korábban bebizonyították, hogy a folyamat során más tulajdonságok is kialakultak, hogy jobban idomuljanak az ember természetéhez – ilyen például a szelídség és az engedelmesség. Úgy vélik, valami hasonló motiváció lehet a farokcsóválás mögött is.

Egy kutatás szerint nem csak a kutya fajtáján múlhat, hogy az mennyire agresszív

Számos tényező és jellemző játszhat szerepet abban, hogy egy kutya mennyire agresszív, derült ki a São Pauló-i Egyetem kutatásából. Ezek között van a kutya és a gazdája közötti kapcsolat is.

Ugyanakkor Silvia Leonetti, a cikk vezető szerzője szerint más okra is vissza lehet ezt vezetni: arra, hogy az ember vonzódik a ritmusos ingerekhez.

Holly Root-Gutteridge, a Lincolni Egyetem kutyakutatója szerint ugyanakkor a dolog hátterében inkább az állhat, hogy az emberek kevésbé tudták elviselni az ugatást – illetve bizonyos helyzetekben, például a vadászat során ez nem is volt szerencsés –, ezért másfajta módon is el kellett kezdeniük kommunikálni.

A fenti feltételezés egyelőre hipotézis. A jövőben több olyan kutatást is végeznének Hersh-ék, ami megerősítheti vagy megcáfolhatja ezt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.