Meglepő információkat árult el az európai ember történetéről az a 4500 éves kollektív sírhely, amelyet a franciaországi Troyes városa közelében tártak fel. A benne fekvő egyének genomjának alapos feltárásának köszönhetően megismerhetővé válhat az „európai genom” kialakulásának végső szakasza.

Az emberi genom a DNS által hordozott genetikai információ összessége, amely részben az egyén őseink történetét is tükrözi. A mai európaiak genomja több mint 40 ezer év alatt alakulhatott ki, miközben a vándorlások során különböző populációkkal keveredtek a tagjai. Az Európába bevándorló, vadászó-gyűjtögető emberek kis populációinak örökítő anyaga éppúgy megtalálható benne, mint a 8000 évvel ezelőtt megérkezett anatóliai és az égei-tengeri populációké – akik pedig azoktól származtak, akik feltalálták a földművelést és az állattenyésztést. Utóbbiak a helyi gyűjtögető és vadászó csoport tagjaival keveredtek, ami máig sok európai genomjának fontos részét képezi.

Végül nagyjából 4-5000 évvel ezelőtt megérkeztek a sztyeppékről a nomád törzsek, akiktől a fő genomikai összetevő harmada származik. Ez az, ami a következő évezredek során fennmaradt, és máig benne van az emberekben.

A genetikai információk megfejtése – vagyis a szekvenálás – ma már rutinfeladatnak számít, az ilyen ősi maradványok esetében nem ennyire egyszerű a helyzet. A kutatók csak reménykedni tudnak abban, hogy a csontvázban van még néhány DNS-töredék, ezek felkutatása és megvizsgálása azonban nagyon nehéz feladat. Erre vállalkoztak a francia Jacques Monod Intézet kutatói, akik eredményeikről a The Conversationre írtak cikket.

A kutatók szerint a cikk elején említett sír az alábbi egyedek maradványait tartalmazza:

• egy 60 évesnél fiatalabb nőét,
• a fiáét, egy 20-39 év közötti felnőtt férfiét,
• a 4-8 éves unokájáét,
• a gyerek édesanyjáét, egy 20-39 éves nőét,
• egy 20-39 éves fiatal nőét,
• a fiatal nő újszülöttjéét,
• egy 6-10 éves körüli gyerekét.

Az elemzések során sikerült megállapítani, hogy az utolsó három személy nem állt rokonságban a többiekkel, a 6–10 éves gyerek pedig senkivel sem a sírban fekvők közül, így feltételezhető, hogy nem egy család sírját találták meg.

A fiatal férfi genomja kettéválik: anyja a francia területekről, míg apja a Fekete-tenger környékéről, a sztyeppékről származott. Ezek a nomád törzsek nagyjából 5000 évvel ezelőtt vándoroltak Közép-Európába, keveredtek az ott élő népekkel, majd folytatták vándorlásukat Európa keleti, északi és északnyugati része felé. A kutatók szerint a sír éppen ezért érdekes:

gyakorlatilag valós időben figyelhetjük meg, ahogy a sztyeppei nomád népek genomja bekerül az európai populációba.

Mindez lehetővé tette a szakemberek számára, hogy elemezzék az apa genomját, aki nem feküdt a sírban. A kutatók azt találták, hogy a férfi Európa északnyugati részéről, míg az anya Franciaország déli részéről származott. A két csoport tagjai Párizs környékén találkozhattak, miközben északról délre, délről pedig északra vándoroltak.

A kutatók a korábbi publikációkat is felhasználva képesek voltak modellezni a sztyeppei népek vándorlását. Az eredmények azt mutatják, hogy az időszámításunk előtti 3. évezredben két nagy keresztezési hullám zajlott le. A keresztezés első hulláma a sztyeppei nomádok és a neolitikus földművesek között zajlott Kelet- és Közép-Európában, nagyjából 4900 évvel ezelőtt.

Mindez azért érdekes, mert a keveredés előtt a földművesek kerámiából készítettek edényeket, leszármazottaik viszont már agyagból. Ez azt jelenti, hogy a találkozás ötvözte a két kultúrát, beleértve azt a jellegzetességet is, hogy a halottaikat elkezdték egyéni sírokba temetni.

A keresztezés második hulláma 300–400 évvel később történhetett, nagyjából 4550 évvel ezelőtt, Nyugat-Európában. Ez volt a második hullám kezdete, amit a mostani sírban sikerült azonosítani. Azt is sikerült kimutatni, hogy ez a kereszteződés nagy hatással volt az alakulóban lévő európai genomra. Olyannyira, hogy a sztyeppei népek Y-kromoszómája a mai napig is benne van a legtöbb francia férfiban.

A kutatók szerint valamennyi európai nép, akik generációk óta itt élnek, tartalmazza ezt az örökítőanyagot. Ez Észak-Európára jellemzőbb, mint Dél-Európára.

A kutatók úgy vélik, az említett második hullám alakította ki az első, igazán összeurópainak nevezhető kultúrát.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.