Egy-egy tudományágon belül számtalan szabály létezik. Azonban a biológia, bármilyen meglepő, kivételt jelent, ugyanis jelenleg csak 24 ilyen szabály ismert – ezeket néha biológiai törvényeknek is nevezik –, de az is tény, hogy ezek a szabályok igen logikusak. Például hogy a paraziták testméretei a gazdáik méretével együtt változnak, hogy a fajok tagjainak mérete a környezet erőforrásainak függvénye, hogy az extralábak tükörszimmetrikusak a szomszédaikkal vagy hogy két, ugyanazért az erőforrásért versengő faj nem élhet együtt állandó populációs értékek mellett.

Persze azt is látni kell, hogy a biológiai szabályok kissé bonyolultabbak mondjuk a fizika szabályainál, ugyanis a természet tele van kivételekkel, szóval ezeket a szbályokat érdemesebb széles körű általánosításnak, nem pedig vitathatatlan tényeknek tekinteni. Ettől függetlenül az esetek döntő többségében valóban tökéletesen leírják a jelenségeket az említett szabályok.

Most egy újabb szabály is csatlakozik az előbbiekhez. A Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) kutatóinak felfedezése viszont kissé ellentmond annak a régóta fennálló elképzeléseknek, amelyek szerint a legtöbb élő szervezet a stabilitást részesíti előnyben az instabilitás helyett, mivel a stabilitás kevesebb energiát és kevesebb erőforrást igényel. A stabilitási elv amúgy számos esetben megnyilvánul a természetben, ilyen például, hogy sok a hatszögletű forma. Az új szabályt szelektíven előnyös instabilitásnak (SAI) nevezik, és a lényege, hogy az instabilitás olykor előnyös lehet egy sejt vagy a sejtes szervezet számára.

Példa a biológiai struktúrák előnyös instabilitására. Az önreplikáló szerkezet számítógépes szimulációjában a rózsaszín négyzet a „szülő” struktúra (balra) és az „utódai” (jobbra) közötti kapcsolat rontására szolgáló jelet jelenti

John Tower

„Még a legegyszerűbb sejtek is tartalmaznak proteáz és nukleáz enzimeket, és rendszeresen lebontják és helyettesítik a fehérjéiket és az RNS-eiket, jelezve, hogy a SAI nélkülözhetetlen az élethez” – írja John Tower, az USC molekuláris biológusa. „Ez elősegítheti egy normál gén és egy génmutáció fenntartását ugyanabban a sejtpopulációban, ha a normál gén az egyik sejtállapotban, a génmutáció pedig inkább a másik sejtállapotban kedvező” – teszi még hozzá. A biológus szerint a SAI még az evolúcióban is kulcsszerepet játszik.

A szelektíven előnyös stabilitás két lehetséges állapotot állít fel egy sejt számára, lehetővé téve a normál és a mutált gének egymás mellett létezését. Ennek a genetikai sokféleségnek a lehetővé tétele alkalmazkodóbbá teheti a sejteket és az organizmusokat. Az is igaz viszont, hogy ha a mutált gén káros, az hozzájárulhat az öregedéshez.

A biológiában való vélhető jelenléte, illetve amiatt, hogy az evolúció és az öregedés mellett egyéb messzemenő következményei is vannak, a SAI lehet a biológia legújabb szabálya a kutatók szerint.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.