szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Szaporodnak az embargós intézkedések (elsősorban az amerikaiak), miközben mind jobban szembenézni a félvezetőipar kihívásaival, annak terjeszkedésével, ami új gyárak építésével jár. És bizony itt van mit ellesni Ázsiától.

Érdekes állítást tett közzé az Exyte, a csúcstechnológiás létesítményekre, például chipgyártó üzemekre szakosodott vezető mérnöki, építőipari és tervező cég. Míg Tajvanon körülbelül 19 hónap alatt építenek fel egy félvezetőgyárat, addig ez az Egyesült Államokban legalább a dupláját veszi igénybe. A magyarázat: az USA-ban sok idő kell az engedélyek megszerzésére, ráadásul a gyárakat nem építik a hét minden apján 24 órában.

Tajvant Szingapúr és Malajzia követi, ezekben a régiókban nem egészen két év alatt épül fel egy gyár. Az európai projektek 34 hónapig tartanak, míg az Egyesült Államok a leglassabb, a már említett 38 hónappal. Az Egyesült Államok egyébként törvényt is hozott, amely mentesít bizonyos amerikai gyárakat a szövetségi környezetvédelmi értékelések alól, de ez nyilvánvalóan nem elég ahhoz, hogy egyenrangú legyen Tajvannal.

A költségek is nagyon eltérőek. Az Exyte szerint egy üzem építése az Egyesült Államokban körülbelül kétszer annyiba kerül, mint Tajvanon, annak ellenére, hogy a berendezés költségei hasonlóak. Ez az eltérés a magasabb munkaerőköltségből, a kiterjedt szabályozási követelményekből és az ellátási láncok elégtelenségéből adódik. Az sem elhanyagolandó, hogy a tajvani munkaerő nagy tapasztalattal rendelkezik, így az ottani építőknek kevesebb részletes tervrajzra van szükségük, mivel ismerik a folyamat minden lépését, ami felgyorsítja projektek befejezését – idézi a Tom’s Hardware Herbert Blaschitzt, az Exyte egyik vezetője.

Ahhoz, hogy hatékonyan versenyezni lehessen Tajvannal – amely jól integrált ellátási lánccal, tapasztalt munkaerővel és hatékony szabályozási folyamatokkal rendelkezik – az Egyesült Államoknak és Európának egyszerűsítenie kellene az engedélyezést, optimalizálnia az építési technikákat, és olyan fejlett tervezési eszközöket kell alkalmaznia, mint a digitális iker (egy folyamat digitális modellje, amely annak digitális megfelelőjeként szolgál). Ebből kiindulva Blaschitz a „virtuális üzembe helyezés” alkalmazását javasolja, ahol az erőmű digitális modelljét hozzák létre a fizikai építkezés megkezdése előtt. Ez lehetővé teszi a lehetséges problémák korai felismerését, csökkentve a költségeket és a környezeti hatást, miközben javítja a sebességet és a hatékonyságot.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!