Meglepő eredményre jutottak az amerikai Massachusetts Amherst Egyetem kutatói a hámsejtek vizsgálata során. Bizonyítékot találtak rá, hogy ezek a sejtek képesek a kommunikációra a szervezet más részeivel, ám ahelyett, hogy a neuronokon keresztüli gyors üzenetküldést használnák, egy lassú „sikollyal” jelzik a veszélyt. Az erről szóló tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban jelent meg.
A Science Alert azt írja: a mostani felfedezés óriási meglepetés, mert a hámsejtekről korábban úgy gondolták, hogy némák, ám a kommunikációjuk új utakat nyithat meg a gyógyításban az elektromos orvosi eszközök használatával. Steve Granick, az egyetem tudósa szerint amikor egy hámsejt megsérül, akkor lassan és kitartóan kiabálnak a társaiknak. A szakember szerint az egész olyan, mint egy idegimpulzus, de annál ezerszer lassabb.
A kutatás abból indult ki, hogy köztudottan az egész szervezet kommunikációt folytat. Az ember elkapja a kezét egy forró felülettől anélkül, hogy erre tudatosan gondolna, a szív pumpálását pedig elektromos jelek szabályozzák. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a pacemaker segíthet a szív ritmusát helyreállítani.
Granick és kollégái egy olyan rendszert terveztek, amely a hámsejtek esetleges kommunikációját vizsgálta. Ez egy olyan chipet jelentett, ami egy körülbelül 60 elektródából álló tömbhöz csatlakozott. Ezt a chipet egyetlen réteg, laboratóriumban növesztett emberi keratinocita-réteggel vonták be. A keratinociták a hámréteget, a bőr külső rétegét alkotó fő hámsejtek. A kutatók ezután lézer segítségével megsebezték a réteget, és figyelték, hogy történik-e valamilyen változás az elektromos jelben.
Kiderült, hogy a sejtek nagyjából 10 milliméter/másodperces sebességgel kommunikálnak, az üzenet pedig akár több száz mikrométerre is eljut a sebesüléstől. A jelek szerint ez nem különbözik attól a jeltől, ami a növényeken fut végig, amikor egy hernyó kezdi el őket rágni. Ez utóbbiról már videó is készült.
A hámsejtek ioncsatornái különösen mechanikai ingerekre, például nyomásra vagy nyújtásra reagálnak, ami kissé eltér a neuronok ioncsatornáitól, amelyek a feszültség vagy a kémia változásra teszik ugyanezt. Ezek a jelek ráadásul sokkal tovább tartanak, volt, hogy öt órán át folyt a kommunikáció.
A kutatók ezzel lényegében egy új jelenséget fedeztek fel, így egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Nem tudni például, hogy miként működik, és azt sem, hogy milyen tényezők járulnak ehhez hozzá. Abban azonban biztosak a kutatók, hogy a felfedezés új lehetőségeket nyithat meg az orvoslásban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
