Úgy néz ki, mint egy kis motorcsónak, de valójában egy ehető robot ez a kütyü, és ennek nagyon is van értelme (videó)
Olyan robotot fejlesztenek svájci kutatók, melyek akkor is hasznosak, ha az ember már elérte a célját velük. Végül ugyanis halak tápláléka lehet belőle.
HVG
Robot, ami dolga végeztével eleségként végzi? Nem igazán volt még ilyen, de svájci tudósok megcsinálták – és ezzel fontos előrelépést tettek a fenntartható robotika irányába.
Az Interesting Engineering cikke szerint az apró robotokat a vízminőség megfigyelésére fejlesztették ki, és ha már nincs rájuk szükség, a halak biztonsággal elfogyaszthatják őket. A robotok leginkább mini motorcsónakokra hasonlítanak, és finom kémiai reakció hajtja őket. Egy ilyen mindössze 5 centiméter hosszú, és 1,43 grammot nyom – ugyanakkor kimondottan fürgék, „testhosszuk” háromszorosát tudják megtenni a vízfelszínen másodpercenként.
Ami azonban igazán érdekes, az az, hogy hogyan – és miből – épülnek fel. Mert hogy az alapjuk őrölt haltáp, melyet formába öntenek, majd fagyasztanak. A hajótesten belül citromsav és szódabikarbóna veszélytelen elegye található – ezt a kamrát egy zselés dugóval zárják le, de még van egy propilén-glikol-tartály is rajta. Ez szintén nem mérgező – derül ki a Nature Communications tudományos folyóiratban publikált tanulmányból.
An edible robot made by EPFL scientists leverages a combination of biodegradable fuel and surface tension to zip around the water’s surface, creating a safe – and nutritious – alternative to environmental monitoring devices made from artificial polymers and electronics. Read more: https://actu.epfl.ch/news/eco-friendly-aquatic-robot-is-made-from-fish-food
Ha vízre helyezik, a robot elkezdi magába szívni a nedvességet a féláteresztő dugón keresztül; ahogy a víz érintkezik a porral a hajóban, megindul egy kémiai reakció, melynek eredményeként szén-dioxid szabadul fel. Ez a gáz aztán egy apró nyíláson hátul kinyomja a glikolt – ez megváltoztatja a víz felületi feszültségét, ami természetes meghajtásként szolgál.
A kutatók úgy tervezik, hogy az apró szerkezeteket majd tavakon, folyókon vagy más vízfelszíneken engedik majd szabadon, és úszás közben értékes adatokat gyűjtenek a beépített szenzoraik segítségével – mérik a víz hőmérsékletét, pH-értékét, vagy a szennyező anyagok jelenlétét. Ezeket az adatokat vezeték nélkül továbbítják.
Ha véget ért a küldetésük, a külső burkolatuk idővel vizet szív magába, megpuhul, így végül a hajó elsüllyed – így a halak, vagy más vízi életformák elfogyaszthatják őket. Van azonban még hová fejleszteni a megoldást: az elektronika ugyanis jelen pillanatban nem bomlik le, és nem is fogyasztható. Ezen a területen azonban intenzív vizsgálatok zajlanak, így bármikor megszülethet a megfelelő megoldás.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.