Szuperintelligenciát készít a szupercsapat a Meta boszorkánykonyhájában, csak hát kihagytak belőle valami nagyon fontosat

Merész álmokat dédelget Mark Zuckerberg: a világ eddigi legerősebb mesterséges intelligenciáját hívná életre, amely akár az emberi teljesítményt is felülmúlhatja. Létre is hozott az ügy érdekében egy álomcsapatot, egy új egységet, a Meta Superintelligence Labsot. A tagok nem akárkik: elit kutatók, mérnökök és MI-veteránok az OpenAI, a Google, az Anthropic, az Apple és más, a témában dolgozó cégektől.

Mindez nem is hangzik rosszul (legalábbis ha félretesszük az általános mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmakat), viszont van valami furcsa ebben a csapatban. Valami égetően hiányzik belőle, méghozzá a sokszínűség – írja a Gizmodo. A 18 tagot számláló listában ugyanis csak egyetlen nő van, és nincsen fekete vagy latin kutató. A csapattagok többsége olyan férfi, aki elit iskolákba járt és vezető Szilícium-völgyi cégeknél dolgozott. Sokan ázsiai származásúak – ami tükrözi az ázsiai tehetségek erős jelenlétét a globális technológiai szektorban –, azonban a csoportból hiányzik a sokféle háttér és az eltérő személyes tapasztalatok.

Szakértelmükhöz, kompetenciájukhoz ugyan nem fér kétség, viszont ugyanaz a hátterük, az oktatásuk, a világról és a technológiáról is ugyanazt vallják, azaz hol a sokszínűség? Ez pedig probléma lehet, ha olyan dolgot terveznek, mint a szuperintelligencia, ami valójában nem egy kiválasztott rétegnek, hanem – elméletben – mindenkinek szól.

A Gizmodo azt is elmagyarázza, hogy mi is valójában ez a bizonyos szuperintelligencia: egy olyan mesterséges intelligencia rendszer, amely felülmúlja a legokosabb embereket érvelésben, problémamegoldásban, kreativitásban és még érzelmi intelligenciában is. Jobban tud kódot írni, mint a legjobb mérnökök, jobban elemzi a törvényeket, mint a vezető ügyvédek és hatékonyabban irányítja a vállalatokat, mint a tapasztalt vezérigazgatók.

Ennek azonban nemcsak pozitív, hanem negatív oldalai is vannak. Ezért is fontos, hogy kik állnak a háttérben. Ugyanis a tervezők értékei, feltételezései és élettapasztalatai ágyazódnak be azokba az algoritmusokba, amelyek egy napon a társadalom nagy részét működtethetik. S ha e háttér egyoldalú, máris megvan a baj. A homogén csapatok által épített mesterséges intelligencia hajlamos lemásolni alkotóinak „vakfoltjait”. És amikor a cél az, hogy valami okosabbat építsenek, mint az emberiség, az ilyen a hibák nagyon komoly problémákhoz vezethetnek.

Példákat is említ az idézett forrás arra, hogy mi történik, ha a sokszínűséget figyelmen kívül hagyják: a sötétebb bőrtónusokon kudarcot valló arcfelismerő rendszerektől a rasszista, szexista vagy fogyatékossággal élőket sértő tartalmakat kibocsátó chatbotokig a kockázatok egyáltalán nem hipotetikusak.

Zuckerberg keveset beszélt mesterséges intelligencia csapatának összetételéről. A mai politikai légkörben, ahol a „sokszínűséget” gyakran elutasítják, kevés vezető akar ilyesmiről beszélni. De a hallgatásnak ára van. A vállalat – szándékosan vagy sem – azt az üzenetet küldi, hogy a jövőt kevesek tervezik, kevesek számára. Ez viszont egy nagyon fontos kérdést is felvet, cseppet sem megnyugtató válasszal. Megbízhatunk-e egyáltalán egy ilyen technológiában? Fontos ugyanis gondoskodni arról, hogy amikor kulcsfontosságú döntéseket adnak át gépeknek, akkor azok megértsék és használják az emberi tapasztalatok teljes skáláját.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.