Különös betegség jeleit mutatják az űrhajósok, akik hosszú időt töltenek a Nemzetközi Űrállomáson

Már a NASA szakemberei is vizsgálják, mi okozhat látásromlást azoknál az űrhajósoknál, akik hónapokon át a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén vannak. Néhány lehetséges megoldás már készülőben van.

  • HVG HVG
Különös betegség jeleit mutatják az űrhajósok, akik hosszú időt töltenek a Nemzetközi Űrállomáson

A Nemzetközi Űrállomásról hazatérő űrhajósok közül sokan tapasztalják meg a küldetésük nem várt mellékhatását: megváltozik a látásuk. A probléma a hosszú távú küldetéseken részt vevő űrhajósok körülbelül 70 százalékát érinti, így már a NASA tudósainak figyelmét is felkeltette a dolog – írja a Universe Today.

Az egyik közülük Sarah Johnson, aki azután vette észre, hogy romlott a látása, hogy visszatért a Nemzetközi Űrállomáson eltöltött hat hónapos küldetéséről. Az űrhajós arra lett figyelmes, hogy a szöveg, amit korábban kristálytisztán látott, a hazaérése után elmosódottá vált. Hozzá hasonlóan az űrhajósok gyakran számolnak be olvasási nehézségekről, homályos távollátásról és más látásbeli változásokról, amelyek évekig is eltarthatnak.

A NASA az űrrepüléssel összefüggő neurookuláris szindrómaként (Spaceflight Associated Neuro-ocular Syndrome, SANS) ismeri a problémát, és úgy vélik a tudósok, hogy a hosszú távú űrküldetések egyik legsürgetőbb egészségügyi problémájával van dolguk. Míg a Földre visszatérő asztronauták mozgással és izomgyengeséggel kapcsolatos problémái gyorsan elmúlnak, a látásváltozás hosszú távú problémát jelenthet.

Új rekord született a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén

A NASA űrhajósa, Mark Vande Hei a körülmények furcsa alakulása miatt megdöntötte az amerikai Scott Kelly rekordját, és ezzel ő lett a NASA asztronautája, aki a legtöbb időt töltötte el egyhuzamban a világűrben.

A szakemberek úgy vélik, a problémáért a mikrogravitáció tehető felelőssé. Míg a Földön a gravitáció lefelé húzza a szervezetben lévő folyadékot, az űrben ez megváltozik. Az arc emiatt duzzadtabbá válik, a koponyában magasabb nyomás alakulhat ki, ez pedig hatással lehet a látásra is: a megnövekedett nyomás ellaposíthatja a szemgolyó hátsó részét, és a látóideg duzzanatát okozhatja.

Ezek a megállapítások komoly következményekkel járnak a Mars-küldetésekre nézve, amelyek 2-3 évig is eltarthatnak.

Michael Roberts, a NASA vezető tudósa szerint ki kell deríteni, hogy ez a probléma egy ponton megáll, vagy az idő előrehaladtával csak még rosszabbá válik a helyzet. A szakember társaival együtt számos megoldáson dolgozik, hogy orvosolja a látásproblémát. Ezek közé tartozik például a speciális kontaktlencse, a folyadék által okozott nyomás csökkentésére szolgáló gyógyszerek vagy épp a normális vérkeringés fenntartását segítő gyakorlatok.

Bár a probléma aggasztó, a szakemberek szerint a vizsgálatokkal új információkat szerezhetnek arról, hogy a nagy nyomás miként befolyásolhatja a látást, amit aztán a földi orvoslásban is fel tudnak majd használni.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.