Tavaly februárban az USA első embere a Szilíciumvölgybe utazott vacsorázni a tech-világ lángelméivel, és koccintott is az asztalnál ülőkkel, köztük Eric E. Schmidttel a Google-tól, Mark Zuckerberggel a Facebooktól, Dick Costoloval a Twittertől és persze Steve Jobsszal az Apple-től. Mindannyian feltehettek egy kérdést az elnöknek, ám amikor az almás cég vezérére került a sor, Obama megragadta az alkalmat, és inkább ő kérdezett.

A kérdés így szólt: mibe kerülne, hogy az Apple visszahozza az iPhone-ok gyártását hazai terepre? Jobs egy másik vacsoravendég utólagos beszámolója szerint meglepő választ adott: "az már nem fog ide visszajönni."

Obama ugyanis az Apple egyik központi kérdésére tappintott, amire az almás óriás már régen megadta a választ. Ez pedig egyáltalán nem elsősorban a munkaerő olcsóságában rejlik. A cég vezetői meg vannak róla győződve, hogy a tengerentúli gyárakban olyan szintű rugalmasság, szorgalom és ipari ismeretek uralkodnak, ami már annyira meghaladta a hazai tudást, hogy a "made in USA" kitétel már régen nem járható út az Apple számára.

Erre a vállalat egy meg nem nevezett vezetője példát is mondott: eszerint történt olyan, hogy az iPhone-t a piacra dobása előtt közvetlenül újradizájnolták, az ázsiai gyárba pedig éjszaka érkeztek meg az új kijelzők. 8000 munkást a legszebb álmából ébresztve hívtak be az üzembe, adtak nekik kekszet és egy csésze teát, majd 12 órás műszakban hozzáláttak az új képernyők bepattintásához - 96 óra leforgása alatt 10 ezer iPhone-t "javítottak" meg.

Az Apple tehát úgy gondolja, hogy az amerikai gyárak nyomába sem érhetnek ennek a tempónak és elhivatottságnak. És hogy mi lesz azokkal az amerikaiakkal, akik szeretnének dolgozni? Erre is megvan a mamutcég válasza: "nem kötelességünk megoldani Amerika gondjait. A mi kötelességünk, hogy a lehető legjobb terméket állítsuk elő."

Kemény szavak, de következetesek - ha nem lennének azok, valószínűleg az Apple sem lenne a világ első és legértékesebb vállalata.