Pokol Béla alkotmánybíró roppantul megharagudott kollégáira. A határozat, amely az apropót adta, nem túl lényeges: egy régi, még a Horn-kormány idején született miniszteri rendelet két pontjáról derült ki 15 év után, hogy alkotmánysértő, ezért megsemmisítették. Ám ennek indoklása során éber bírótársuk szerint súlyos hibát követtek el:

„Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseinek 5. pontja hatályon kívül

helyezte a régi alkotmánybírósági határozatokat, éppen azért, hogy a mai Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és ne a régi Alkotmányt vegye alapul a jogszabályok ellenőrzése és esetleges megsemmisítése során. Sajnálattal kell megállapítani, hogy még a mostani alkotmánybírói többség sem kíván ennek engedelmeskedni, és az alkotmányozó hatalom kifejezett szándéka, akarata és az Alaptörvénybe foglalt előírása ellenére is a régi Alkotmányra alapozza döntését.

Különvéleményemmel ez ellen is fel kívántam lépni.”

Csakhogy 2012-ben, már az új Alaptörvény hatályba lépése után az AB hozott egy 22/2012. (V.11.) számú határozatot a kormány egyik szövegértelmezést kérő kérdésére válaszolva, és ennek indoklásában ezt fejtette ki: „Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges. … Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak.” Ez annyira logikus, hogy senki nem fűzött hozzá különvéleményt. Pokol Béla sem, akinek ott az aláírása a többi között!

Továbbá ha már az alkotmányozó hatalom, azaz az országgyűlés szándékának és akaratának figyelmen kívül hagyása a vád, akkor érdemes arra is odafigyelni, hogy az Alaptörvény 2013 márciusában elfogadott negyedik módosításának eredeti előterjesztése így szólt:  „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az Alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe”. Ha ez került volna be a végleges szövegbe, a bíró  jogosan tenne szemrehányást szaktársainak.

Csakhogy ezt az alkotmányügyi bizottság javaslatára így változtatták meg: „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik.”  És ezt a változtatást a Papcsák Ferenc bizottsági alelnök által aláírt módosító indítvány így indokolta: „E módosítás továbbra sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor valamely korábbi határozatával megegyez ő következtetésre jusson. Ahogyan azt a lehetőséget is biztosítja, hogy az Alaptörvény egészének kontextusában a korábbi döntésekkel ellentétes megállapításokat tegyen.”

Vajon akkor miért van ennyire felháborodva Pokol Béla, akit ezúttal még a 2011 óta bekerült, máskor gyakran vele egyetértő alkotmánybíró-társak se követtek? Gondolom, azért, mert az elmúlt 23 év AB-határozatai az emberi és állampolgári jogokat másképp értelmezik, mint ő. Szeretné ezeket elfeledtetni, és bizonyára úgy érzi, hogy ő itt az egyetlen igaz ember. Téved.