Tisztelt képviselő úr, kedves Tibor, fogadást ajánlok Önnek. Azért fogadást, mert úgy látom, ha van valami, aminek nem tud ellenállni, az a kísértés, noch dazu nem először veszít fogadást (legutóbb egy karton viszkit bukott), tehát van esélyem nyerni. Egyébként a helyzet az, hogy Önnek is.

Miről is van szó? Természetesen a gój motoros ügyről, arról, hogy Ön közel egy éve belement egy fogadásba, azt elvesztette, és így kénytelen volt Brüsszelbe hívni és ott vendégül látni Mészáros "Imi blues" Imrét, valamint szűkebb baráti körét. Muhaha, így jár, aki síkhülye, mondhatnánk akár, de ne mondjuk, mert nem szeretnénk, ha minket is olyan munkásőr-hangnemben fenyegetne és patkányozna, mint néhány brüsszeli magyar újságírót, amiért azok állítólag eltorzítva közölték az Ön sztoriját.

Maradjunk inkább az ígéreténél (ami ugye szép szó, stb.): azt állítja, birtokában van egy levelezés, ami teljesen más megvilágításba helyezi az egész történetet, mint ahogy eddig ismertük. Ígérete szerint ezt a bizonyítékot "szívesen odaadja annak a médiumnak, amelyik hajlandó tőle először bocsánatot kérni”. Nos, képviselő úr, én hajlandó vagyok bocsánatot kérni Öntől, ha megküldi nekem ezt a bizonyító erejű levelezést. Ugyan fogalmam sincs, miért kéne Öntől bocsánatot kérnem, hiszen nem foglalkoztam az üggyel (de még azoknak sincs, akik foglalkoztak), viszont ez nekem megér ennyit. Látni szeretném, mi történt pontosan.

A fogadás pedig az lenne: fogadni mernék, hogy még így sem fogja megküldeni nekem az ominózus anyagot. Ha mégis, tehát elvesztem a fogadást, akkor itt, a hvg.hu-n bocsánatot kérek Öntől valamiért, egy Ön által szabadon megválasztott témában. Ha nem küldi, tehát nyerek, akkor Ön heteken belül meghív Brüsszelbe 12 roma kisiskolást, megvendégeli és szépen elszállásolja őket a saját költségén, az EP épületében pedig megmagyarázza nekik, mik az európai alapértékek, miért állt le hülye fogadásokra egy ilyen társasággal (és azt aztán miért rúgta fel), mit gondol az ilyen körökkel való párbeszédről, plusz mi a privát véleménye Pásztor Albertről. Áll az alku?

Azért is vagyok ilyen biztos a dolgomban, mert a sajtóból elég érdekes gerincügyi profilt lehet összeállítani Önről. Kifogásolja, hogy senki nem kereste Önt, miközben az Önt kereső Indexnek azt üzente: megfogadta, hogy ezt nem kívánja kommentálni. Azt ígérte a gójoknak, hogy meghívja őket Brüsszelbe, valójában az EP terhére elszámolta a 2700 vagy mennyi eurót. Ráadásul Ön szeptember 30-án még ebben "nem látott kivetnivalót", október 2-án már "határozottan visszautasította", hogy uniós pénzekből finanszírozta volna a gójokkal kötött fogadását. Mint mondta, "a magánfogadás része lement magánban és volt egy európai látogatócsoport, ami lement európai látogatócsoportként. Mindenki megkapta a sörét", de a kedvenc magyarázatom a következő:

Szanyi Tibor szerint az EP-képviselőknek az is a feladatai közé tartozik, hogy a lehető legjobban bemutassák a közös európai értékeket, de nem csupán a hozzájuk gondolatilag legközelebb álló embereknek.

Megható ez a népnevelői attitűd, pláne, hogy nem sokkal ezután Ön azzal állt elő: nem is a gójokat hívta, hanem "civileket", de azok jöttek, Ön pedig erre elküldte őket a fenébe. Holott nem igazán ez történt, ugye, képviselő úr, különben miért kérte meg a sógornőjét a gójok brüsszeli kalauzolására (erről ugye fotók vannak)? És akkor ugye nem tartotta volna meg ezt a röhejes bratyizó-fenyegető stílusú "beszélgetést" a kinti magyar újságírókkal? Amikor is közölte velük, hogy "remélem, a megfelelő fórumokon helyt tudsz állni ezekért a mondatokért, ennyi". Ön tudja, "kikkel sutyorognak" az újságírók, honnan szerzik az információikat, sőt Ön még azt is tudja, "kinek milyen motivációja van."

A történet csúcsa természetesen az EP-pénzek közpénz-jellegének megkérdőjelezése. Mint az ugyanis a zseniális nol.hu-videóból kiderül, valójában az EP csak "allokál" összegeket a képviselőknél, és ez onnantól már nem is uniós polgárok adópénze, hanem a képviselők által felhasználható keret, a kettő az Ön fejében logikailag kizárja egymást.

Várom tehát szíves válaszát a fogadásom ügyében, ill. vonatkozásában, egyben, mint bevallottan marxista gondolkodású politikusnak hadd ajánljam a kitűnő Margaret Thatcher egyik mondását a figyelmébe: "A szocializmusssal az a probléma, hogy a végén úgyis elfogy a mások pénze."