Hoffmann Rózsa nemrég bejelentette: „az erkölcsi rend, aminek hiányát megszenvedték az előző szocialista kormányzás alatt akkor állhat helyre, ha az iskola nagyobb szerepet vállal a nevelésben, és ennek hangsúlyos része a gyermekek erkölcsi nevelése.” Amellett „lesz rá mód, hogy a gyerekek tanáraikkal morális kérdésekről az erkölcstanórán beszéljenek, de ennek a nézőpontnak meg kell jelennie az irodalom, a történelem és más tananyagban, mint ahogy ez korábban is volt.” – nyugtatja meg az ifjúság moráljáért aggódókat. Illetve leszögezi, hogy „természetesen” a tankönyvek át lesznek írva. Arról is beszélt, hogy „az erkölcsi nevelésre jobban fel kell készíteni a pedagógusokat, ez mostohagyermeke volt eddig a tanárképzésnek. Fontosnak nevezte, hogy alapvető etikai és erkölcsi kérdésekben tájékozottak legyenek a tanárok, tudják, hogy egy-egy életkorban bizonyos erkölcsi kérdésekhez hogyan kell közelíteni. Azt remélik, hogy az erkölcs- és hittanoktatástól sokkal tudatosabb lesz majd a fiatalság.” Nem kell azonban megijedni, hisz az Orbán-kabinetnek már vannak tapasztalatai az iskolai erkölcstan oktatása terén.

„A fiúkat, férfiakat nemi vágyuk többnyire folyamatosan űzi, hajtja a kielégülés felé, ami szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy ebbeli igyekezetükben különösebb erkölcsi megfontolás nem érdekli őket. A hímnemű ösztönlény általában poligám (több nőstényt kívánó) természetű.” – Nem, nem egy libertinus szexklub házirendjéből citáltunk. A tiszta forrás Szabó Kálmán: Mindennapi erkölcsünk - Gyakorlati erkölcstan középiskolásoknak című műve. (Kairosz Kiadó, 2001., 192. o) Melyet az első Orbán-kormány alatt nyilvánítottak oktatási segédkönyvvé. (Engedélyszám: XXVIII/3017-S/2000.) Jöjjön még pár gyöngyszem. „A homoszexualitás hazánkban nem büntetendő cselekmény, de erkölcsi kártételei súlyosak és veszélyesek, s ellentétesek mindazokkal az értékekkel, amelyeket a házasság, a család, a gyermek jelent. Ma már ott tartunk, hogy ezek a ’másságok’ különböző szociálliberális eredetű pénzügyi és ideológiai támogatások felhasználásával nyíltan kérkednek rendellenes hajlamaikkal.” (I.m. 197.o.) A homoszexualitást, (amely a könyv szerint ferde nemi hajlam, valamint szexuális eltévelyedés), a gyermekpornográfiával, a kényszerprostitúcióval és a pedofíliával egy fejezetben tárgyalja a jeles munka. Mely idézi László Károly Holokauszt-túlélőt, aki szerint „a kommunizmus teljesen egyenértékű volt a nácizmussal.” (57.o.) Ehhez képest a kommunizmus morális bűneinek tizennégy oldalt (és önálló fejezetet) szentel a kötet szerzője, a nácizmusénak alig több mint felet, ott is egy zsidómentő ex-náci hőstettéről értekezik. A középkori erkölcsről szóló fejezet a lovagi erények és a keresztény valláserkölcs pozitívumait zengi, az Inkvizícióról, a vérvádakról vagy a keresztesek vérengzéseiről, a boszorkányperekről nemigen ejt szót. (Ahogy más vallások, illetve a szekuláris világnézetek erkölcsképéről sem nagyon, csupán a szekták kártéteményeiről.)
A „Gazdaság és erkölcs” fejezet egyik alcíme: „Miért volt bűnös a ’Bokros-csomag’?” (148. o.) A szerző fel is sorolja, miért. Hogy aztán a chilei diktatúrát mentegesse, mondván: „Augusto Pinochet tábornok 1973-ban katonai erőszakkal megdöntötte a demokratikusan megválasztott Salvador Allende elnök hatalmát, több ezer embert gyilkoltak meg…Csakhogy míg a szovjet típusú diktatúrák barátságát élvező Allende a biztos politikai és gazdasági katasztrófa felé sodorta az országot, addig Chile Pinochet diktátorsága alatt Dél-Amerika legdinamikusabban fejlődő jóléti állama lett…” (137. o.) Ez a két kijelentés már csak azért is érdekes így, egymás mellé téve, hisz Pinochet rezsimje ugyanazt a neoliberális gazdaságfilozófiát alkalmazta, mint a „bűnös” Bokros. Igaz, Bokros nem ragaszkodott teljesen a Pinochet módszereihez, például nem lövetett a tüntető egyetemistákra, orvosokra és pedagógusokra. Külön tanulságos, ahogy a könyv feltár egy doktori értekezés körüli botrányt. Félreértések elkerülése végett: Szabó Kálmán nem látott a jövőbe. Nem a 2012 januárjában kirobbant plágiumügyről van szó. A könyv írója Buzássy Lajos, a Horn-kabinet helyettes agrárállamtitkára 1997 márciusában kirobbant diploma-és doktori-skandalumát elemzi. Az eredetileg csak főiskolai diplomával rendelkező agrárvezető néhány hónap alatt, különbözeti vizsgákkal egyetemi végzettséget, illetve doktori fokozatot szerzett. „Mi az, ami mérhetetlenül erkölcstelen ebben az ügyben? Mi a véleményed mindazokról, akik ebben a törvénytelen „akció”-ban részt vettek? Elvárható-e a további közéleti szereplés feltételeként, hogy a visszaélést elkövetők nyilvános bocsánatot kérjenek? Hogy valamennyi vétkes nyilvános bocsánatot kérjen?” (52. o.) Súlyos kérdések, nyilván ma is volna relevanciájuk. Ja, az már valahogy nem bírt beleférni az erkölcstan-könyvbe, hogy a Bogárdi Zoltán MDF-képviselő ügyet leleplező interpellációja után Magyar Bálint szakminiszter vizsgálatot indított, s a doktori oklevelet „a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatási főosztályának állásfoglalása alapján nem adták át.”

Egyéb nyalánkságok az első Fidesz-kormány idején született úttörő erkölcstanítási módszerről a korabeli hírportálokon találhatóak. Illetve a 168 óra 2001. október 4-i, 11-i és december 6-i számában. Ahol e sorok írójának cikksorozata robbantotta ki az ügyet, mint az első Orbán-kabinet egyik legnagyobb oktatási botrányát. Foglalkozott a dologgal a korabeli Népszabadság és tv2 is. A tévécsatornán egyenesen Pálinkás József (a könyv megjelenésekor oktatási államtitkár, aztán Pokorni Zoltán lemondása után miniszter, jelenleg MTA-elnök) kényszerült magyarázkodásra. Becsületükre váljon: az oktatási kormányzat vezetője a botrány kirobbanása után többé-kevésbé korrekt módon járt el. Sőt, bizonyos vonatkozásban előtte is. Mivel „a Kairosz Kiadó kérte a Mindennapi erkölcs című kötetének felvételét a tankönyvlistára, ám azt az összes szakértő elutasította.” – írta a Népszabadság. A Fidesz-párti szélsőjobb nem is volt elégedett azzal, ahogy az OM az ügyet kezelte. Lovas István egy cikkében a Magyar Nemzetben jól meg is támadta Pálinkás Józsefet. De 2006-ra elnyerte büntetését (hogy ezért-e vagy másért?) a „liberális” Pokorni Zoltán is, akinek Pálinkás az örökébe lépett. Mielőtt őt is betámadták volna a Magyar Nemzetben, Orbán Viktor, „az oktatási bizottság alelnöki székébe Pálinkás József professzor és Pokorni Zoltán volt miniszter helyett azt a Zsigó Róbertet nevezte, aki érettségizett cukrászként most küzd az egyetemi diploma megszerzéséért.” – akadt ki a dolgon Borókai Gábor, Orbán szoclib rokonszenvvel aligha vádolható egykori sajtószóvivője.

Azóta meg még nagyobbat fordult a világ és a Fidesz. Ki tudja, ma mire vihetné Szabó Kálmán? Tán ki is tüntetnék. Olyan figurák tűntek fel, akikhez képest Zsigó honatya maga a szakmai minimum. Dörner színigazgatósága és a Kerényi-művésztelep festménysorozata óta bármi lehetséges. határ a csillagos ég.

De a legfontosabb kérdés még nem lett feltéve. Mire is jó a kötelező hit-és erkölcstan? (Már a Békemenet fundamentalistáinak tett gesztust leszámítva.) Kubatov Gábor képe itt ragyog föl nékem. Ugyanis mi a francnak költünk milliárdokat arra, hogy a népszámláláson hitükről/hitetlenségükről nyilatkozó emberek adatai védettek legyenek, ha ezen túl kötelezően nyilatkoznia kell minden szülőnek arról, hogy hívő vagy világi erkölcsöt tanítsanak a gyerekének? Így olyan részletes világnézeti referencia-adatbázis birtokába jut az állam, amelyet még a KSH-tól sem remélhetett, hisz a szenzitív adatokra a népszámláláskor nem volt kötelező feleletet adni. Itt viszont igen. Pontosan látni fogják, kik tartoznak a „baráti” egyházakhoz, s kik azok, akiknek az átnevelésére szükség van.