© Fazekas István

A különböző tévécsatornák révén kapott ingyen reklámnak köszönhetően már a vizuális analfabéták is tudják: csak egy kattintás, és a drótposta otthonukba röpíti a homoszexuális közszereplők adatbázisát. Különösebb bátorság se kell a fentiekhez, hazánkban jogtalan adatkezelésért senki nem kapott még letöltendő börtönt, legalábbis nem hallani róla.

Akinek neveit így terjesztik a neten, sokat aligha ér azzal, ha feljelent és perel. Hisz akkor még több ember értesül nemi identitásának mibenlétéről. Bár mindez úgyis csak csepp a tengerben, hisz a perverz kíváncsiság mostanra valószínűleg sok ezer honfitársunkat vonzotta a bulvárhonlapra. Szomorú, hisz az identitás az ember legszemélyesebb ügye, csak ő döntheti el, megvallja-e vagy sem.

Bármilyen gusztustalannak tartjuk – joggal – az olvasók toborzásának eme módját, el kell ismerni, a gátlás-túltengéssel aligha vádolható üzletember telibe kapta a meleg közösség jó részének Achilles-sarkát: a titkolózást. Ha mindenki nyíltan, kényszer nélkül vállalhatná szexuális preferenciáit, egy ilyen lista nem érnéne el semekkora látogatottságot.

Persze tudjuk, a homoszexuálisok nem hóbortból konspirálnak, hanem mert félnek. A munkahelyi diszkriminációtól, a lakókörnyezet megbélyegzésétől, az utcai inzultusoktól. Ez még a híres és gazdag emberekre is vonatkozik, sőt rájuk fokozottan. Egy tinilányok százmilliói által körüljajongott macsó filmsztár vagy énekes aligha vallhatná be saját neméhez vonzódását reklámértékének hanyatlása nélkül. Az emberek többsége nem öntudatos homofóbként idegenkedik a melegektől, hanem empátiahiány okán. Legtöbben képtelenek megérteni, hogy bizonyos embertársaik azonos neműek iránt éreznek szerelmet, nemi vágyat. Így ragályos kórnak vélik a homoszexualitást.

Philip K. Dick sci-fi író Kis fekete doboz című novellájában tűnik fel az empátiadoboz. Aki megfogja a kis szerkezet fogantyúját, átélheti a többi ember örömét vagy épp szenvedését. Ha valóban lennének ilyen dobozkák, nem ártana párat szétosztani a tudatlan meleggyűlölők között, ha már az organikus beleérző-képesség hiányzik elméjükből. Mert az ő beszűkült, kispolgári világképükre építenek a listakészítők. Van egy olyan, látszólag semleges álláspont, hogy “nincs semmi baj azokkal, akik “mások”, csak ne mutogassák, ez legyen a hálószoba titka, nem tartozik senkire”. Ez viszont ugyanúgy homofób csúsztatás.

A szexuális aktus tényleg magánügy, de ez nem azonos a nemi identitás nyílt vállalásával. Fajunk tagjai, vonzódjanak bár saját vagy a másik nemhez, az aktust általában zárt falak között bonyolítják. De nagykorú, felnőtt embereknek, legyen bármilyen a szexuális azonosságtudatuk, nem lehet megtiltani, hogy utcán egymás kezét fogva sétáljanak, csókkal üdvözöljék partnerüket. Ez  genetikailag agyunkba íródott ösztön. 

Létezik azért fegyver a névsorgyártókkal szemben. Minden, önmagára valamit adó demokrata jelentse ki: ha a melegeket bántják, én is az vagyok, tessék engem is lajstromba venni. Aki tud, heteroszexuálisként is vegyen részt a melegnapi felvonuláson. A napi gyűlöletdózisuk nélkül elvonási tünetektől rángatózók meg hadd vicsorogjanak, hogy a “fehér niggerek” után immár a “hetero buzik” is megjelentek.